Szemben a galéria bejáratával Fehér László portréja fogadja a látogatót. Korántsem szokványos ábrázolásról van szó, a művész egy széken ül, fentről látjuk, de olyan, mintha hanyatt feküdne, keze a combján nyugszik, feje lelóg – mindezt erőteljes rövidülésben láthatjuk, mintha a széke fölött állnánk vagy az ágya mögött guggolnánk. Nem a néző, inkább a festő testhelyzete kényelmetlen – pozíciója nem halotti, inkább éberen álmodó. A falakon sorakozó, tussal és ceruzával készített munkák, a művész emlékképei mintha ebből az egyszerre nyugodt, mégis feszélyező helyzetből keletkeznének. Régi fényképszituációk elevenednek meg; nemcsak egy szemüveg, egy háttérben felbukkanó vörös csillag vagy egy hátrafésült haj árulkodik az elmúlt időről, hanem a tekintetek iránya, az ötvenes évek levegője is. A képek alapstruktúráját a grafikus előtér és az egynemű, festett háttér éles határvonala határozza meg, az emlékalakok – egy családi fotóalbum szereplői – ebben a viszonyrendszerben jelennek meg a néző előtt. A megjelenés jelenthet kiemelkedést vagy süllyedést, a mozgás iránya eldönthetetlen. Sőt, az sem egyértelmű, hogy az előbukkanás vajon valóban emlékezést, az eltűnés pedig csupán a felejtést jelentheti-e. A fotókból leképezett festett rajzok az emlékezés ellentmondását hordozzák magukban, hiszen a képek nyomán a látogatónak döntenie kell, ki az emlékező, a művész vagy ő maga? 

Papírmunkák. Fehér László kiállítása
Helyszín: Platán Galéria
Időpont: 2016. április 5. – május 5.