Jövő nyáron fejeződik be a kétszeresére bővített Musée Unterlinden átalakítása. Az átellenben lévő századfordulós szecessziós fürdőépület bekebelezésével az egykori dominikánus kolostorban berendezett múzeum összesen csaknem 8000 négyzetméteres kiállítási területen rendezheti újra gyűjteményét. Elsősorban a modern és kortárs művek élvezhetik majd az új, tágas (és végre nem feltétlenül boltíves) tereket. A kívül dísztéglával borított, a keskeny felülvilágító ablaknyílásokat leszámítva szinte tömör építőkockákra emlékeztető modern szárnyat a baseli sztárépítész-duó Herzog & de Meuron jegyzi. Az új hibrid épületet a régivel föld alatti csarnok köti majd össze. A múzeumnak eredetileg otthont adó, 1230-ban alapított dominikánus kolostor eleve nem érdektelen épület. Békés időskorról álmodó két megözvegyült nemes hölgynek, két Ágnesnek: Agnès de Mittelnheimnek és Agnès de Hergeimnek köszönheti alapítását, akik maguk is beléptek a dominikánus apácák rendjébe. A kápolnát még Albertus Magnus püspök szentelte fel 1269-ben; a kolostor a 14–15. században a rajnai miszticizmus Mekkája volt. A német misztikát kezdetben a női kolostorok határozták meg, lelki vezetésüket általában is a domonkosok látták el, ők oktatták a művelt, de latinul nem tudó apácákat teológiára. A német nyelv elsődleges használata mellett az újplatonista rendszer elemeinek átvétele is jellemző a misztika 14. századi nagy domonkos szerzeteseire, Eckhart mesterre és tanítványaira. A kolostor sorsát végül a francia forradalom pecsételte meg. Laktanyává alakították, de legalább nem rombolták le. A pusztulásra ítéltetett épületnek végül a városi levéltáros, Louis Hugot által alapított Schongauer Társaság adott új funkciót. A forradalom során elkonfiskált javakat leltárba véve Bergheimben talált római–gall mozaiktól az antik szobrokon, gipszöntvényeken, ötvösműveken és fegyvergyűjteményen át a Schongauer-grafikákig számtalan műtárgyat felvonultató gyűjteményt nyitottak meg benne 1853-ban a nagyközönség előtt.

Az elzászi múzeumot igazán tekintélyes gyűjteménye dacára – talán nem túlzás ezt állítani – egyetlen műtárgy, a világhírű Isenheimi oltár (és az ide zarándokoló turistatömeg) tette az ország leglátogatottabb vidéki múzeumává. A Fondation du Patrimoine 100 ezer eurós felajánlásával a múzeumot annak alapítása óta irányító Schongauer Társaság két legyet üt egy csapásra: a bővítéssel egy időben hozzáláthatnak a múzeum fő attrakciójának felfrissítéséhez is. Matthias Grünewald és Nicolas de Haguenau késő gótikus szárnyas oltárának restaurálása elsősorban a lakkréteg elvékonyítására és a későbbi ügyetlen átfestések eltávolítására koncentrál. Elsőként a Szent Antal megkísértése táblát újították fel 2011-ben. Az elkészült munka elemzése és az oltár többi festményének állapotfelmérése után határoznak arról, hogy a többi tábla milyen ütemezésben kerül sorra. A múzeum gondosan ügyel arra, hogy az oltár a múzeumi nyitva tartás alatt – restaurálás ide, átépítés oda – folyamatosan látogatható legyen. Biztonsági okokból felmerült ugyan az ötlet, hogy a művet az átépítés idejére átköltöztetik a közeli dominikánus templomba, de végül egy védőtető beépítésével még eredeti helye, a kolostorkápolna átépítése idején is a helyén marad.