Csomagoljam?

Artanzix

Kisbetűs, félkövér „tibi” felirat, piros-kék Pók logó, mielőtt még Aranypók lett, népi varrottast idéző Pick csomagolópapír-minták: ikonikus logók és jellegzetes motívumok, amelyek a Kiscelli Múzeum a hazai papírcsomagolás történetét a 19. század második felétől napjainkig bemutató kiállításán is felbukkannak. A tárlat azon kivételes alkalmak egyike, amikor bátran mustrálhatjuk a külcsínt, azaz a csomagolást, mivel a hangsúly nem a belbecsen, a terméken van.

Csomagolásnak jellemzően olcsó és ellenálló anyagokat választunk: a kiállításon domináns csomagolóanyag, a papír évezredes múltra tekint vissza, ám olcsóvá csak az elmúlt kétszáz évben vált. 1853-tól, a Japánnal folytatott kereskedelem elindulása után bontakozott ki Európában a csomagoláskultusz: a keleti áruk fametszetes csomagolásai számos nyugati művészt megihlettek, Whistlert például egy londoni teaboltban olyannyira lenyűgözték a csomagolópapírok fametszetei, hogy gyűjteni is kezdte őket.

A kiállítás „kis magyar csomagolástörténet” részében találkozunk primadonnák inspirálta levélpapírdobozzal, Lukáts Kató tervezte élénk színű, apró mintás Stühmer csomagolópapírok egész sorával, de nyomon követhetjük a Tibi csoki – ami nevét 1936-ban, Stühmer Frigyes dédunokájáról kapta – dizájnjának evolúcióját: az ötvenes évek vörös csillagát felváltották a hatvanas évek modernista trendjei, a színes hasábok előtt ugráló kontrasztos betűk és pöttyök. A végén (vagy az elején), a kortárs válogatásban pedig összefuthatunk azzal az újrahasznosítható, minimál-dizájn papírpohárral is, amiből az ebédünket fogyasztottuk. Lehet, hogy érdemes lenne ezeket is gyűjteni?!

(A.K.Á.)

 
Csomagoljam?
BTM – Kiscelli Múzeum 2013. október 6-ig



Teacsomagolás Dietrich Emil és Gottschlig József 1865-ben alapított tea és rum üzletéből.
A szegényebb rétegeknek, 1875-ben létrehozott teaházaikban négy krajcárért árultak teát
cukorral és hat centiliter rummal, amelyből akár kilencezer csésze is elfogyott naponta.