Nemrég jelentek meg az első képek a Los Angeles-i LACMA bontásáról. Annak a múzeumátépítési projektnek a megvalósításáról, amely az elmúlt években nagy visszhangot kapott a nemzetközi sajtóban – nekünk pedig megmutatja, hogy a világ távoli részein is bőven vannak anomáliák az épített környezetet illetően.

A LACMA új otthonát érintő, leginkább szakmai berkekben megfogalmazott negatív kritikákkal párhuzamosan több híresség, például Brad Pitt és Diane Keaton is kiállt az új épület terve mellett, amelyet a (mostani lapszámunkban egy másik épülete kapcsán hosszabban is tárgyalt) Peter Zumthor álmodott meg. 

Zumthort tíz éve kérték fel a múzeum építészének. Tervei a kezdetekkor nagyvonalúak voltak és éppen azt a célt szolgálták, hogy a múzeum kiállítótere extra négyzetméterekkel gazdagodjon – pontosan 4600-zal – annak érdekében, hogy a híresen nagy, hat évtized alatt több mint 125 000 darabosra gyarapodott gyűjteménnyel rendelkező LACMA minél többet meg tudjon mutatni a tulajdonában lévő alkotásokból. Ehhez képest a projekt végén elfogadott tervek szerint az intézmény közel ezer négyzetméternyi kiállítótérrel kevesebbel számolhat eredeti állapotához képest.

Kezdetben, amikor 2013-ban kiállításon mutatták be Zumthor tervét, a múzeum képviselői úgy nyilatkoztak, hogy az új épület alapterülete nem változik. 2014-ben már azok a hangok erősödtek, amelyek extra négyzetmétereket terveztek adni az új épülethez, a múzeum és a tervező így egyezett meg egy, az állandó kiállítás terét közel 4700 négyzetméterrel kiegészítő új vízióban. Ez a szám egy éven belül 3700-ra csökkent – és tartotta is magát, egészen 2019 márciusáig. Akkor a bizottság a múzeum közelében fekvő és természettudományos szempontból fontos ősláp, a La Brea Tar Pits védelmében ezt a tervet elvetette, és egy évvel később kisebb volumenű, ma is érvényben lévő új változat került az asztalra – amelyet nem igazán övezett különösebb, a múzeum részéről kezdeményezett sajtónyilvánosság.

Amellett, hogy az egy emelettel a gyalogos szint felett lebegő épület paradigmaváltó a tekintetben, hogy kiállítóterében nincsenek szintkülönbségek és így szimbolikus hierarchia sem – a nyilvánosság kizárása mégis problémás, hiszen a projekt viszonylag nagy részben adófizetői pénzből valósul meg. A 650 millió dollárra rúgó beruházás költségeiből 117,5 millió dollár az, amely nem magántőkéből, hanem az állampolgárok által befizetett adóból lett ide csoportosítva. Ennek tükrében különös, hogy az egyre növekvő gyűjteményű múzeum a szuperberuházás végén történetének mind alapterületében, mind pedig a kiállításra használt falak folyóméterének tekintetében legkisebb épületébe lesz kénytelen beköltözni. 

Külön adalék a történethez, hogy az idei Pulitzer-díjasok egyike, Christopher Knight, a Los Angeles Times munkatársa éppen az általa „hihetetlen, zsugorodó múzeumnak” nevezett LACMA körüli huzavonáról, szakmai kétségeiről és a múzeum mint intézmény felelősségeiről szóló cikksorozatával nyerte el az elismerést.

Ellenérzéseivel pedig nincs egyedül, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a napokban elindult egy újabb, a projekt átláthatatlansága ellen küzdő akció. A LACMA Not LackMA címet viselő kezdeményezés egy pop-up ötletpályázat annak érdekében, hogy – habár megvalósítására kicsi az esély – megtalálja Zumthor tervének helyes alternatíváját.