Hogyan hat a járvány a jövőnkre? – Sugár János szerint

Topor Tünde

Mi lesz? Hogyan hat a járvány a jövőnkre? Körkérdésünket olyan alkotóknak tettük fel, akiket a váratlan helyzetekre adható megoldások modellezése, a jövőkutatás akkor is érdekel, ha épp nincs koronavírus járvány helyzet a világban. Elsőként Sugár Jánost, a Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékének tanárát kérdeztük, hogy szerinte mi várható a koronavírus után/miatt, milyen folyamatok indulhatnak el az életünkben, illetve a művészetben?

Sugár János: 

Megdőlnek korábbi értékrendek és pillanat alatt köddé válnak perspektívák. Nincs hajtás, elindul a kiscsoportosodás, már nem lehet cél a növekedés, veszélyes. A fogyasztás nagy narratívája kapott itt egy hatalmas csapást. Nincs utazás, maradnak az óvatos programok, nyugdíjas életmód, természetjárás, társas magány, olvasás, hosszas telefonbeszélgetés. Ha összejövünk, fertőtlenítünk, aggódunk, dráma, gyász, rémhíreket terjesztünk, egészségesen élünk, keveset fogyasztunk, otthon vagyunk a szeretteinkkel. 

Screenshot 2020 03 22 at 9.43.44

Sugár János, 2003, Fotó: Johan Sjerpstra

Marad az élelmiszerbolt és patika, szájmaszk illemtan, hol és mikor veszem le, a köhögők, tüsszentők kiközösítése. Üres városok, a turizmus vége, több bicikli, roller. 

Hiánycikkek, szegénység, zavar, erőszak, bűnözés, biztonsági őrök, új típusú luxus. Hálisten van éjjel-nappal internet. Lesznek majd családi blogok, hírlevelek, egymást segítő hálózatok, barkács szocmédia-háló, cserekereskedelem, spiritualitás. Eljött (most az egyszer) egy vírus által betiltott kortárs programok korszaka is, nincs közönség, ezért mindenki (színház, sport, vallás, zene stb.) videón fog nyomulni, bizonyos műfajok kihalnak. Mivel nem lesznek megnyitók, a galériák máris elkezdték szervezni (a Liget Galéria mintájára) a videómegjelenésüket. 

A folyamatos képernyőnézés iszonyatosan megterhelő, ezért a rádióhallgatás reneszánsza jön el.

Screenshot 2020 03 20 At 10 40 14
KÍSÉRLETI VAGY KOGNITÍV

Vannak műcsoportok, amelyek egy tömbként tudnak kiemelkedni a részleges feledés gödréből, és tudják átrajzolni egy korszakról alkotott képünket. Ilyen jelenség volt májusban a Sugár János kb. harminc évvel ezelőtt készült grafikáit bemutató kiállítás az Art Quarter Budapest tereiben.

Full 000254
Tanárok a Képzőművészeti Egyetemen IX. - Sugár János

Néhány hónapja, egy szeles áprilisi szerdán, pár perccel este nyolc előtt két barát a Forsch Botond kiállítás előkészületei kapcsán látogatott el a Képíró utcába, a Fiatal Képzőművészek Stúdió-Galériájába. Mielőtt becsapódott volna mögöttük az ajtó – élve az alkalommal, hogy a kiállítóterem ebben a szokatlan órában is látogatható – egy malteros nadrágú alak is besurrant utánuk a szomszédos építkezésről. Mint mondta, pusztán arra volt kíváncsi, hogy mire használják az utcára néző ablakra erősített és alulról egy-egy farúddal megtámasztott, leginkább egy felnagyított villanykapcsolóra emlékeztető két tárgyat.

Full 003813
„Akkor már lehetett tudni, hogy a számítógép létezik és valahogy a jövő errefelé vezet, és végre ideológiamentesen lehetett valami korszerűt propagálni.”

Seres Szilvia interjúinak és kutatásának célja, hogy korabeli művek és dokumentumok hiányában a net art hőskorszakához kapcsolódó személyes emlékeken keresztül mutassa be a magyarországi új média és azon belül a hálózat- és szoftverművészet történetét. A szerző ezúttal Kangyal András interakciótervezővel beszélget. - See more at: http://www.artmagazin.hu/_online/halozat#sthash.xULXdhOX.dpuf

Seres Szilvia interjúinak és kutatásának célja, hogy korabeli művek és dokumentumok hiányában a net art hőskorszakához kapcsolódó személyes emlékeken keresztül mutassa be a magyarországi új média és azon belül a hálózat- és szoftverművészet történetét. A szerző ezúttal Sugár János képzőművésszel, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékének egyik alapítójával beszélget.