Vedres Márk Firenzében

Egy kutatás eddigi eredményeinek összegzése(1)

Balázs Kata

Itáliai nászút, az antik hagyomány újrafelfedezése – ennyi elég is volt valaha ahhoz, hogy egy szobrász gondoljon egyet és letelepedjen, mondjuk, Firenzében. Vedres Márk később kétszer is hazaköltözött, leszármazottai azonban Olaszországban élnek, az életmű bizonyos darabjait náluk lehetett fellelni, de a többi után lehetne még tovább nyomozni Firenzében, Svájcban, de akár Amerikában is.


Adolf von Hildebrand: Philoktétész, 1886


I. Egy magyar szobrász és a századforduló Firenzéje
Vedres Márk neve rendszerint a modern magyar szobrászat úttörőié közt fordul elő. Életútja során a századforduló szobrászatának két legnagyobb, eltérőként értelmezett pólusát is „megjárta”, közel került Rodin művészetéhez és művészetről alkotott elképzeléseihez, hogy végül a hildebrandizmus mellett kötelezze el magát. Wilde János az ő kérésére fordította le Adolf von Hildebrand alapművét, A forma problémája a művészetben című elméleti írást. (Amely hatása a művészetelméletben máig jelentős, többek közt a művészettörténeti tudománytörténet olyan alakjai tekintették alapvetőnek, mint Heinrich Wölfflin vagy Alois Riegl, és olyan „iskolákkal” hozható kapcsolatba, mint a Gestalt-pszichológia.(2)) Hildebrand hatásával Vedres művészetében a kortársak is tisztában voltak: a forma problémáját középpontba állító 19. századi kérdésfelvetés, amelyre Hildebrand is reagált, alapvetően filozófiai jellegű volt. Hildebrand ezt a kérdést támogatója, Fiedler gondolataira építve, a forma abszolút természetét elfogadva bővítette a „gyakorlati művészeti” irányba.(3) A távoli nézetre komponálás, az emlékezet jelentősége, a naturalista vagy szimbolikus, a természet „visszaadását” célzó, vagy pszichologizáló tényezőktől mentes, impresszionizmus-ellenes tiszta plasztika megteremtése és gyakorlása ebbe az irányba vezetett.(4) Vedres a Rodin–Hildebrand szembenállás plasztikatörténeti és -értelmezési vitájának lépéseit végigjárva, a tiszta plasztika irányába tett lépéseinek köszönhetően vonult be az avantgárd előkészítőinek, a magyar modernizmus jelentős képviselőinek sorába. Korai méltatói és elemzői, Kassákot is beleértve, mind hangsúlyozzák, hogy mindezt a formalizmust a hildebrandizmus német iskolájának szigorú szikárságát, merevségét elkerülve valósította meg, amely minden bizonnyal a reneszánsz szobrászat beható tanulmányozásának (és ezen az úton az antikvitáshoz való elérkezésnek), vagyis annak a „közvetlen hatásnak” köszönhető, amelynek élménye 1902-ben, nászútja során végleg „foglyul ejtette” Vedrest, és arra késztette, hogy feleségével együtt Firenzében telepedjen le. A fény szerepét a szobrok felületén sosem hagyta számításon kívül, ezt Rodin örökségeként is értelmezhetjük. A hildebrandizmusban oly jelentős szerepet betöltő relief-témában azonban igen ortodox módon működött Vedres is. Átmetszé- sek nélkül, a síkokat a legnagyobb tiszteletben tartva alakította ki reliefjeit, amelyek nagy részét sajnos csupán felvételekről ismerjük.



Vedres Márk: Pihenő atléta, 1910

 
Vedres a szász szobrász gondolatait már ismerte Firenzébe érkezése előtt is, de Hildebrand tanainak a városban tapasztalható hatása és az 1870-es évektől fejlődő, körülötte kialakult kör (Wilhelm Riedisser, Kraus, Konek(5) és leginkább Georg Römer szobrászok, utóbbi Beck Ö. Fülöppel is kapcsolatban volt, Münchenben Fémes Beck Vilmos is tanult és dolgozott nála, Vedresnek pedig műteremszomszédja volt a „firenzei Montmartre-on”, a Piazzale Donatellón), valamint az ekkor már leginkább Münchenben élő, előkelő megrendeléseket teljesítő mester toszkán fővárosba tett rendszeres látogatásai tovább erősítették ezt a köteléket.(6)



