Anish Kapoor. Az indiai születésű brit szobrász nevéhez sokáig a geometrikus alakzatokba rendezett ragyogó festékpigmentekből épített szobrok különleges látványát kapcsoltuk, holott nincs anyag, méret és helyszín, amelyet ne használt volna még szobrászi életművében.

Az utóbbi évek monumentális munkái, a párizsi Grand Palais üveghangárát kitöltő, irdatlan méretű ballon-bálnája (Leviatán, 2008) vagy a londoni Olimpiai Parkba készült gigantikus kilátótornya, ami köré vörös vasszerkezetek csavarodnak – talán már háttérbe is szorították a korábbi szubtilis alkotásokat. A berlini Martin-Gropius Bauban bemutatásra kerülő 70 alkotás fele kifejezetten a helyszínre készült, még ha egyes művek miatt ablakot bontottak és darut béreltek, vagy kikísérletezték, hogyan lehet a kiállítás végén margarinnal megtisztítani a hónapokig vörös viasszal bombázott falakat. Az átriumba épített és a megnyitóig gondosan titkolt meglepetés-installációban vastraverzekre rögzített futószalagokról szintén vörös viaszból préselt téglák emelkednek, majd hullanak a porba a hatalmas vörös napkorong előtt. A Szimfónia az imádott Naphoz életre keltve El Liszickij szuprematista grafikáit egyszerre tiszteleg az orosz futuristák Győzelem a Nap felett legendás operája és a Kapoor által nagyra becsült német művész, Joseph Beuys előtt.

Kapoor Berlinben. Martin-Gropius Bau, Berlin. 2013. november 24-ig