Feltámadás Colmarban

Szikra Renáta

Keletkezésének 500. évfordulója éppen a megfelelő alkalom, ilyenkor egy régóta esedékes restaurálásra könnyebb szakembergárdát verbuválni és támogatót találni. Még inkább, ha ez a múzeum átépítésével is egybeesik. A közeljövőben ugyanis nemcsak a késő gótikus szárnyas oltárok egyik remeke, Matthias Grünewald leghíresebb műve, az Isenheimi oltár, hanem Franciaország leglátogatottabb vidéki múzeuma, a colmari Musée Unterlinden is megújul.

 

Jövő nyáron fejeződik be a kétszeresére bővített Musée Unterlinden átalakítása. Az átellenben lévő századfordulós szecessziós fürdőépület bekebelezésével az egykori dominikánus kolostorban berendezett múzeum összesen csaknem 8000 négyzetméteres kiállítási területen rendezheti újra gyűjteményét. Elsősorban a modern és kortárs művek élvezhetik majd az új, tágas (és végre nem feltétlenül boltíves) tereket. A kívül dísztéglával borított, a keskeny felülvilágító ablaknyílásokat leszámítva szinte tömör építőkockákra emlékeztető modern szárnyat a baseli sztárépítész-duó Herzog & de Meuron jegyzi. Az új hibrid épületet a régivel föld alatti csarnok köti majd össze. A múzeumnak eredetileg otthont adó, 1230-ban alapított dominikánus kolostor eleve nem érdektelen épület. Békés időskorról álmodó két megözvegyült nemes hölgynek, két Ágnesnek: Agnès de Mittelnheimnek és Agnès de Hergeimnek köszönheti alapítását, akik maguk is beléptek a dominikánus apácák rendjébe. A kápolnát még Albertus Magnus püspök szentelte fel 1269-ben; a kolostor a 14–15. században a rajnai miszticizmus Mekkája volt. A német misztikát kezdetben a női kolostorok határozták meg, lelki vezetésüket általában is a domonkosok látták el, ők oktatták a művelt, de latinul nem tudó apácákat teológiára. A német nyelv elsődleges használata mellett az újplatonista rendszer elemeinek átvétele is jellemző a misztika 14. századi nagy domonkos szerzeteseire, Eckhart mesterre és tanítványaira. A kolostor sorsát végül a francia forradalom pecsételte meg. Laktanyává alakították, de legalább nem rombolták le. A pusztulásra ítéltetett épületnek végül a városi levéltáros, Louis Hugot által alapított Schongauer Társaság adott új funkciót. A forradalom során elkonfiskált javakat leltárba véve Bergheimben talált római–gall mozaiktól az antik szobrokon, gipszöntvényeken, ötvösműveken és fegyvergyűjteményen át a Schongauer-grafikákig számtalan műtárgyat felvonultató gyűjteményt nyitottak meg benne 1853-ban a nagyközönség előtt.



Herzog & de Meuron: A colmari Musée Unterlinden bővítése, Kisház enteriőr, látványterv
© Herzog & de Meuron



Herzog & de Meuron: A colmari Musée Unterlinden bővítése, a régi közfürdő nappali nézete, látványterv
© Herzog & de Meuron

 
Az elzászi múzeumot igazán tekintélyes gyűjteménye dacára – talán nem túlzás ezt állítani – egyetlen műtárgy, a világhírű Isenheimi oltár (és az ide zarándokoló turistatömeg) tette az ország leglátogatottabb vidéki múzeumává. A Fondation du Patrimoine 100 ezer eurós felajánlásával a múzeumot annak alapítása óta irányító Schongauer Társaság két legyet üt egy csapásra: a bővítéssel egy időben hozzáláthatnak a múzeum fő attrakciójának felfrissítéséhez is. Matthias Grünewald és Nicolas de Haguenau késő gótikus szárnyas oltárának restaurálása elsősorban a lakkréteg elvékonyítására és a későbbi ügyetlen átfestések eltávolítására koncentrál. Elsőként a Szent Antal megkísértése táblát újították fel 2011-ben. Az elkészült munka elemzése és az oltár többi festményének állapotfelmérése után határoznak arról, hogy a többi tábla milyen ütemezésben kerül sorra. A múzeum gondosan ügyel arra, hogy az oltár a múzeumi nyitva tartás alatt – restaurálás ide, átépítés oda – folyamatosan látogatható legyen. Biztonsági okokból felmerült ugyan az ötlet, hogy a művet az átépítés idejére átköltöztetik a közeli dominikánus templomba, de végül egy védőtető beépítésével még eredeti helye, a kolostorkápolna átépítése idején is a helyén marad.