A Villa Benivieni Fiesoléban, képeslap a két háború közti időszakból

 
Firenze az olasz egyesítés körül egyre nagyobb politikai jelentőségre tett szert (és ennek következményeként, 1896-tól kezdve nagy kiállításokat is rendezett), főleg mert alapvetően kulturális okokból Toszkánába migráló nemzetközi populációval is rendelkezett. Alapvetően a „régi” művészet bűvöletében élt, és ezzel vonzotta a legnagyobb külföldi tömegeket is. A klasszikus modernizmus kialakulásában és elterjedésében betöltött szerepe úgy tűnik, még nem eléggé hangsúlyozott. Még a protoimpresszionista Macchiaioli csoport is olasz „magánügyként” jelenik meg a nemzetközi szakirodalomban – a futuristák csoportja tűnik egyedül nemzetközi szinten „jegyzett” művészeti jelenségnek a század végi-század eleji Olaszországból. Az avantgárdtól lényegében független klasszikus modernizmus szempontjából a későbbi korok által olykor formalistának kikiáltott és Hans von Marées-vel együtt rehabilitálásra szoruló Hildebrand itteni működése mellett fontos szempont, hogy Firenzében több, jelentős posztimpresszionista műveket tartalmazó magángyűjtemény is megtalálható volt a század elején. A Cézanne műveinek Európa-szerte legjelentősebb gyűjtői között szereplő, amerikai születésű Charles Loeser és Egisto Fabbri tulajdonában lévő kollekciókat találhattuk Firenzében. Érdemes megjegyezni, hogy Cézanne-ról szóló írások 1908 körül jelentek meg Firenzében,(7) akkortájt, mikor a szintén Firenzéhez kötődő Fülep Lajos (aki Vedreshez hasonlóan Párizst „cserélte le” a toszkán központra) bevezette az aix-en-provence-i mester művészetét Magyarországon.



Vedres Márk: Kisfiú (Herron Rand?) egész alakos szobra, 1913 előtt (1909?)
 
 
Vedres 1914-ig tartó olaszországi működéséről igen keveset tud a magyar nyelvű irodalom, neve rendszerint mint a messze élő, de a modern magyar művészetért cselekvő alkotóé bukkan fel a korabeli magyar irodalomban.(8) Vedres az első világháború és a Tanácsköztársaság bukása után a két világháború között visszatért Firenzébe,(9) hogy 1934-től haláláig ismét Budapesten éljen, immár a rendszer által elismert művészként. (Erről megbízásai mellett két Kossuth-díja is tanúskodik.) Második firenzei periódusa még kevésbé ismert: az ebben az időszakban kísérletező szándékkal készült gipszszobrai egy firenzei raktárhelyiségből kerültek elő az 1966-os nagy firenzei árvíz utáni újjáépítési munkálatok során, ezek egy része ma – Vedres leszármazottainak köszönhetően – a Magyar Nemzeti Galériában található.



Vedres Márk: Fekvő nő


A toszkán fővárosban töltött éveiben hazaküldött művei (és legfontosabb szerepvállalása a modern magyar művészetben azzal, hogy meghívott művészként három művel részt vett a Nyolcak 1911-ben rendezett tárlatán) és szoros baráti kapcsolatai tudósítanak csupán. Itáliában maradt (illetve onnan elkerült) művei, megrendelőinek, vásárlóinak személye sokáig várt kikutatásra. (Vedres kimutathatóan baráti kapcsolatban állt Lukács Györggyel, Fülep Lajossal(10), Kövesházi Kalmár Elzával(11), Rippl-Rónai Józseffel, Szabó Ervinnel, Beck Ö. Fülöppel(12), Ferenczy Bénivel(13). A legkiemelkedőbb forrás az MTA BTK MI Adattárában őrzött, Soós Gyula által készített interjúsorozat, amely Vedressel, feleségével, Genthon Istvánnal és Fülep Lajossal készített beszélgetésekből áll.(14))
 

Vedres Márk: Pihenő nő, 1930-as évek (1938 előtt)
 
 
II. Megrendelők és lappangó művek – egy amerikai professzor Fiesoléban
A Vedressel kapcsolatos olaszországi kutatás egyrészt a város művészeti életében betöltött szerepével, azon belül is a megrende- lésekkel, illetve a kiállítási részvételekkel kapcsolatos, de legnagyobb eredménye műtárgyakban mérhető.
 
