Az idei nyertesek Csáky Marianne és Kristóf Gábor.

Idén a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Alapítvány tagjai Huth Júliusz művészettörténészt kérték fel a Herczeg Klára-díj Senior shortlistjének megajánlására. Alább az általa jelölt képzőművészek indoklással ellátott felsorolása olvasható. A három esélyes alkotó közül a 2020-ban három évre felkért zsűri (Aknai Katalin, Berhidi Mária és Pinczehelyi Sándor) választott nyertest.

A Junior kategória várományosait az FKSE tagjai anonim módon jelölhették, az így kapott listából pedig a két meghívottból (Tranker Kata, Kollár Dalma Eszter), egy vezetőségi tagból (Jeneses Ádám) és két alapítványi tagból (Lődi Virág és Gadó Flóra) álló grémium választotta ki az idei díjazottat.

Íme, Huth Júliusz jelöltjei indoklásaival:

„Komoróczky Tamás az 1990-es évek eleje óta folyamatosan a legmagasabb színvonalon alkot, számos kísérleti vagy új-mediális műfaj fontos hazai protagonistája, meglátásom szerint a legkiemelkedőbb magyar videóművész és az egyik legjelentősebb kortárs életmű megalkotója. Komplex életműve egyszerre vet fel a popkultúra és a magas művészet viszonyával, a digitális kép és a valóság megtapasztalásának viszonyával, a kollektív történeti tudattalannal, a világtörténelem holisztikus megélhetésével, egzisztenciális és lételméleti problémákkal kapcsolatos kérdéseket és bár gyakran alig észrevehető, absztrahált formában, de a spektákulum-kapitalizmus kritikája is jellemzi a művészetét. Komoróczky bizonyos stíluskorszakai annak ellenére köszönnek időről időre vissza fiatalabb művészek munkáiban, hogy sosem tanított egyik hazai főiskolán sem. Komoróczky Tamás így a hazai kortárs művészetben azon kevés szereplők egyike, akik ténylegesen hatással vannak a fiatalabb generációkra. Egy generációkat összekötő díj ideális jelöltje.

Roskó Gábor a hazai történeti vagy „anti-történeti” festészet talán legjobb képviselője. Már az 1980-as években létrehozta sajátos festői nyelvezetét, amely egyszerre foglalkozik a történelem terheivel, traumájával és tragédiájával ám azokat groteszk humorral és iróniával is ötvözi. Az európai ókor, a tradicionális zsidó, keresztény és a távol-keleti motívumkészletet a modernitás és a magyar történelem szimbólumaival vegyítő sajátos ikonográfiája egy nagyon alapos műveltségre támaszkodik, ugyanakkor hatalmas asszociációs teret is generál. Erre a fajta festészetre az évtizedek során többen próbáltak rákapcsolódni de csak rövid távon voltak sikeresek, miközben Roskót sosem nem vittek magukkal a különböző trendek vagy divathullámok. Roskónak összességében talán kevesebb követője van, az életműve viszont az egyik legfontosabb hazai festészeti életmű.

Csáky Marianne az 1990-es évek elején induló „nőművészek” vagy „Vízpróba-generáció” egyik legjobb képviselője és közülük azon kevesek egyike, akik konstans módon a művészeti pályán tudtak maradni, valamint folyamatosan magas színvonalon alkotnak. Csáky, korábban Csáky M. Caliban, már az 1990-es évtized közepén foglalkozott a feminizmus és a társadalmi nemek számos kérdéskörével. A patriarchális társadalmon belüli női (kényszer)szerepeket és pozíciókat, a homoszexualitást és a transzneműséget igen provokatív módon tematizáló munkái gyakran heves reakciókat váltottak ki. Csáky Mariann a jelenleg is nagyon aktuális újabb feminista tendenciák számos követőjével összefüggésbe hozható. Ezen kívül Csákyt a kulturális globalizáció, a történelem megtapasztalása, valamint a kollektív és az egyéni emlékezet problematikája is régóta foglalkoztatja, ami az életművét szintén több fiatal művészi praxissal is összehasonlíthatóvá teszi.”

Aknai Katalin, Berhidi Mária és Pinczehelyi Sándor részvételével a zsűri Csáky Marianne-t választotta a Senior díj nyertesének. Indoklásuk a következő:

„Csáky Marianne egy időben a Caliban (emlékszünk még? Csáky M. Caliban) név mögé rejtőzött – illetve hát nem is rejtőzött, csak egy megkettőzött, identitásában kiterjesztett alakot választott rezonőrjéül. Egyben nyomatékosította, hogy művészetet csinálni, az anyaggal bíbelődni és arról beszélni nem parlagian egyszerű és magától értetődő tevékenység. Bölcsészről lévén szó (ír, olvas, nyelveken beszél), akinél a megismerés és a reflexió nyomán a személyességet művekben megformáló akarat egészen más ütemben és ritmusban foglalta el helyét a kortárs magyar intézményi szerkezetben. Szabad művész a kifejezés eredeti és valóságtól elrugaszkodott értelmében is: tértől, időtől független alkotó, miközben nagyon is kötik a családot és a sorsot egészen a jelenig író Közép-Európa történelmi dimenziói. A személyiség alakulását mikrotörténetekkel, az androgünitás mítoszával, a vágyképzetek működésével, gender-elméletekkel, majd az idők múlásával utazással, otthonváltásokkal, szellemi nomadizmussal kísérő-ütköztető alkotó fürkész tekintetű művei több mint harminc éve kísértenek, gondolkodtatnak el – vagy éppen vesznek a szárnyai alá.”

A Junior zsűri döntése alapján az idén huszonöt-éves díj másik nyertese Kristóf Gábor. A zsűri indoklása a következő:

„Kristóf Gábor neve már többször felmerült a Herczeg Klára Junior díj kapcsán: nemcsak következetes és absztrakt művészeti hagyományokat folyamatosan újragondoló praxisa miatt, hanem az FKSE-ben betöltött közösségépítő szerepe révén is. Kristóf Gábor 2019 és 2022 között a Stúdió vezetőségi tagjaként dolgozott, amikor is egy aktív, lelkiismeretes és megbízható embert ismertünk meg benne, aki töretlen lelkesedéssel és nyitottsággal segítette szakmatársait. Ugyanez az aktivitás mondható el róla mint autonóm képzőművész: legyen szó ofszetlemezek kisajátításáról, a standardizált színskála vagy adott esetben a "golfkultúra" esztétikai újraértelmezéséről, szétbontásáról. Kristóf munkái egyszerre kísérletezők, játékosak és kontemplatívak, így a befogadót is a képalkotó rendszerek rejtett dimenzióinak megkérdőjelezésére, új nézőpontú megfigyelésére ösztönzik.” 

A nyertesek közös kiállítása hagyományosan a Magyar Kultúra Napján, 2023. január 22-én lesz az FKSE Képíró utcai (jelenleg Foton Galériaként működő) kiállítóterében. Gratulálunk a nyerteseknek és várunk minden érdeklődőt a negyedévszázados díj átadóeseményén.