Sötét fény

Hantaï Simon misztikus képpárja

T.T.

Nemrég zárt a Centre Pompidou-ban Hantaï Simon retrospektív kiállítása. A magyar származású Hantaï figuratív kezdetek után Párizsban először a szürrealizmus kissé már megfáradt irányzatához csatlakozott, majd hajtogatott vásznaival lett belőle először sikeres francia, aztán pedig világhírű absztrakt festő.


Hantaï Simon: Festmény (Rózsaszín írás), 1958–1959, színes tus, aranylapok vásznon, 329,5 × 424,5 cm Paris, Centre Pompidou, Musée national d’art moderne (a művész ajándéka 1985-ben) © Paris, Centre Pompidou, Musée national d’art moderne
Hantaï Simon: Festmény (Rózsaszín írás), 1958–1959, színes tus, aranylapok vásznon, 329,5 × 424,5 cm Paris, Centre Pompidou, Musée national d’art moderne (a művész ajándéka 1985-ben) © Paris, Centre Pompidou, Musée national d’art moderne

Hívő katolikusként nem érezte fontosnak a nemzeti hovatartozás kérdéskörét. Eleve német anyanyelvű családba született Bián (ami akkor még nem nőtt össze Torbággyal), 1948-ban ösztöndíjasként ment Olaszországba feleségével, a Képzőn megismert Bíró Zsuzsával, és az utolsó vonaton ültek, ami még szabadon elhagyhatta az országot, utánuk már összezáródott a vasfüggöny. Ekkor jártak Ravennában. Ösztöndíjukat visszavonták, úgyhogy más kinnrekedt, illetve inkább szabadon maradt művészhez hasonlóan Párizsba mentek, és ott kezdtek új életet, teljes nincstelenségben. 1956-ban, amikor rövid időre megnyílt a határ, kimenekült utánuk Hantaï húga, aki Franciaországban zárdába vonult. Hantaï pont ekkoriban szakított az őt először befogadó szürrealistákkal, méghozzá úgy, hogy legszentebb antiklerikális érzéseikben sértve meg őket vallásos ünnepség- és kiállítássorozatot szervezett a Notre Dame-ba. Leszögezte, hogy a művészet lényegét tekintve vallásos, és elkezdett dolgozni azon a képén, ami később a Rózsaszín írás lett. A speciálisan előkészített hatalmas vászonra szövegek kerültek, és 1958 advent vasárnapjától kezdve egy éven keresztül Hantaï minden napját azzal kezdte, hogy imákat és értekezéseket, az istentisztelet szavait és hitvallásokat másolt a néha visszatörölt felületre, szinte már lelkigyakorlatként. A keresztény liturgia színeivel, vörös, zöld, lila és fekete tussal írt szövegek a végén furcsa színeváltozást eredményeztek, a kép rózsaszínűen dereng.


Hantaï Simon: Á Galla Placidia, 1958–59, olaj, vászon 326 × 400 cm Paris, Musée d’art moderne de la Ville de Paris (a művész ajándéka 1998-ban) © Musée d'Art Moderne / Roger-Viollet | Photo: Kalman Maklary Fine Arts
Hantaï Simon: Á Galla Placidia, 1958–59, olaj, vászon 326 × 400 cm Paris, Musée d’art moderne de la Ville de Paris (a művész ajándéka 1998-ban) © Musée d'Art Moderne / Roger-Viollet | Photo: Kalman Maklary Fine Arts
 
A hajnali kép párja ugyanebben az időszakban készült, csak délutánonként. A Galla Placidia síremlékeként szolgáló kis ravennai templom kupolamozaikja egy csillagok között ragyogó kereszt. 1948-ban, amikor Hantaïék ott jártak, még valószínűleg nem voltak lámpák, így a kisméretű ablakokon beszűrődő kevés fényben szinte csak felderenghetett a jel, igazi misztikus élményként. Az ezt megörökítő Galla Placidia képnél is speciális módszerekkel (Hantaï az újra- meg újrafestett felületet hónapokig dörzsölte egy – ébresztőórával, hogy azért a szürrealizmusból is maradjon valami) érte el azt a hatást, hogy a kép felülete és a néző közé még valami aranyosan derengő ragyogás-réteg is kerüljön, akárcsak a bizánci mozaikoknál.

Forrás: Berecz Ágnes: Megmutatkozás és visszavonulás: Hantaï Simon, 1948–1959. Simon Hantaï, Volume 1. 1949–1959 (Budapest, Makláry Artworks, 2012), 51., 67.)