Vedres, társaihoz hasonlóan, a Firenzében megforduló, átutazó külföldiekre szakosodott műtárgypiacra dolgozott, részben ezért is „állt át” Hildebrand tanácsára kisplasztikák készítésére, de a váltásban kísérletezésre alkalmasabb formátumuk és költséghatékonysági okok is szerepet játszhattak.(15) Emellett persze a megrendelések jellegével is számolnunk kell.



Vedres Márk: Fürdőző nő, 1945 előtt

 
Az elkötelezett baloldali Vedres személye nem csupán művészettörténeti és művészetelméleti, hanem politikatörténeti szempontból is kutatásra vár. Emiatt is tarthat számot kiemelkedő figyelemre egy megrendelésének története, amely Vedres politikai kapcsolataival függ össze, mindenekelőtt Szabó Ervinhez fűződő viszonyával, akihez felesége révén (aki Szabó Ervin unokatestvére volt) rokoni szálak is kötötték.
 
Az első világháború előtt, Vedresék firenzei tartózkodásával egy időben élt Fiesolében egy amerikai szocialista lelkész-történész író, professzor, George Davis Herron(16), aki Szabó Ervinnel és mindkettejük közös, Firenzében élő barátjával, Pór Ödönnel is barátságot tartott.



Vedres Márk: Furulyázó fiú (Dávid), 1904

 
Herron együttműködött Szabó Ervinnel, a Párizsi Kommünről szóló írását (Forradalomról forradalomra. A Párizsi Kommün tanulságai) Pór Ödön fordította magyarra és Szabó Ervin bevezetőjével jelent meg. Neve gyakran felbukkan Szabó Ervin levelezésében(17) – a levelekben pedig Vedresék rendre mint „összekötők” szerepelnek. Amikor Gorkij Firenzébe látogatott, Herron villájában is megfordult, ahol Vedresékkel is találkozott, és ennek nyomán meg is látogatta Vedrest műtermében. Gorkij Herronnál tett látogatásának is lehet köze Szabó Ervinékhez.(18)



Vedres Márk: Nő tükörrel

 
Vedres tehát minden bizonnyal ezzel a budapesti közvetítéssel kapott felkérést Herrontól villája, a La Primola részére készítendő plasztikai alkotásokra.(19) Előbbiekről említést találunk abban, a Herron-házat (ahol többek között a korabeli olasz irodalmi élet nagyjai, mint Papini, Amendola, valamint a Filozófiai Könyvtár egyik alapítója, Julia Scott rendszeresen megfordult) mint szellemi központot bemutató beszámolóban, amely az amerikai The New Age című lapban jelent meg 1910-ben.(20) Vedres neve a The New Age cikkében (nyilván elírásnak köszönhetően) Vasekként fordul elő, de az írás arról tudósít, hogy a palermói, de Firenzében élő szobrász, Michele Autari Pomar (1838?–1918)(21) munkáival együtt az ő szobrai népesítik be Herron villáját: „The Hungarian sculptor, Mr. Vasek, and the Sicilian sculptor, Signor Autari, have some beautiful examples of their work here.” (A magyar szobrász, Vasek úr és a szicíliai szobrász, Autari úr munkáinak néhány szép példája található itt.)



Vedres Márk: Ülő fiú, 1945 előtt

 
Ma a hatalmas, tisztásokkal tarkított, teraszos kiképzésű, kissé elvadult kertben néhány egykori kőlépcső, kerítés nyoma látható csupán, mivel a villa jelentős átalakításnak esett áldozatul. A parkban ma csupán egy pietra serenából faragott, urnaszerű elemmel koronázott, rossz állapotban lévő oszlop áll, amelyen angol nyelvű szöveg olvasható: „May ... soon return again / My radiant one beside me / That the world may know / There is no death where love is.” („Térjen hamar vissza (?) / Az én csillagom (fényem) ide mellém / Hogy a világ megtudja / Ahol szerelem van, nincs halál.”) Ez minden bizonnyal (az unoka, Caroline Herron által is megerősítve) Herron 1914-ben Firenzében elhunyt feleségének állít emléket, de az oszlop készítője nem ismert. (A villa egy mai lakójának elbeszélése szerint a hetvenes évek talajkiegyenlítő munkálataikor egy kutat betemettek, ez – ismerve a visszaemlékezéseket – elképzelhető, hogy Vedres Herron számára készített medencéje volt.)



