A világ egyik legszebb panorámájával rendelkező tetőtéri tornatermét Le Corbusier építette a marseille-i Unité d’habitation egyetlen lakótömbbe sűrített „függőleges városkájának”.

A háború utáni lakáshiány problémáját a francia építész orosz példákból kiindulva olyan lakómodulokból álló tiszta szerkezettel kísérelte megoldani, amelyben a végletekig praktikus, funkcionális és higiénikus minigarzonokat nagyvonalúan kialakított közösségi terekkel (és szolgáltatásokkal) kompenzálták. A lakóknak a bolttól a mosodáig, mozitól az óvodáig minden a rendelkezésükre állt: a lábukat sem kellett kitenni a házból, az utcafolyosókon zajlott az élet. Ez volt az első épület, ahol Le Corbusier Modulor arányrendszerét alkalmazták. Az épületet dombormű formájában is díszítő, felemelt karú stilizált emberalak éppolyan „aranymérték” a modern építészet számára, mint amilyen Leonardo Vitruvius-tanulmánya volt csaknem öt évszázaddal korábban. A francia designer, Ora-Ïto (Ito Morabito) tehát nem is adhatott volna a MArseille MOdulornál alkalmasabb nevet az idén nyáron megnyitott új építészeti galériájának, amely az egykoritornaterem és óvodaépület helyiségeit alakította kiállításra és műhelymunkára egyaránt alkalmas térré az óceánjáró fedélzetét idéző tetőteraszon. Az eredeti állapotában rekonstruált épületegyüttest Le Corbusier szellemében – és ezúttal szellemét a padozatba süllyesztett bizarr mellszoborral megidézve – Xavier Veilhan Architektons kiállításával avatták fel.

MAMO, Centre d’art de la Cité Radieuse, Marseille