Az Isenheimi oltár első nézete: Szent Antal (jobb szárny, 232 × 75 cm), Keresztrefeszítés (középső tábla, 269 × 307 cm), Szent Sebestyén (bal szárny, 232 × 76,5 cm)Krisztus siratása (predella, 67 × 341 cm)



Az Isenheimi oltár: Szent Antal megkísértése. A harmadik nézet jobb szárnya. 265 × 141 cm, restaurálás utáni állapot
© musée Unterlinden – Colmar


Az Isenheimi oltár
Az oltár a francia–német határon fekvő Isenheim falucska antonita kolostorának készült, az akkori apát, Guido Guersi megrendelésére. Remete Szent Antal rendje gyógyító rendként kórházat működtetett a kolostor falain belül, ahol főleg bélpoklosok (anyarozs-mérgezés okozta üszkösödés) gyógyításával foglalkoztak. A „pokol tüzének” is nevezett betegség (később a leprát és a szifiliszt is így emlegették) a pestissel együtt a keresztes háborúk idején jelent meg tömegesen Európában. A járványnak áldozatul eső, társadalomból kitaszított és elevenen halálra ítélt embereket ápoltak Isenheimben is. A kápolnában felállított oltár előtt – a rend tagjaitól ráccsal elzárt részben – a betegek is imádkozhattak.



Az Isenheimi oltár második nézete: Angyali üdvözlet (bal szárny, 269 × 141 cm), Angyalkoncert – Jézus születése (középső tábla, 265 × 304 cm), Krisztus feltámadása (jobb szárny, 269 × 143 cm)

 
1512 és 16 között készült el a késő középkori hitvilág minden miszticizmusát magába sűrítő oltár (alig egy évvel azelőtt, hogy a Luther Márton wittembergi fellépésével induló reformáció alapjaiban rengette meg ezt a világot). Az oromzattal együtt csaknem 16 méter magas, 6 méter széles hatalmas szárnyas oltár a kor Gesamtkunstwerkje. Az építőmesterek, asztalosok, szobrászok és festők közös építménye valójában hatalmas képes Biblia, melynek szárnyait kihajtva mindig a megfelelő alkalomhoz „lapozva” idézhette fel a vonatkozó bibliai történeteket a zömében írástudatlan hívők serege. Az Isenheimi oltár többszörösen kihajtható szárnyai három fő nézetet kínálnak. Csukott állapotában Matthias Grünewald legismertebb és legfélelmetesebb festménye a Keresztre feszítés jelenetét ábrázolja. A sötét háttér előtt Krisztus realisztikusan megfestett, agyongyötört, szenvedő testének látványa borzasztja el a hívőket. A predellán a Sírba tétel jelenete, a két oldalszárnyon az antoniták és a szenvedők védőszentjei: Szent Sebestyén és Remete Szent Antal kaptak helyet, utóbbi arcvonásaiban Gersit örökítette meg a festő. Az oltár ünnepek alkalmával megnyitott második látványa az Angyali üdvözlet és a napkoronggal eggyé váló, ragyogó arcú, testetlen Krisztus feltámadása között Jézus születésének misztikus ábrázolását vetíti elénk: angyalkoncerttel és a hortus conclusus gyermekének örvendő Máriájával. Grünewald mágikus látomásos festészetére minden bizonnyal nagy hatással voltak a közeli colmari dominikánus kolostor szellemisége kapcsán is említett rajnai misztikusok. Johanne Tauler tanításaiban és prédikációiban szó esik a Megváltó háromszoros születéséről, Krisztus emberré válásának három misztikus fokozatáról, amelyet szinte leképez az Isenheimi oltár ünnepi nézete. A rend védőszentjének neve napján tárul fel az oltár belseje. Nicolas de Haguenau fafaragó mester készítette a tulajdonképpeni oltárszekrényt, melyben Remete Szent Antal trónol Hippói Szent Ágoston és Szent Jeromos között (kinek lábánál kedves oroszlánja hever). A predella öt kis fülkéjében az áldásosztó Krisztust és a tizenkét apostolt jelenítette meg a szobrász. Minthogy a harmadik látvány teljes egészében a rend védőszentjének tiszteletére készült, a szoborfülkéhez kapcsolódó két táblán Grünewald Szent Antal életének két meghatározó jelenetét festette meg. A Remete Szent Antal látogatása Remete Szent Pálnál érdekessége, hogy Szent Antal alakjában Grünewald ismét a rend akkori apátját festette meg, Remete Szent Pálnak viszont a kutatások szerint saját arcvonásait kölcsönözte. A Szent Antal megkísértését ábrázoló utolsó kihajtható tábla szörnyű démonalakjai és a szenvedő bélpoklos horrorisztikus ábrázolása a poklot vizionálja, ám ez egyben az első, ami már felújított állapotában, eredeti fényében és színeiben ragyog.
 
 
Musée Unterlinden, 1, rue d’Unterlinden, Colmar, Franciaország
Májustól októberig 9–18 óra között, novembertől áprilisig (kedd kivételével) 9–12 és 14–17 óra között látogatható.