Vedres Márk: Ülő nő, 1946 előtt

 
Vedresnek az amerikai család tagjairól készült portréi közül Herron Amerikában élő leszármazottainak köszönhetően egyet sikerült azonosítani, de a szobrot csak fényképről ismerjük, őrzési helyéről nem tudunk. Ez a reneszánsz szobrászat hatását mutató, a Vedresre kevéssé jellemző, kissé édeskés megoldású egész alakos szobor egy kezében kismadarat tartó fiút ábrázol. A róla készült fotó Dömötör István 1913-as cikkének(22) illusztrációjaként jelent meg, és minden bizonnyal Herron elsőszülött fiát, Randot ábrázolja.(23) Vedres saját visszaemlékezése szerint Herron számára készített szobrai Amerikába kerültek,(24) de az általam ismert leszármazottak nem tudnak róluk. A történet azonban magyar kultúra- és politikatörténeti kapcsolatai miatt érdemes a figyelemre és egyúttal Vedres munkáinak esetleges amerikai jelenlétéhez is új adatokkal szolgál.



Vedres Márk: Harmónia, 1930-as évek (1938 előtt)

 
III. Kiállítások
Vedres ugyan saját bevallása szerint rendszeresen részt vett kiállításokon, első olaszországi periódusából még nem kerültek elő ilyen adatok.(25) A második időszakból azonban most ismertté vált két kiállítás is, amelyeken szerepelt. Az Italian Gazette cikkeiből kiderül, hogy a Via Ricasolin lévő kiállítótérben – amely az évi kortárs művészeti termést volt hivatott bemutatni – már a század elejétől kezdve helyet kaptak a firenzei rezidens külföldi művészek is. Úgy tűnik, a „külföldi szekció” hagyománya a Mostre del Sindacato Regionale Fascista delle Belle Arti részeként 1930-ban indult újra, és 1931-ben is rendeztek ilyen tárlatot. A sajtó áttekintése alapján egyértelmű, hogy Vedres művei 1932-ben (a tárlat május 3. és 14. között tartott nyitva) megtalálhatóak voltak itt.(26) A kiállítási beszámoló így ír Vedresről, saját útját járó művészként határozva meg őt: „Marco Vedres ha una chiara personalità dominata da schemi moderni ma si realizza in uno sviluppo originale.” (Vedres Márk modern minták által uralt, világos személyiség, de ezt eredeti módon fejleszti”)(27) A kiállításhoz (a könyvtárak és levéltárak eddig átnézett anyagai alapján) nem készült katalógus, míg a következő évben, 1933-ban már valóban reprezentatív, a városban élő külföldi művészek legjavát bemutató tárlat nyílt (május 14. és június 4. között). Ehhez már katalógus is készült,(28) és a kiállításról szóló híradás meg is emlékezett Vedresről: „Gessi per statue da giardino, o comunque, composizioni di genere decorativo espone nella seconda sala l’ungherese Marco Vedres.” (Kerti szobrokhoz készült gipszeket, vagy legalábbis dekoratív kompozíciókat állít ki a második teremben a magyar Vedres Márk.)(29) Mivel nagyon általánosak a műcímek, a kiállított művek listáját rekonstruálni nem tudjuk, de a megjegyzés segít a szobrok korabeli értékelésének meghatározásában. A sajtóhírek szerint a kiállítások sikeresek voltak (bár a művészeti szaksajtóban egyelőre nem találni nyomukat), de a következő évből mindeddig nem találtam rájuk vonatkozó utalásokat.



Vedres Márk: Ritmus, 1930-as évek (1938 előtt)

 
IV. Lappangó és előkerült művek
A Vedreshez köthető, Olaszországban a családnál található műtárgyak között a legkiemelkedőbb az a Rippl-Rónai-portré (66x48 cm), amelyet Vedresről – annak egy, 1910-ben történt magyarországi látogatása során – Kaposvárott készített.(30) A festményt az 1915-ben rendezett San Franciscó-i Világkiállítás (Panama-Pacific International Exhibition) magyar részvételével kapcsolatos kutatások „lappangóként” tartották számon, legutóbb a Nyolcak kiállításhoz (2011) kapcsolódó katalógusban is így jelent meg. A képet eddig csupán a kiállítás katalógusában megjelent fekete-fehér reprodukcióból, színeit leírásból ismertük,(31) de mára egyértelművé vált, hogy Rippl-Rónai dekoratív, de intimitással átszőtt portréinak sorába illeszkedik. A festmény szerepelt az amerikai kiállításon, de hazajutását – a legtöbb műhöz hasonlóan – az időközben kitört első világháború okozta diplomáciai bonyodalmak akadályozták meg. A San Franciscóban őrzött kiállítással kapcsolatos, Barki Gergelynek köszönhetően megismert levelezésből kiderül, hogy 1922-ben a festmény – Vedresnek a kiállításon bemutatott kisplasztikáival együtt – már Kiss Emil bankárnál volt New Yorkban,(32) majd ezután nyoma veszett.



