Petro Wodkins orosz performance-művészről a magyar sajtóban legutóbb akkor esett szó, amikor május elején minden előzetes figyelmeztetés nélkül a bécsi MUMOK lépcsőjéhez láncolta magát és bizonytalan időre, önkényesen bezárta a múzeumot.

Az igazgatóság nevében kiadott álközleményében azzal indokolta tettét, hogy a múzeumba már csak jómódúak járnak és egyébként is a múzeumshop és a kávézó messze látogatottabb a kiállítótermeknél. A fogyasztói társadalommal (ezen belül a divatiparral) szemben megfogalmazott kritikáját pedig női magazinokban elhelyezett hamis Armani-pelenka-reklámjai tették emlékezetessé. Legutóbbi, Price of Art projektje az elmúlt hetekben kisebbfajta botrányt robbantott ki a londoni kereskedelmi galériák világában. Wodkins Tádzsikisztán diktátora, Emomali Rahmanov művészeti tanácsadójának adva ki magát tárgyalásokat folytatott olyan nagynevű galériákkal, mint a White Cube, a Hamiltons vagy a Blain Southern. A Skype-on zajló (és rögzített) megbeszéléseken Petr Fominként esetenként 5 és 10 millió dollár közötti összeget kívánt befektetni, hogy többek közt Damien Hirst vagy Ai Weiwei művét megszerezze a Rahmanov lányának szánt kortárs álgyűjteménybe. A biztosítékot az ütötte ki, hogy Wodkins üzlet és erkölcs viszonyát vizsgáló esettanulmányát nyomban meg is osztotta a világhálón, így hiába próbálják tisztára mosni hírnevüket a műkereskedők, ország-világ tanúja volt annak, hogy egy kivételével a felkeresett galériáknak semmi kifogásuk nem volt az off-shore számlákról átutalt pénz vagy a diktátor személye (így az általa képviselt ideológia) ellen.

www.petrowodkins.com