Száguldó Riporter – Múzeumok Éjszakája 2017
Az idei Múzeumok Éjszakája alkalmából újból nyakukba vették a várost Szágudó Riportereink .
Fotók és szövegek: Helyes Dániel, Kollár Dalma Eszter, Mucsi Emese és Szilágyi Róza Tekla
A kiállításon látható alkotások sokunknak ismerősnek tűnhetnek. Nem is csoda, hiszen a Másodlat olyan kortárs művészek alkotásait mutatja be, akik munkásságuk során akár többször is lemásolják-újraalkotják saját műveiket. Benczúr Emese több helyen is felírta már aludobozok nyitófüleiből, hogy "Open your mind" (ugyanebben az időben Dunaújvárosban is megtekinthető az egyik variáns). Bernát András újra és újra visszatér ugyanahhoz a kompozícióhoz, Szász György pedig izgalmas installációival mutatja be, milyen változatosan használható a fogpiszkáló. Külön érdekesség Erdélyi Gábor munkája, amelynek korábbi verziója anno ugyanitt volt megtekinthető.
A hazafelé induló, fülledt HÉV vagy busz előtt szusszanjunk egyet a Budapest Galéria zöldellő udvarán!
A Mai Manó házban a Mangum ügynökség csapatához tartozó amerikai fotós, Elliott Erwitt Magyarországon fotózott képeit nézhetjük meg. Erwitt 1964-ben egy megbízás okán látogatott el hozzánk – és egyúttal Csehszlovákiába, valamint Lengyelországba is. Itthon nem csupán Budapesten járt, hanem elutazott több vidéki kisvárosba és faluba is, így a nagyvárosban burjánzó szocialista propaganda mellett megörökítette a mezőgazdasági munkák és a falusi élet mindennapi ritmusát is. A meglátogatott helyszínek között érezhető kontraszt érzékletesen kirajzolódik a kiállítótérben is: a kiállítás anyagában ugyanúgy találkozhatunk kávézóban dámaként dohányzó hölgyekkel, mint piacon fejkendőben pénztárcát szorító, az árura meggyőződés nélkül, szinte nemtetszéssel néző nőalakkal is. Azoknak, akik esetleg nem tudnák, megsúgjuk: néhány száz méterrel odébb, a Capa Központban ezzel a kiállítással egy időben Elliott Erwitt-retrospektív nézhető!
Elliott Erwitt Magyarországon
Mai Manó Ház
Csodálatos helyre találtam a Teréz körúton. Az apró játékboltba lépve mintha egy játékdobozba csöppennék. Benne több generáció féltve őrzött gyerekkori kincsei: porcelánbabák, kaleidoszkópok, felhúzható kisautók és teddy mackók. A bolt alkalmanként kiállításoknak is teret ad, a Múzeumok Éjszakája ideje alatt a könyvjátékoké a főszerep. A vitrinben kiállított darabok mellett egy rövidke filmet is megnézhetünk e félig játék, félig könyv természetű tárgyak történetéről és sokszínűségéről. Pörgetőskönyv, csíkokban változó, forgatható vagy szalagokkal mozgatott képek – ezek néhány száz évvel ezelőtt még a tengerészeket szolgálták, aztán az anatómiát, a geometriát, majd lassan a szórakoztatás lett a céljuk. A gyermeklelkűek, a nosztalgiázók ma is derülnek rajtuk, de biztos vagyok benne, hogy a gyerekeknek is felcsillan a szemük, ha meglátják a kihajtogatható Transformers- vagy Harry Potter-könyveket. A legjobb pedig, hogy bármilyen régi is legyen a kedvenc játékunk (vagy könyvünk), itt megvásárolhatjuk újonnan gyártott, tökéletes hasonmását.
A sziklakórház idén is népszerű, hiába az elbátortalanító forróság. Mi egy váratlan katonai bemutatóba is belebotlottunk: a honvédség emberei egy terroristavezért ártalmatlanítottak a nyílt utcán, három percre megálljt parancsolva a kirakott hangszórókból ordító zenének. De megéri várni, mert az egyre sűrűbben induló vezetések a sziklakórház megszokott anyagán túl a húsz, atombomba-robbanás által eltorzított tárgyat bemutató kiállításon is végigkalauzolnak. Vasárnap extra programokkal folytatódik a show!