Vedres Márk: Fiatal férfi, 1930–34 között

 
A család birtokában több olyan kisplasztika is van, amelyek további példányai magyarországi gyűjteményekben is megtalálhatók, illetve vannak közöttük náluk korábban reprodukált, de lappangónak tartott munkák is. Ezek a családi gyűjtemények is képet adnak Vedres korszakairól, stílusváltásairól: a szigorúbb hildebrandizmustól az oldottabb felfogású kisbronzokig, majd az avantgárd-értelmező, útkereső időszakon át a realizmushoz való fokozatos visszatalálásról a két háború között.



Vedres Márk krétarajzai

 
Milánóban találjuk: Nő tükörrel, bronz; Éneklő fiú, bronz, 1903 (MNG); Dávid/Furulyázó fiú, bronz, 1904;(33) Atléta, bronz, 1910 (Székesfehérvár, Városi Képtár); Táncosnő, bronz, 1914 előtt (MNG); Fiú kutyával, bronz, 1917 (MNG); Fekvő női akt, gipsz és terrakotta, 1928 (gipsz 1930-as évek)(34); Fürdőző nő, bronz, 1945 előtt (MNG); Ülő fiú, 1945 előtt(35) (MNG); Pihenő nő, gipsz, 1930-as évek (1938 előtt).(36)



Vedres Márk krétarajzai

 
Rómában találjuk: Lábát törölgető fiú, bronz, 1910 előtt/1902 körül? (Székesfehérvár, Városi Képtár)(37); Fekvő nő, bronz; Éneklő fiú, bronz, 1903 (MNG); Dávid/Furulyázó fiú, bronz, 1904;(38) Emberpár, bronz, 1903 (MNG); Toalettjét végző nő/Nő tükörrel, bronz (MNG); Ülő nő, bronz, 1946 előtt (MNG); Furulyázó fiú (Pán), bronz, 1916 (Székesfehérvár, Városi Képtár); Harmónia, gipsz, 1930-as évek (1938 előtt);(39) Ritmus, 1930-as évek (1938 előtt);(40) Pihenő nő, gipsz, 1930-as évek (1938 előtt).(41)



Vedres Márk menyének édesanyjáról készített domborműve, 1937

 
A Fekvő női akt gipszben Milánóban és Rómában is megtalálható (1930-as évek).(42) A családtagokról készült portrék és portréreliefek területét nyitja meg a Milánóban őrzött relief-portré, amely Vedres legkisebb fiának svájci anyósát ábrázolja gipszben és bronzban, 1937-es dátummal ellátva. Egy Három nőalak néven jegyzett gipszrelief megtalálható Milánóban és Rómában is (1930-as évek).(43)



Vedres Márk: Kútszobor-terv, 1947

 
A két háború között Firenzében töltött időszakban született művek hordozzák a legtöbb információt Vedres művészetének alakulásáról. 1924-es párizsi útja során vezető avantgárd művészek (közülük mindenekelőtt Henri Laurens említendő, de Braque, Csáky József jelentősége is nyilvánvaló) munkáival találkozva hatott rá a kubizmus és az expresszionizmus, a stilizáló tendenciák. A szakirodalom „kubisztikus megközelítésként” aposztrofálta ezt a stílust, leginkább Vedres útkeresését igyekezve érzékeltetni.(44) Ezek közt elkülöníthető néhány olyan mű, amelyeken a korai időszakokból ismert aktproblémák köszönnek vissza, és olyan művek tartoznak ide, mint a fentebb említett Ritmus című művön kívül az eddig lappangónak tartott Fiatal férfi (1930–34 között, Róma).(45)



Rippl-Rónai József: Vedres Márk, 1910
 
 
A korabeli olasz szobrászat szerepét is felfedezzük a „stílusalakulásban”, különösen mert tudjuk, hogy az etruszk művészet megszállottja, Marino Marini Vedres ismeretségi körébe tartozott, és feltételezhetjük Arturo Martini munkásságának ismeretét is.(46)



