Mi lesz? Hogyan hat a járvány a jövőnkre? Körkérdésünket olyan alkotóknak-gondolkodóknak tettük fel, akiket a váratlan helyzetekre adható megoldások modellezése, a jövőkutatás akkor is érdekelt, amikor még nem volt koronavírus-járvány a világban. Tehát: mi várható a koronavírus után/miatt, milyen folyamatok indulhatnak el az életünkben, hogyan hathat mindez a művészetre?

Erhardt Miklós:

Olyan, mint a rendszerváltás, nem? Csak akkor este ragadt oda az ember a képernyőhöz, hogy nézze, milyen örök dolgok változtak meg éppen a világban, most meg reggel. Apró különbség, hogy akkor mintha visszakaptunk volna fokozatosan mindent, most meg fokozatosan, infinitezimálisan, mintha mindenről le kéne mondani.

Persze már jó ideje apokaliptikus a közhangulat, csak éppen valami rendesen megfogható kisülés hiányzott, egy meteorit, vagy hogy megálljon a Golf-áramlat. Az élősködő rendszer váratlan segítséget kap a par excellence élősködőtől, mint annak idején Bush Bin Ladentől. Éppen minden megerősödik, amit gyengíteni kellett volna: a digitális kontrollból és kapcsolattartásból új kapitalizmust építő megavállalatok, amelyek most megvalósíthatják a Mátrix populáris álmát a mozdulatlan, lekötözött emberiségről, akik a virtuális térben mászkálnak, élnek, vagy mi, miközben a kábelek szívják az életenergiájukat, amiből a rendszer él; meg a fasizmus is, ami most mindent készen kap: a reális rettegést a másik embertől, embercsoporttól, az elszegényedéstől. A kettő nyilván nincs messze egymástól, és valószínűleg ezek fognak velünk maradni, ha vége lesz.

Tíz percig jó lesz a Földnek, rossz a forradalmároknak és terroristáknak. Utána vagy 3-4 évig majdnem mindenkinek.

Mindenféle technikákat fejlesztünk ezalatt. Higiénikusak leszünk, mindenmindegy-kövérek vagy megdicsőült-szikárak, neuraszténiások, szociopaták, mindenki autózni fog meg biciklizni, a saját poharunkkal járunk a kocsma elé, akinek sikerült elmenni, az visszaszivárog a Facebookra, filterbuborékot tesz az igazi arcára, nem fogdossuk, puszilgatjuk egymást, nem járunk gőzfürdőbe, közösségbe. Jógázunk. És az általános kontroll közepette mindenki sokszorosan jobban magára lesz utalva.

A művészettel már rég nem tudom, mi van. A spekulatív piac a 2008-as válságból is erősebben jött ki, ebből is úgy fog. A dolog egyelőre túl nagy ahhoz, hogy foglalkozni lehessen vele, vagy hogy lehessen vele ne foglalkozni.

Erhardt Miklós 1998-ban diplomázott az akkor még Képzőművészeti Főiskola intermédia szakán, doktori fokozatát is itt szerezte 2009-ben. A MOME docense, a média design szak oktatója.