A kasseli kolosszus

Artanzix

Sz.R

Ha művészeti lapban Kasselről esik szó, mérget vehet rá az olvasó, hogy az ötévente megrendezett kortárs megakiállítás, a Documenta a téma.

A köztes négy évben piheni ki a város a turistaáradatot, amikor az élet amúgy csendeskén folyik, minthogy a hesseni választófejedelmek egykori székhelyének csillogása rég megkopott. Ami máig őrzi a barokk kor nagyvonalú térkezelését, az a város belsejében megmaradt Augarten, az Orangerie környéke és a Wilhelmshöhe. A hegyre felfutó teraszos kiképzésű pompás barokk parkra és a néhány egymást követő Vilmos vadászkastélyára a Documenta-látogatók általában sajnálják az időt, pedig a belvárosból induló csaknem tíz kilométeres (mára villamossal gyorsított) nagyallé egyenesen odavisz. Igaz, messziről is jól kivehető a park éke, az 550 lépcsőn megközelíthető teraszos építmény tetején őrt álló 8 méter magas bronz Herkules. A kasseli kolosszusnak köszönhetően most talán megváltozik a helyzet, hiszen a toszkán Medici-villák kertjeivel egyidejűleg a számos vízicsodával büszkélkedő Bergpark is felkerült idén nyáron az Unesco Világörökség listájára.


Bronz Herkules a Bergparkban (Wilhelmshöhe, Kassel) © Herkules Monument/MHK
Bronz Herkules a Bergparkban (Wilhelmshöhe, Kassel) © Herkules Monument/MHK