Vedres Márk: Fekvő nő, 1928


Vedres Márk: Fekvő nő, 1930-as évek

 
A család tulajdonában nagy számban találhatók grafikák (leginkább szén- és krétarajzok) is, amelyek között kifejezetten koraiak is szerepelnek, azonosítható például az a grafika, amely a Zenélő ifjak című, a Léderer-villába készült reliefhez tartozik (1912), boton, illetve oldalt támaszkodó és ivó, bokszoló, birkózó alakok szobrokban felhasznált kompozíciói, de olyan érdekességek és felderítendő művek is felbukkannak itt, mint egy vízmedence-kútépítmény vázlata. A vizsgálat következő lépéseként ezeket a grafikákat át kell nézni a Vedres-szobrokhoz való viszonyuk szempontjából, illetve összevetni őket az MNG Grafikai Osztályán található, nagyszámú grafikával, ahogy el kell végezni a szakirodalomban eddig egy ízben megjelent(47) és csupán műtárgylistákból ismert szobor felkutatását is, amelyet Vedres „Kútszoborként” említett, és Svájcot jelölte meg őrzési helyéül. Ezt svájci menye közbenjárására rendelték meg tőle 1947-ben,(48) ekkor készítette el a vizet öntő ülő nő kivételesen harmonikus formálású szobrát gipszből, amelyen a harmincas évek stílusátalakulása nyomot hagyott, de letisztult formáival a Vedresre jellemző szobrászati alapelveket mutatja. A megrendelést a bronzba öntés előtt lemondták, a gipszszobor a család utolsó hírei szerint Langenthalban maradt, de egyelőre nem sikerült a nyomára akadni.(49)



Vedres Márk: Fiú kutyával, 1917

 
Vedres életműve a közelmúlt fellendülő Nyolcak-kutatásnak köszönhetően újra előtérbe került. A vele való foglalkozás nem csupán felbukkanó műtárgyakat, dokumentumokat és a korabeli műgyűjtés kultúrtörténetéhez tartozó adatokat hozhat a felszínre, hanem a magyar és nemzetközi modernizmus „alternatíváit” is.

