Ha a magyar és a török nép összetett történelmi és kultúrtörténeti kapcsolatára gondolunk, meglepő hogy csak 2014-ben került sor a Balassi Intézet keleti bővítésére Isztambulban. Kicsit talán megkésve, de annál látványosabban lépett be az Isztambuli Magyar Intézet a helyi kultúrkínálatba egy több helyszínen szervezett programsorozattal. A Budapest, a mi metropoliszunk és a Balaton, a magyar tenger csoportos kiállítás 2015. január 26-ig, az Invisible Press kortárs fanzine-tár 2015 februárjáig látogatható.

Fotó: Pál Anna Viktória

Kultúrházi kondíciók

Isztambulban mindig szívesen látják a Macaristanból érkező turistákat. A Pál utcai fiúkat még az 1970-es évekig általános tananyagként élvező idősebb korosztály tagjai szeretettel nosztalgiáznak a grund történetéről, az utcazenészek szomorú muzsikája olyan, akár egy búskomor magyar népdal, a török éttermekben nélkülözhetetlen erős paprika vetélkedhet a magyar ízesítő erejével, és még sorolhatnánk a magyar és a török nép hagyományaiból merített párhuzamokat. Nem meglepő tehát, hogy az új Isztambuli Magyar Kulturális Központ, rövid fennállása ellenére is széles helyi érdeklődőkörnek örvendhet.

Az intézet hivatalosan kinevezett igazgató nélkül is jó kezekben van, már ami az új programok kialakítását és a sokrétű helyi kooperációs lehetőségek kiaknázását illeti. Sipos Áron 2014 tavasza óta vezeti a ház interdiszciplináris programját, zenei fellépéseket, gyerekprogramokat és helyi együttműködések sorozatát kínálva a közönségnek. 2014 nyarától a kiállításokért Füsun Ipek felel, aki a magyar közönség számára a Balkantango dizájnmárka alapítójaként és tervezőjeként válhatott ismertté. Kurátori tevékenysége során különböző típusú tapasztalatokra támaszkodhat a bölcsészdiplomától, a bázeli egyetemi oktatáson, a street art akciókon át különböző workshopok és művészeti projektek szervezéséig.

A török közönség magyar kultúra iránti lelkesedése mellett talán még fontosabb a helyszín és az épület előnyös kiválasztása. Az Isztambuli Magyar Intézet nagyméretű kirakatablaka közvetlenül az Istiklal Caddesi-re (Függetlenség sugárút), Isztambul kereskedelmi és szórakozóipari szívére, a szüntelenül hömpölygő embertömeg és csillogó-villogó díszek sétálóutcájára nyílik. A sugárút összeköti a Galata torony és az aktuálpolitikából ismerős Taksim tér és Gezi park környékét, naponta több ezren haladnak végig rajta, a turistákat körbeveszik a szappanbuborék-fújó és sült gesztenye-árusok, szórakozni vágyó fiatalok vegyülnek aktatáskás bankárokkal. A sétálóutca a 19. század óta az európaizált értelmiség központja, még az oszmán birodalom korában költöztek ide az európai országok nagykövetségei (ma konzulátusok), és bár az elmúlt évtizedek gazdasági változásai során részben „elplázásodott“ és „elturistásodott“ a környék, a környező kis utcákba szorult irodalmi kávéházak, könyvkiadók és antikváriumok még őrzik az intellektuális fénykor hangulatát. A Borusan Sanat Contemporary kiállítóterével szemben és az ARTER művészeti központ közvetlen szomszédságában az Isztambuli Magyar Intézet a legnagyobb cégek kultúrpártoló kirakata mellett foglalhat helyet. Az ARTER a Koç Holding hálózat ötszintes belvárosi kiállítótere. A vállalat a hotelláncok, energetikai cégek, egyetemek és az Isztambul biennále szponzorálása mellett fegyvergyártással is foglalkozik, ezzel szemléltetve a tipikus török nagyvállalkozások komplex tevékenységét. A BORUSAN holding az acél- és energetikaipari szektorra specializálódott, emellett számos kultúrközpontot is üzemeltet a városban. Az ő tulajdonukban van az az irodaház is, amelyet a magyar állam kibérelt. A török kulturális élet szerkezetét nehéz, szinte lehetetlen európai mércével értékelni, hiszen pont ezeknek a multiknak köszönhető a város kortárs művészeti pezsgése. Eközben az állami támogatásokat az új mecsetek, bevásárlóközpontok és standardizált lakóparkok emésztik fel.
Fotó: Pál Anna Viktória
 

Premier plán

A központ első nagyszabású isztambuli bemutatkozása az idei könyvvásár díszvendégségének alkalmából valósulhatott meg, ahol Magyarország a legújabb irodalmi fordítások, filmvetítések, beszélgetések és koncertek sorával mutatkozott be.
Az Isztambuli Magyar Intézet épületében megrendezett jelenleg is látható két kiállítás képzőművészeti tárlatot rendel az elsősorban irodalmi esemény mellé, illetve egy szubkulturális kiadványformát, a fanzine-t ismerteti.


