Gironcoli

Artanzix

A bécsi Belvedere kertjének barokk szoborcsoportjai és formára nyírt bokrai között fémesen csillogó ufóknak tűnnek az osztrák Bruno Gironcoli hatalmas – egyébként barokkosan burjánzó – alumíniumöntvényei.
 

A Dél-Ausztriában született, Innsbruckban, majd a bécsi akadémián festőnek tanuló ifjú Gironcoli keze alól az ötvenes évek végén még naturalisztikus tájképek kerültek ki. Az impresszionistákért rajongó festő élete akkor vett gyökeres fordulatot, amikor párizsi tanulmányútja során nem a francia festőóriások, hanem Giacometti szobrai tettek rá elementáris hatást. A kezdetben drótból és kartonból alkotott objekteket a hatvanas évek végén a bécsi akcionisták hatására és alkalmanként velük együttműködve létrehozott enigmatikus installációk követték, melyeket a legkülönfélébb anyagok és médiumok felhasználásával, hétköznapi használati tárgyak beemelésével, eltorzításával hozott létre a művész. Amikor 1977-ben megörökölte Fritz Wotruba professzori székét, végre lehetősége nyílt arra, hogy a hatalom-elnyomás, szexualitás, termékenység, fétisek és elfojtások témakörét boncolgatva tágas akadémiai műtermében megalkossa oltárszerű, sajátos szimbólumokkal terhelt óriásszobrait. Az Orangerie kiállítása a pár éve elhunyt Gironcolit nemzetközi kontextusba helyezve, kortársai, mesterei és tanítványai közé ágyazva mutatja be, így a látogató valóságos szobor szpartakiádon vehet rész Carl Andrétól, Joseph Beuyson át Louise Bourgeois-ig.

Sz. R.

 

Gironcoli: Context André/Bacon/Barney/Beuys/Bourgeois/Brus/Klauke/Nauman/Schwarzkogler/West.
Bécs, Belvedere-Orangerie, 2013. október 27-ig látogatható



Bruno Gironcoli : Cím nélkül, 1997-2003, alumíniumöntvény, 250 × 330 × 250 cm
© Fotó: Belvedere, Wien, Galerie Elisabeth & Klaus Thoman Innsbruck/Wien szíves engedélyével