 
Jegyzetek:
(1) Az olaszországi tartózkodásom a MÖB-től kapott és a TÁMOP pályázattal elnyert ösztöndíjaknak köszönhető. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg (a támogatás száma TÁMOP 4.2.1/B- 09/1/KMR-2010-0003). Olaszországi tartózkodásom során az Unitá di Ricerca di Studi Italo-Ungheresi munkájába kapcsolódtam be a Firenzei Egyetemen. Köszönettel tartozom az ELTE munkatársainak, Barki Gergelynek, Beke Lászlónak, Giorgio Bonsantinak, Boskovits Miklósnak, Maurizio Ceccarellinek, Veronica Citinek, Giovanna De Lorenzinek, Fodor Katalinnak, Kelényi Györgynek, Keserü Katalinnak, Kieselbach Tamásnak, Kiczenko Juditnak, Pataki Gábornak, Pócs Dánielnek, Rényi Andrásnak, Rum Attilának, Marco Sanitànak, Paola Squillatinak, Tímár Árpádnak, Beatrice Töttössynek, a Fiesolei és a Firenzei Levéltárak, a Kunsthistorisches Institut Florenz – Max-Planck-Institut és minden általam látogatott további gyűjtemény, könyvtár és levéltár dolgozóinak, a Stanford Archives, a Grenell College és a New York University munkatársainak, az MTA MKI Adattárában dolgozóknak munkámhoz nyújtott segítségükért és támogatásukért. Köszönöm Vedres Márk Olaszországban élő leszármazottainak, hogy megosztották velem Vedres Márkkal kapcsolatos emlékeiket, és lehetővé tették számomra a hagyaték megtekintését, továbbá hálásan köszönöm a Herron-leszármazottak segítségét.
(2) MTA MKI Adattár MKCS-C-I-892-3. A fordítás 1910-ben jelent meg.
(3) Wladysław Tatarkiewicz: Az esztétika alapfogalmai, Kossuth Kiadó, 2006
(4) Lásd Werner Hoffmann megállapításait Fiedler és Hildebrand avantgárdot (és a tárgy nélküli művészetet) előkészítő gondolatairól (Törésvonalak, Corvina, 1979), ill. Max Imdahl: Művészettörténeti megjegyzések az esztétikai tapasztalathoz, in: Fenomén és mű. Fenomenológia és esztétika. Budapest, Kijárat, 2002, szerk. Bacsó Béla
(5) MTA MKI Adattár MKCS-C-I-37/892-3
(6) A Vedres-leszármazottaktól közvetlenül származó adalékokról lásd a tudomásom szerint egyetlen Vedressel foglalkozó olasz nyelvű tudományos igényű munkát, Paola Saba szakdolgozatát. (Paola Saba: La formazione di Márk Vedres, Universitá degli Studi di Roma ’La Sapienza’ Scuola di Specializzazione in Stria dell’arte Mediovela e Moderna, Roma, 1994)
(7) Ardengo Soffici: Cézanne, Vita d’arte, Siena, I. 1908. június 6. 327. Cézanne és a városban élő amerikaiak festészetéről és kultúrához való kapcsolatáról is lásd: Cézanne a Firenze. Due collezionisti e la mostra dell’impressionismo del 1910, szerk. Francesca Bardazzi, Edicta, Milano, 2007. A Palazzo Strozziban rendezett kiállítás kiadványa.
(8) Bölöni György: Vedres Márk, Auróra, 1911. április 8. 37–38., Dömötör István: Vedres Márk és munkái, Művészet, 1913. 326–334. o. Illetve lásd Elek Artúr: Nyugat, 1917, Bp. 1900-ban a Hazánkban a műcsarnoki kiállítás kapcsán Rózsa Miklóstól megjelent egy tárca, amelyben Vedres ígéretes tehetségéről ír. A Vedres művészetével foglalkozó legfrissebb tanulmány: Rum Attila: Vedres Márk, Nyolcak, 2011. Életművéről összefoglaló jelleggel lásd továbbá Heitler László: Vedres Márk, Corvina, 1973, ill. Vedres Márk firenzei szobrai 1925–1934, írta Csap Erzsébet (szerepel benne továbbá Kassák Lajos: Vedres Márk szobrai, eredetileg megjelent: Munka, 1937. 54. szám), MNG, 1974. Nagy Ildikó kutatásai kihagyhatatlanok a modern magyar szobrászat történetének vizsgálatakor.
(9) Lásd az alábbi két dokumentumot a firenzei Városi Levéltárban: az első Vedres és felesége firenzei letelepedését 1902. szeptember 12-re datálja. A másik dokumentum 1932. november 30-án kelt, amikor Vedres és családja Firenzében telepedett le. Eszerint 1922. október 14-én regisztráltak Fiesoléban (a Fiesolei Levéltár E-4522 számú dokumentuma szerint a család 1924. október 6-án „lépett be” Fiesoléba, ahol a Via degli Angelin álló villában éltek. Giovanni – János – fiuk 1926. április 29-én érkezett Németországból), majd Vedres és felesége, gyermekeiket hátrahagyva, 1934. február 24-én Magyarországra távoztak, Giorgio – György – fiuk pedig 1936. január 9-én Milánóba. Ez egybevág a családtagok visszaemlékezésével, miszerint a Vedres által a két háború között üzemeltetett családi vállalkozások (tyúkfarm – a Fiesolei Levéltárban őrzött Foglio di Famiglia a személyzet tagjai között felsorol egy Richard Haberland nevű berlini tyúktenyésztőt is, aki a vállalkozásban részt vett – és régiségbolt) tönkrementek, ingó és ingatlan vagyonuk feladására kényszerítve a családot. Más forrásokból tudjuk, hogy Vedres élt, illetve műtermet bérelt a firenzei Piazzale Donatellón is. A forrásokban eltérően fordul elő 1932 és 1934 mint a házaspár Budapestre költözésének időpontja. Érdekes adalék, hogy Vedres 1922-ben rendezte Márffyval és Czigánnyal együtt gyűjteményes kiállítását a Helikonban, még Budapesten. Éber László Művészeti lexikon (II. kötet, 1935) c. könyvében a Vedres-szócikkben 1924-re teszi Firenzébe költözését és 1934-re Budapestre való visszatérését.
