Rex Whistler kalandjai

Szikra Renáta

A két háború közti békeévekben nem volt koktélparti, rókavadászat vagy szalonesemény Rex Whistler nélkül.
 

A középosztálybeli származású, meglehetősen tehetős és kifejezetten jóképű fiatalember otthonosan mozgott az arisztokrácia köreiben éppúgy, mint a bohémek vagy sznobok között. Ösztönös tehetségnek tartották, aki folyamatosan rajzolt, könnyedén és minden helyzetben, ahogy azt a Salisbury & South Wiltshire Museum által nemrég megvásárolt hagyaték meglehetősen eklektikus összetétele is mutatja. Amiben a menükártyák hátoldalára firkantott karikatúráktól Swift Gulliverjének illusztrációin át a főúri szalonok falára a 18. század szellemében készült, egész termet betöltő illuzionista tájképek vázlatáig és tromple l’oeil kompozíciókig mindenféle megtalálható. Gyerekkori rajzfüzetei, mappái tele vannak horrorisztikus rajzokkal, mert akkortájt legfőbb érdeklődési köre a kivégzések és a gyötrelmes halál témája volt. Szerencsére ifjúkori mániája nem hatalmasodott el rajta, és később könnyedebb vizekre evezett. A Slade School of Arton tanult, ottani professzora, Henry Tonks biztatására pályázott a Tate Gallery éttermének dekorálására. Alig 22 évesen festette meg a falakon körbekígyózó Expedíció a ritka húsfélék felkutatására címet viselő szellemes freskót, ami a Tate éttermét G. B. Shaw szavait idézve: „Európa legszórakoztatóbb termévé” tette. Az 1927-ben megnyitott rendkívül népszerű étkező a Temze egy évvel későbbi pusztító áradását is túlélte, Whistlert pedig híres és keresett dekoratőrré tette. Barátainak, ismerőseinek (és azok ismerőseinek) addig is szívesen adott lakberendezési tanácsokat, de most egyenesen elhalmozták megbízásokkal. Kifinomult ízlése az egyszerű tapétaválasztástól Lady Edwina Mountbatten 30 szobás londoni luxuslakását díszítő falfestményekig vagy akár egy teljes vidéki vadászkastély berendezéséig minden rendű és rangú megbízás teljesítésére garanciát biztosított. Díszlet- és jelmeztervek mellett plakátot és reklámanyagot készített a Guinnessnek és a Shellnek, de tervezett falusi idillt Wedgwood porcelánra is (az eBayen ma is fellelhetők a „Clovelly” készlet kósza darabjai). Voltaképpen sosem tartott lépést a korral, a modernizmus szele meg se legyintette, keze alól absztrakt mű sosem került ki. Esztétikai érzéke, rajztechnikája, kifogyhatatlan fantáziája és fanyar humora volt az, amit a húszas-harmincas évek pezsgő társasági életet élő dekadens arisztokratái amúgy is a legtöbbre értékeltek. Szerelmi életét tekintve balszerencsés volt, a kegyetlen visszautasításokat rajzos levelekben dolgozta fel, és csupán egyetlen nőhöz fűzte tartós kapcsolat. A nála harminc évvel idősebb barátnő, Edith Olivier írónő szalonjában és a londoni dzsesszkorszak elveszett generációjának körében, a „Bright Young People” bohém művészei között otthonra talált. Van, aki vitatja, de Evelyn Waugh valószínűleg róla mintázta a kordokumentumként is nagyszerű Utolsó látogatás főszereplőjét, a festői ambíciókat dédelgető Charles Ryder alakját. Cecil Beaton, aki romantikus rokokó portrékat készített róla, egyenesen csodálta azt a képességét, hogy „amihez másoknak hónapok megfeszített munkája szükséges, azt ő néhány mesteri és laza tollvonással éri el”, pedig ez a könnyedség, sokoldalúság nem feltétlenül vált előnyére, néha felszínességnek tűnik, ami miatt sokan vélik úgy, hogy aprópénzre váltotta istenadta tehetségét. Művészi kiteljesedését korai halála hiúsította meg: a walesi gárdisták normandiai bevetésének első napján, 1944 júliusában, pár héttel 39. születésnapja előtt esett el. Most azonban Whistler újrafelfedezésének tanúi lehetünk – nemcsak a wiltshire-i múzeum rendezett szeptemberben kiállítást a hagyaték legizgalmasabb darabjaiból, hanem a Tate Britain is idén ősszel nyitja meg újra a felújított Rex Whistler éttermet, ahol az eredeti 1927-es menüsort élvezhetik Whistler kalandos tájképe alatt azok a kiválasztottak, akik időben foglaltak asztalt a kuriózumszámba menő eseményre.

Rex Whistler – A Talent Cut Short, Az ígéretesnek megmaradt tehetség
Salisbury & South Wiltshire Museum, Salisbury 2013. szeptember 29-ig
Whistler Restaurant újranyitása: Tate Britain, 2013. november 19.



Rex Whistler: Expedíció a ritka húsfélék felkutatására, 1926–27 (részlet)
© Fotó: Tate Photography

 
A Expedíció a ritka húsfélék felkutatására címet viselő falfestményen Edith Olivier ötlete alapján Whistler hét felfedező kalandjait örökítette meg, akik biciklin, szekéren vagy lóháton indultak útnak, hogy megváltást hozzanak az „epikurániai hercegség” száraz kekszen tengődő népének. Van, aki unikornist, szarvast vagy kígyót, mások különös, majomszerű fekete lényt, sőt rozsomákot (ami egyben a falánk szó angol megfelelője) igyekeznek becserkészni. A változatos tájkép, amin régi templomok, kertek, vízesések és sziklás partok színesítik az idilli ligeteket, a 18. századi főúri kastélyok illuzionisztikus freskóit idézi.
 
A falfestmény ötlete Joseph Duveen műgyűjtő, a Tate egyik legnagyobb támogatója fejében fogalmazódott meg, aki nagy élelmiszergyártó cégeket igyekezett bevonni a művészeti mecenatúrába. A festményt azonban ő maga finanszírozta: 18 hónapon keresztül, ameddig a terv kivitelezése zajlott, napi öt fonttal támogatta Whistlert. 1927. november 30-án nyitotta meg kapuit az étterem, és a későbbi években számos híresség, politikus és művész fordult meg „Európa legszórakoztatóbb termében”, amely ráadásul London egyik legkiválóbb borospincéjével is dicsekedhetett. A freskó mostani restaurálására és az étterem átalakítására a Tate Britain Millbank Project keretében került sor. Az idén novemberre tervezett újranyitás során az eredeti étlap fogásait készítik el, a későbbiekben pedig hagyományos brit ételek 21. századi változatát kínálják.
 

Rex Whistler: Expedíció a ritka húsfélék felkutatására, 1926–27 (részlet)
© Fotó: Tate Photography