Atombomba kiállítás
Sziklakórház
A csatárnő lába életveszélyes
A Ludwig Múzeum emeletein a Pécsi Műhely művészeinek alkotásait és a Marinko Sudac-gyűjteményt végigjárva sajátos összehasonlító elemzésbe lehet kezdeni, aminek végeredményeképpen megállapítható, hogy a magyar neoavantgárd művészeti közeg bizony kevésbé sportos, mint a környező országoké. Julius Koller pingpong-mániája, a Gorgona futball-akciója, Zdzisław Sosnowski A kapus című sorozata mind valamilyen módon megidézik a szervezett, szabályozott testmozgást, azaz a sportot. A Gorgona esetében kézenfekvő lenne a focicsapat-művészcsoport analógiára gondolni, de hamar kiderül, hogy a két helyzetben egészen más a tagok szerepe, a feladatok leosztása, a közös cél, a csoportdinamika és a fegyelmezettségi szint is. Egy profi művész egyszerűen nem hasonlítható egy profi sportolóhoz, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mit jelentett akkor és mit jelent most profinak lenni. Hogy a magyar művek miért nem „sportosak”, arra talán az lehet az egyik kézenfekvő magyarázat, hogy a sport szabályozottsága az egyébként is külső normák, szabályok közé kényszerülő alkotóelmék további nyomasztását jelentette volna.
Párhuzamos avantgárd – Pécsi Műhely 1968–1980
Ludwig Múzeum
A Nemzeti Galéria csendesebben rajtol. A Baselitz-kiállításra két tárlatvezetés közt érkeztünk, talán ennek a számlájára volt írható a nagy nyugalom. Ötletes az óránként megtartott relax-jóga, de miért kellett ilyen félreeső terembe helyezni? A másik szárnyba érve felpörög a program: szó szerint minden sarkon történik valami. A kupolacsarnokban egymást követik a koncertek, folyamatosak a tárlatvezetések és külön terem van a gyerekeknek, ahol megvalósíthatják a kint terepasztallal és videóval bemutatott (liget) múzeumépítési projektjüket.
Baselitz. Újrajátszott múlt
Magyar Nemzeti Galéria
Kassák Múzeum – Soharóza mint szavalókórus + Különutak – Karl-Heinz Adler és a magyar absztrakció
Ha egy szavalóest egy verseskötet, akkor egy szavalókórus előadása egy kihajtogatható-elforgatható-mozgatható képekkel teli verses mesekönyv. A vers elmondása ilyenkor komplex előadóművészeti alkotássá alakul át. A Soharóza repertoárjában Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Palasovszky Ödön, József Attila, Richard Dehmel, Várnai Zseni, Vlagyimir Majakovszkij és (stílszerűen) Kassák Lajos versei kaptak helyet. Ezeket kísérte felváltva csellódallam, tánc, maszkok, énekszólamok. Egyszerre volt itt jelen irodalom, zene, tánc, színház – a háttérben pedig képzőművészet. Az előadás ugyanis a Kassák Múzeum időszaki kiállításában kapott helyet, amely Karl-Heinz Adler, a német absztrakt művészet jelentős alakjának munkásságát mutatja be, illetve azt, hogyan kapcsolódott össze pályája a magyar művészeti élet olyan alakjaival, mint Maurer Dóra, Nádler István vagy Bak Imre. A Különutak című kiállítás történeti és regionális kontextusban mutatja be a magyar absztrakció és Adler munkássága közti kapcsolatokat.
Különutak. Karl-Heinz Adler és a magyar absztrakció
Kassák Múzeum
A Petőfi Irodalmi Múzeum garázsvásárát érdemes útba ejteni még a holnapi nap folyamán is, hiszen az akciós könyveken, emléktárgyakon és más apróságokon túl megvásárolhatjuk itt az egykori kiállítások anyagát képező fotókat, plakátokat, feliratokat is. Hiába van tele az ember keze a múzeumok szóróanyagaival, csak nem bírja ki, hogy ne vegyen egy ismeretlen archív fotót, mely egykor a PIM valamelyik falán várta a látogatókat.
Az udvaron eközben a Karinthy-slam verseny zajlott, ahol a slammerek a jövő embereinek küldték el társadalom-és rendszerkritikus, lokális és globális problémákat is tárgyaló, fanyar humorú üzeneteiket.
MKE – Rendhagyó tárlatvezetés István Kovács (Berlini Magyar TV) és a kiállító végzős intermédia művész hallgatók közreműködésével
Magyar Képzőművészeti Egyetem
Kapcsolódó tartalmak:
Száguldó Riporter – 2016. ősz / II.
Száguldó Riporter – Gallery Weekend Budapest 2016
Száguldó Riporter – Múzeumok Éjszakája 2016