Forrás: Facebook

Egy egyszerű összefüggésrendszer szolgálja a nyitókiállítás keretét, amelyben Isztambul metropolisza Budapesttel, a Boszporusz tengereket összekötő szorosa pedig a balatoni riviérával kerül szembe. A Budapest, a mi metropoliszunk és Balaton, a magyar tenger címszó alatt kiválasztott húsz alkotó jól közvetíti az isztambuli centrum kurátorának interdiszciplináris hozzáállását. Füsun Ipek rendezőként és művészként is szerepel a kiállítás névsorában és meglehetősen egyéni megoldást alkalmaz a különböző megbízói igények és a saját érdeklődési területének összeegyeztetésére. Olyan kortárs festőművészek alkotásaiból válogat, mint Márton Enikő, Szabó Ábel, Szentesi Csaba, Szabó Eszter és Takáts Márton ugyanakkor szerepelteti a Gruppo Tökmag budapesti stencilekből készített, interaktív, pecsételős homlokzatjátékát, valamint felkérte az 1000% csoportot is egy helyspecifikus falkép készítésére. Így kerül egymással szembe Márton Enikő többréteges absztrakt horizontfestménye mint az egybeolvadó balatoni látkép parafrázisa, az 1000% fekete-fehér budapesti házsorával. Mindemellett a tárlaton a dizájn és divat világából is jelennek meg alkotások. A CAMOU városlátképpel díszített dzsekije mint budapesti camouflage-ruha rejti el viselőjét a nagyvárosi forgatagban. A kirakattal szemben egy íves falfelületen helyezték el Kudász Gábor Arion nagyméretű Felvonulás című fényképét, amelyen a budapesti Critical Mass demonstráción résztvevő bicikliseket örökítette meg. Az intézet lépcsőházában található Esterházy Marcell szatirikus Balaton-installációjának dokumentációja, a figyelmetlen és lusta fürdőzők számára kialakított, férfi és női piktogrammal ellátott improvizált mellékhelyiség jelzőtáblái.
 

Fotó: Pál Anna Viktória

A tárlat kiegészül hordozható mp3-lejátszókon futó irodalmi szemelvényekkel, amelyekhez elsősorban a könyvvásárra törökül megjelenő magyar verses- és szépirodalmi kötetekből válogattak. Az említett camouflage ruhadarabot József Attila A Dunánál című verse „zenésíti meg”, míg az 1000% falképéhez Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk egy részlete kapcsolódik. Szabó Ábel Aluljáró-rom című hiperrealista festményét, a Ferenciek terén nemrég megszűnt aluljáró képét, Akkezdet Phiai rappelt könnyűzenei alkotása egészíti ki. (A hanganyag irodalmi szerkesztője Szőllőssy Balázs, költő, műfordító volt.)
 

Fotó: Pál Anna Viktória

A volt irodaház első emeletére tervezett könyvtárban egy specifikus érdeklődésű csoportot megszólaltató fanzine-válogatás látható. A budapesti Higgs Field-ben 2014 tavaszán megrendezett Ordító egér. Történeti fanzine leltár (kurátor: Csiszár Mátyás, Mucsi Emese, Német Szilvi) folytatásaként létrejött Invisible Press elsősorban képzőművészek által készített egyedi megjelenésű kiadványokat mutat be. Így a címben említett láthatatlan magyar underground publikációk hosszútávú nyilvánosságot kapnak Isztambulban Füsun Ipek és Pál Vanda válogatásában. A tárlat megvalósításához Csiszár Mátyás, a Gruppo Tökmag, Fridvalszki Márk (T+U), Kerekes Gábor, Tóth Balázs és a Waschmaschinegruppe néhány napra a helyszínre költözött és kialakított egy alternatív könyvtárszobát. Az irodák jellegzetes kellékeivel, fénymásológéppel és nyomtatóval készültek a fekete-fehér, egész falfelületeket betöltő installációk: Fridvalszki nagyméretű plakátja, a Technologie und das Unheimliche vol. II dinoszauruszokról szóló kiadványának posztere, Tóth Balázs fametszetnagyítása a különböző nyomdászati megoldásokat vetíti egymásra, egy már idejétmúlt digitális kijelző lapjaival közvetíti az időtlen „NOW” feliratot. Míg Kerekes Gábor a művészetére jellemző kollázstechnikával fűzte össze Budapest és Isztambul homlokzatait asszociatív felhőképpé, a Waschmaschinegruppe múltszázadbeli családfotói személytelenül merednek a fanzine-tár látogatóira. A Gruppo Tökmag szocializmus korabeli fodrásztáblákat felsorakoztató gyűjteménye pedig különös helyspecifikus értéket kap a török borbélyvilágban.



Fotó: Pál Anna Viktória

Ahogy a két kiállítás is tükrözi, az Isztambuli Magyar Intézet munkatársai számára a legfontosabb szempont a sokoldalúság. A hivatalos könyvvásári program mellé fanzine-kiállítást szerveztek, a könyvtárhoz videótárat szeretnének majd külön animációfilmes szekcióval, vagyis számos olyan platformot, amelyen keresztül az intézet helyi rendezvényekhez kapcsolódhat és egy széles közeget szólít meg. 



Fotó: Pál Anna Viktória

A sokféleség és színesség egyúttal Isztambul sajátossága is. A látogatók közvetlenek, érdeklődőek, nem csak nézik a műveket hanem beszélgetni is szeretnek, szelfiznek a magyar kirakattal, sőt, gyakran vásárlási szándékkal érkeznek. A szintén november közepén megrendezett kortárs művészeti vásár, a Contemporary Istanbul szemlélete is ezt a látásmódot képviselte. Még a helyi közönség is „Grand Bazaar”-nak titulálja a képzőművészeti vásárt, ahol a konceptuális művészeten szocializálódókat meglepetésként érheti a közel-keleti vásárlók színes ízlésvilága. Az Isztambuli Magyar Intézet ebben a forgatagban biztosít új bemutatkozási és együttműködési lehetőséget. A tervek nagyok, a lehetőségek tárháza is annak tűnik, bár a jövő mindig bizonytalan.