Imaginary Viaduct - Szinyova Gergő kiállítása az Art+Text Budapest termeiben

nyomtatott

HIRDETÉS

Az Art+Text Budapest következő kiállítása Szinyova Gergő legújabb munkáit mutatja be Imaginary Viaduct címmel. A fiatal festő legfrissebb alkotásait felsorakoztató tárlat reflektorfénybe állítja az időbeliség, a másolhatóság és az egyediség ma is aktuális elméleti kérdéseit. 
 
A második világháború utáni kelet-európai absztrakt festészet a nyugat bűvöletében élt, őrizte a párizsi elődöktől átmenekített lángot és próbálta átcsempészni a friss információkat a határon. A vasfüggöny félig-áteresztő zárnak bizonyult: átjutottak rajta a friss nyugati tendenciák hírei és képi dokumentumai, de sokszor sérült, csonka vagy torzult formában. A nyugati bon mot szerint a kelet-európai absztrakció ugyanolyan, mint tengerentúli társa, csak sokkal szűkösebb színskálából gazdálkodik, sokkal sötétebb húrokon játszik. A depressziós hangütés nemcsak a tiltott művészetet művelők egzisztenciális szorongásából fakadt, hanem a kor rossz minőségű, fekete-fehér reprodukciós kultúrájának színvonalából is. „Ebben a helyzetben – írja az ex-jugoszláv teoretikus, Igor Zabel – a keleti művészek nagyon korlátozott lehetőségek között fértek csak hozzá a művészet központi területéhez. Egy átlagos keleti művész, aki modern művészet létrehozásán fáradozott, 'nem teljesen kifejlett nyugati művész' maradt, vagyis tulajdonképpen másodosztályú alkotó.” (Dialogue, Art Press, no. 226, 1997) Az idős magyar absztrakt mester, Bak Imre visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a '60-as évek elején fekete-fehér magazinképekből próbálták kitalálni, hogy mi zajlik nyugaton. Még Károlyi Zsigmond nemzedéke is – a '70-es évek elején – a kapitalista művészetet gúnyoló szovjet könyvekből próbálta kihámozni az aktuális nemzetközi tendenciákról szóló információkat (Károlyi Zsigmond: Kihúzásos olvasás, 1976). A nyugati utazások a '60-as évek elejétől minden szocialista országból érkező művész számára színrobbanással értek fel, a konzumkultúra vizuális hátköznapjai és a képzőművészet esztétikai szférájában is.
 
 

Szinyova Gergő: AABOC21102016, 2016, akril, airbrush, vászon, 130×90 cm
© a művész és az Art+Text Budapest engedélyével
 
Szinyova Gergő legfrissebb, 2016-os, az Art+Text Budapest galériájában bemutatott sorozata egy színes, absztrakt vízfestményre épül. Ennek elkészítette fekete-fehér akvarell változatait is, majd a képet egy vázlatszerű vonalrajzra redukálta, aminek motívumait később három, nagy méretű, akril-vászon képen ismételte meg. Az újabb és újabb áttétel gesztusával Szinyova az információ-torzítás és információ-vesztés esztétikai természetét vizsgálta különböző képtörténeti és képtechnikai nézőpontokból. A már adott nonfiguratív témát feldolgozó, színes, eltérő méretű, három akrilképnek később elkészítette fekete-fehér változatait is, empirikus vizsgálat alá vetve a „színvesztésből” eredő képi információvesztést. Az 1986-ban született Szinyova számára a '60-as, '70-es és '80-as évekbeli, fekete-fehér, sokszor rossz minőségű reprodukciókat tartalmazó magyar művészeti albumok már csak korlenyomatok, történelmi kuriózumok, ugyanolyan általános tanulságokat hordozó vizuális nyersanyagok, mint a tömeggyártott termék csomagolásán látható ipari címkék. A technikai sokszorosítás korából fakadó melankóliát (Walter Benjamin: A műalkotás a technikai reprodukálhatóság korában, 1936) az ipari eszközökkel való sokszorosítás segítségével idézi meg: a szabadkezi rajzolt motívumokat grafikus szoftver segítségével is reprodukálta, majd a vektoros grafikát ipari lézerrel égette bele a papírlapok felületébe, képről képre alig észrevehető módon változtatva a kompozíción, „laboratóriumi” körülmények között analizálva az érzékelés és az esztétikai ítéletalkotás működését.
 
Megnyitó: 2016. október 5-én (szerdán) 19.00 órakor
Helyszín: ART + TEXT BUDAPEST (1054 Budapest Honvéd u. 3.)
Nyitvatartás: 2016. október 6–30. (kedd–péntek 12.00–18.00)