Feltámadás Colmarban

Szikra Renáta

Keletkezésének 500. évfordulója éppen a megfelelő alkalom, ilyenkor egy régóta esedékes restaurálásra könnyebb szakembergárdát verbuválni és támogatót találni. Még inkább, ha ez a múzeum átépítésével is egybeesik. A közeljövőben ugyanis nemcsak a késő gótikus szárnyas oltárok egyik remeke, Matthias Grünewald leghíresebb műve, az Isenheimi oltár, hanem Franciaország leglátogatottabb vidéki múzeuma, a colmari Musée Unterlinden is megújul.

Jövő nyáron fejeződik be a kétszeresére bővített Musée Unterlinden átalakítása. Az átellenben lévő századfordulós szecessziós fürdőépület bekebelezésével az egykori dominikánus kolostorban berendezett múzeum összesen csaknem 8000 négyzetméteres kiállítási területen rendezheti újra gyűjteményét. Elsősorban a modern és kortárs művek élvezhetik majd az új, tágas (és végre nem feltétlenül boltíves) tereket. A kívül dísztéglával borított, a keskeny felülvilágító ablaknyílásokat leszámítva szinte tömör építőkockákra emlékeztető modern szárnyat a baseli sztárépítész-duó Herzog & de Meuron jegyzi. Az új hibrid épületet a régivel föld alatti csarnok köti majd össze. A múzeumnak eredetileg otthont adó, 1230-ban alapított dominikánus kolostor eleve nem érdektelen épület. Békés időskorról álmodó két megözvegyült nemes hölgynek, két Ágnesnek: Agnès de Mittelnheimnek és Agnès de Hergeimnek köszönheti alapítását, akik maguk is beléptek a dominikánus apácák rendjébe. A kápolnát még Albertus Magnus püspök szentelte fel 1269-ben; a kolostor a 14–15. században a rajnai miszticizmus Mekkája volt. A német misztikát kezdetben a női kolostorok határozták meg, lelki vezetésüket általában is a domonkosok látták el, ők oktatták a művelt, de latinul nem tudó apácákat teológiára. A német nyelv elsődleges használata mellett az újplatonista rendszer elemeinek átvétele is jellemző a misztika 14. századi nagy domonkos szerzeteseire, Eckhart mesterre és tanítványaira. A kolostor sorsát végül a francia forradalom pecsételte meg. Laktanyává alakították, de legalább nem rombolták le. A pusztulásra ítéltetett épületnek végül a városi levéltáros, Louis Hugot által alapított Schongauer Társaság adott új funkciót. A forradalom során elkonfiskált javakat leltárba véve Bergheimben talált római–gall mozaiktól az antik szobrokon, gipszöntvényeken, ötvösműveken és fegyvergyűjteményen át a Schongauer-grafikákig számtalan műtárgyat felvonultató gyűjteményt nyitottak meg benne 1853-ban a nagyközönség előtt.


Herzog & de Meuron: A colmari Musée Unterlinden bővítése, Kisház enteriőr, látványterv © Herzog & de Meuron
Herzog & de Meuron: A colmari Musée Unterlinden bővítése, Kisház enteriőr, látványterv © Herzog & de Meuron


Herzog & de Meuron: A colmari Musée Unterlinden bővítése, a régi közfürdő nappali nézete, látványterv © Herzog & de Meuron
Herzog & de Meuron: A colmari Musée Unterlinden bővítése, a régi közfürdő nappali nézete, látványterv © Herzog & de Meuron

Az elzászi múzeumot igazán tekintélyes gyűjteménye dacára – talán nem túlzás ezt állítani – egyetlen műtárgy, a világhírű Isenheimi oltár (és az ide zarándokoló turistatömeg) tette az ország leglátogatottabb vidéki múzeumává. A Fondation du Patrimoine 100 ezer eurós felajánlásával a múzeumot annak alapítása óta irányító Schongauer Társaság két legyet üt egy csapásra: a bővítéssel egy időben hozzáláthatnak a múzeum fő attrakciójának felfrissítéséhez is. Matthias Grünewald és Nicolas de Haguenau késő gótikus szárnyas oltárának restaurálása elsősorban a lakkréteg elvékonyítására és a későbbi ügyetlen átfestések eltávolítására koncentrál. Elsőként a Szent Antal megkísértése táblát újították fel 2011-ben. Az elkészült munka elemzése és az oltár többi festményének állapotfelmérése után határoznak arról, hogy a többi tábla milyen ütemezésben kerül sorra. A múzeum gondosan ügyel arra, hogy az oltár a múzeumi nyitva tartás alatt – restaurálás ide, átépítés oda – folyamatosan látogatható legyen. Biztonsági okokból felmerült ugyan az ötlet, hogy a művet az átépítés idejére átköltöztetik a közeli dominikánus templomba, de végül egy védőtető beépítésével még eredeti helye, a kolostorkápolna átépítése idején is a helyén marad.

Musée Unterlinden, 1, rue d’Unterlinden, Colmar, Franciaország
Májustól októberig 9–18 óra között, novembertől áprilisig (kedd kivételével) 9–12 és 14–17 óra között látogatható.





