Egy 2019-ben kiadott könyv azt vizsgálja, vajon Dürer miért rajongott annyira az angyalkákért
A 91 illusztrációt tartalmazó kidvány azt mutatja be, hogy a művész miként használta a szárnyas isteneket munkájában.
Kevés európai művész tett többet azért, hogy a puttó (kis ősi szárnyas isten gyermek formájában) művészi eszközként jelen legyen, mint Albrecht Dürer. Gyakran használta őket festményeken, nyomatokon, fametszeteken és rajzokon – és tette ezt a legtöbb kortársánál szélesebb kontextusban.
Az angyalkák keresztény képeken és világi műveken is megjelennek, sőt szerepelnek Dürer gyakorlatilag minden, mitológiai motívumokat ábrázoló művén is. Mondhatjuk, hogy Dürer munkásságában a puttók 13. századi olasz újrafelfedezése eljutott a végéhez, megnyitva az utat annak érdekében, hogy ezek az érdekes figurák a 18. század végéig gyakran használt közhelyekké váljanak.
A puttók igen összetett története Charles Dempsey 2001-es könyvében, az Inventing the Renaissance Puttóban (A reneszánsz puttó feltalálása) olvasható – a történet most valamivel részletesebben, rengeteg pazar illusztrációval Rainer Hoffmann új könyvében folytatódik. A 283 oldalas könyv az Im Glanze des Himmels. Putten-Motive im Werk Albrecht Dürers (Mennyei ragyogásban. Puttómotívumok Albrecht Dürer művészetében) címet viseli, a Böhlau Verlag gondozásában jelent meg és 60 euróért vásárolható meg.
Forrás: theartnewspaper.com
Nyitókép: Albrecht Dürer: Vénusz delfinen lovagol, 1503, Albertina, Bécs