Azok a furcsa harmincas évek
„Szép új világ” Itáliában
Időutazásra hív Firenze. Azonban január végéig nemcsak Michelangelóval és Dantéval, hanem De Chiricóval és Lucio Fontanával is találkozhatunk, ugyanis a Palazzo Strozzi reneszánsz architektúrája mögött megelevenedett az 1930-as évek Itáliája.
Antonio Donghi: Nő a kávézóban, 1932, olaj, vászon, 80 × 60 cm, Fondazione Musei Civici di Venezia, Galleria
Internazionale d’Arte Moderna di Ca’ Pesaro, Velence
© Fondazione Musei Civici di Venezia, Archivio Fotografico
A Harmincas évek – Olasz művészet a fasizmus idején című kiállításon egymás mellé kerül a magas művészet és a tömegkommunikáció, a festmények és az illusztrált magazinok – pont, ahogy a való életben is történhetett. A harmincas évek művészeti életében nagy volt a mozgolódás: és ebben a kavalkádban minden stílus, a klasszicizmustól a futurizmusig, az expresszionizmustól az absztrakt műveket létrehozó irányzatig, az államilag támogatott műveszettől a nagypolgári otthonok dekorációs igényeit kielégítő alkalmazott műfajokig, mindenki együtt kavargott. A helyzet csak fokozódott a feltörekvő iparművészet és a tömegkommunikáció által hozott műfajok (plakátok, magazinok) bekapcsolódásával. Ráadásul ezek rengeteg megoldást „elloptak” és újrahasznosítottak a magas művészet motívumaiból válogatva. Az olasz művészeti színtér olyan volt, mint valami mozgalmas műhely, ami ráadásul kíváncsi és nyitott a nemzetközi modernizmus ideáira is.




Onofrio Martinelli: Kompozíció aktokkal, 1938, olaj, vászon, 140 × 190 cm, Promozione Agenzia Regionale del Turismo, Puglia
© Soprintendenza BSAE, Puglia © Fotó: Beppe Gernone