Az Isenheimi oltár első nézete: Szent Antal (jobb szárny, 232 × 75 cm), Keresztrefeszítés (középső tábla, 269 × 307 cm), Szent Sebestyén (bal szárny, 232 × 76,5 cm)Krisztus siratása (predella, 67 × 341 cm) © Musée Unterlinden – Colmar
Az Isenheimi oltár első nézete: Szent Antal (jobb szárny, 232 × 75 cm), Keresztrefeszítés (középső tábla, 269 × 307 cm), Szent Sebestyén (bal szárny, 232 × 76,5 cm)Krisztus siratása (predella, 67 × 341 cm) © Musée Unterlinden – Colmar


Az Isenheimi oltár: Szent Antal megkísértése. A harmadik nézet jobb szárnya. 265 × 141 cm, restaurálás utáni állapot © musée Unterlinden – Colmar
Az Isenheimi oltár: Szent Antal megkísértése. A harmadik nézet jobb szárnya. 265 × 141 cm, restaurálás utáni állapot © musée Unterlinden – Colmar

Az Isenheimi oltár

Az oltár a francia–német határon fekvő Isenheim falucska antonita kolostorának készült, az akkori apát, Guido Guersi megrendelésére. Remete Szent Antal rendje gyógyító rendként kórházat működtetett a kolostor falain belül, ahol főleg bélpoklosok (anyarozs-mérgezés okozta üszkösödés) gyógyításával foglalkoztak. A „pokol tüzének” is nevezett betegség (később a leprát és a szifiliszt is így emlegették) a pestissel együtt a keresztes háborúk idején jelent meg tömegesen Európában. A járványnak áldozatul eső, társadalomból kitaszított és elevenen halálra ítélt embereket ápoltak Isenheimben is. A kápolnában felállított oltár előtt – a rend tagjaitól ráccsal elzárt részben – a betegek is imádkozhattak.





1512 és 16 között készült el a késő középkori hitvilág minden miszticizmusát magába sűrítő oltár (alig egy évvel azelőtt, hogy a Luther Márton wittembergi fellépésével induló reformáció alapjaiban rengette meg ezt a világot). Az oromzattal együtt csaknem 16 méter magas, 6 méter széles hatalmas szárnyas oltár a kor Gesamtkunstwerkje. Az építőmesterek, asztalosok, szobrászok és festők közös építménye valójában hatalmas képes Biblia, melynek szárnyait kihajtva mindig a megfelelő alkalomhoz „lapozva” idézhette fel a vonatkozó bibliai történeteket a zömében írástudatlan hívők serege. Az Isenheimi oltár többszörösen kihajtható szárnyai három fő nézetet kínálnak. Csukott állapotában Matthias Grünewald legismertebb és legfélelmetesebb festménye a Keresztre feszítés jelenetét ábrázolja. A sötét háttér előtt Krisztus realisztikusan megfestett, agyongyötört, szenvedő testének látványa borzasztja el a hívőket. A predellán a Sírba tétel jelenete, a két oldalszárnyon az antoniták és a szenvedők védőszentjei: Szent Sebestyén és Remete Szent Antal kaptak helyet, utóbbi arcvonásaiban Gersit örökítette meg a festő. Az oltár ünnepek alkalmával megnyitott második látványa az Angyali üdvözlet és a napkoronggal eggyé váló, ragyogó arcú, testetlen Krisztus feltámadása között Jézus születésének misztikus ábrázolását vetíti elénk: angyalkoncerttel és a hortus conclusus gyermekének örvendő Máriájával. Grünewald mágikus látomásos festészetére minden bizonnyal nagy hatással voltak a közeli colmari dominikánus kolostor szellemisége kapcsán is említett rajnai misztikusok. Johanne Tauler tanításaiban és prédikációiban szó esik a Megváltó háromszoros születéséről, Krisztus emberré válásának három misztikus fokozatáról, amelyet szinte leképez az Isenheimi oltár ünnepi nézete. A rend védőszentjének neve napján tárul fel az oltár belseje. Nicolas de Haguenau fafaragó mester készítette a tulajdonképpeni oltárszekrényt, melyben Remete Szent Antal trónol Hippói Szent Ágoston és Szent Jeromos között (kinek lábánál kedves oroszlánja hever). A predella öt kis fülkéjében az áldásosztó Krisztust és a tizenkét apostolt jelenítette meg a szobrász. Minthogy a harmadik látvány teljes egészében a rend védőszentjének tiszteletére készült, a szoborfülkéhez kapcsolódó két táblán Grünewald Szent Antal életének két meghatározó jelenetét festette meg. A Remete Szent Antal látogatása Remete Szent Pálnál érdekessége, hogy Szent Antal alakjában Grünewald ismét a rend akkori apátját festette meg, Remete Szent Pálnak viszont a kutatások szerint saját arcvonásait kölcsönözte. A Szent Antal megkísértését ábrázoló utolsó kihajtható tábla szörnyű démonalakjai és a szenvedő bélpoklos horrorisztikus ábrázolása a poklot vizionálja, ám ez egyben az első, ami már felújított állapotában, eredeti fényében és színeiben ragyog.