Mediterrán macska

Artanzix

A serdülő leánykákról készített érzékeny (és a pedofíliagyanú borotvaélén egyensúlyozó) portréiról elhíresült Balthusnak volt egy másik hasonlóan fontos képtémája, egyben szenvedélye: a macskák.
 
 

Nem is merész feltételezés, ha a nimfácskák mellett unottan üldögélő, lustán nézelődő vagy becézgetett macskákban a művész voyeur-portréját sejtjük, különösen, ha tudjuk, hogy ifjúkorában egy, a térdéhez dörgölődző hatalmas kandúrral A macskák királya címmel festett önarcképet, sőt első művészi sikereit is egy macskának köszönheti. Mitsouval, a kóbor macskával átélt kalandjait japános hangulatú tusrajzsorozaton örökítette meg 11 éves korában, ami annyira megtetszett a Klossowski házaspárral (különösen Balthus szintén festő édesanyjával, Baladine-nal) meghitt barátságban levő Rainer Maria Rilkének, hogy 1921-ben nemcsak kiadatta a 40 lapból álló sorozatot, de a kis albumhoz maga írt bevezetőt. Azt is Rilke tanácsolta Balthusnak, hogy akkori becenevével szignálja műveit, így lett Balthasar Klossowskiból „Baltusz” (később Balthus), akinek 1949-es szimbolikus önarcképe mi más lehetne, mint homárt és égből a tányérjára pottyant halat lakmározó diadalmas kandúr, akinek félmeztelen lányka integet hívogatóan a sajkából.

Sz.R.

Balthus: Macskák és lányok. Festmények és provokációk. Metropolitan Museum of Art, Iris and B. Gerald Cantor Exhibition Hall, New York, 2014. január 12-ig


Balthus (Balthasar Klossowski): The Cat of La Méditerranée, 1949, olaj, vászon, 127 × 185,1 cm, magántulajdon
© Balthus