(10) MTA MKI Adattár MKCS-C-I-37/891
(11) A Firenzében, illetve Settignanóban élő szobrásznővel foglalkozott az olasz nyelvű szaksajtó is: a rangos Emporium meleg hangú írása beszámol műveiről, lásd Alfredo Melani: Elsa Köveshazi-Kalmár, Emporium, 1912. 317–320.
(12) Beck Ö. Fülöp emlékezései, Budapest, 1957
(13) Amikor Ferenczy Károly kívánságára és három gyermeke művészi fejlődése érdekében az egész család Firenzébe költözött, Ferenczy Béni emlékezése és feljegyzése szerint Vedresék segítségével ismerte meg a várost, akiknek szűkebb köréhez tartozott ekkor Fülep is. Az Accademia delle Belle Arti aktrajzoló kurzusának hallgatókat listázó jegyzékében megtaláltam Ferenczy Valér nevét (1451. Valerio De Ferenczy, 1908. november 24.), valamint Béniét is (festőként: 1471. Beniamino De Ferenczy, 1908. december 14). Ez egybevág a Ferenczy Béni által kifejtettekkel, miszerint részt vett az Accademia képzésében, de nem sokáig, mert az ott tapasztalt szemlélet konzervatív mivoltával nem tudott azonosulni. Hamarosan a magyar származású Beer szabadiskoláját kezdte látogatni (talán az Istituto Internazionale d’Arte vagy ahhoz kapcsolódó iskola). Ahol firenzei periódusát taglalja, említi, hogy Römernek is volt iskolája ebben az időben a toszkán fővárosban. Ferenczy Béni ugyan a korabeli hivatalos és félhivatalos oktatási módszerektől idegenkedett, de a város klasszikus szobrászati öröksége és az elsősorban Vedres által közvetített szemlélet mindenképpen hosszú távú hatást gyakorolt rá. Meglepő módon egyébként Vedresné Polacsek Matild „festőnő”-ként maga is szerepel az Accademia hallgatói jegyzékében (908. Mathilde Vedres, 1905. április 21.).
(14) MTA MKI Adattár MKCS-C-I-37. A kikérdezés eredményeit Soós Gyula közölte a Szabad Művészet 1956/3. számában, 131–133.
(15) Vedres végleges hazatérte után visszatért a nagy mérethez, idős korában monumentális köztéri meg- bízást kapott, amikor a Béke-kút elkészítését rábízták (1955–60).
(16) George D. Herron (1862–1925) a keresztény anarchizmus, a keresztényszocializmus szószólójaként vált ismertté USA- és Európa-szerte, az első világháború idején pedig Wilson mellett dolgozott. A háború lezárásában segédkezett, majd a háborút lezáró békekötés konzekvenciáinak fő kritikusa lett. Amerikát – ahol lelkészként és tanárként dolgozott – radikalizmusa és válása miatt kellett elhagynia, és újabb házasságkötése után második feleségével, Carrie Randdal és anyósával Itáliába költözött. Anyósa 1905-ben Olaszországban elhunyt, végrendeletében nagy összeget hagyva hátra, amelyből Herron és Rand megalapította a Rand School of Social Science nevű intézetet, amelynek könyvtára az intézmény feloszlásakor a University of New Yorkhoz került. Herron villát vásárolt Maiano, Fiesole és Firenze határán, amit La Primola néven említenek a források. A villa ma eredeti nevén, Villa Benivieniként ismert, történetéhez lásd: Guido Carocci: I dintorni di Firenze, 1906. 72., ill. Giulio Lensi-Orlandi: Le ville di Firenze di qua d’Arno, Vallecchi, 1954 (több kiadás) 107–109. Herron részt vett az olasz szellemi életben, erről a korszak angol nyelvű társasági lapjainak rá vonatkozó említései és néhány levele tanúskodik a külföldiek szellemi paradicsomaként számon tartott Vieusseux Archívumban, illetve a Biblioteca Marucellianában őrzött Carlo Placci-hagyatékban (Biblioteca Marucelliana, 1922. C. Pl. 472.1), ingatlanvásárlásairól pedig a Fiesolei Levéltár adatai tanúskodnak. Szeretett felesége halála után Herron családjával Svájcba költözött és eladta ingatlanját, de később visszatért Toszkánába, és egy új villát vásárolt. A Foglio di Famiglia szerint George (Giorgio) Davis Herron 1924. január 10-én telepedett le Fiesoléban, Firenzéből érkezve harmadik, svájci feleségével és tőle származó gyerekeivel, valamint Carrie Randtól származó második fiával. A lap szerint Carrie Randtól 1902-ben született Rand nevű fia 1926. február 10-én Svájcból érkezett Fiesoléba. A lapon szerepel, hogy George D. Herron 1925 októberében elhunyt Münchenben, a család többi tagja 1927. április 19-én „lépett ki” hivatalosan Fiesoléból és mindannyian Svájcba költöztek. A legfiatalabb, ma is Amerikában élő Herron fiú emlékei szerint erre a végleges költözésre 1926-ban került sor. Herron a család Toszkánába való visszaköltözése előtt, 1921-ben vásárolta a La Metá nevet viselő új villát, a régi La Primola közelében (Archivio di Fiesole, E-4448). Ez az adat azt erősíti meg, hogy Vedres még a Herron család első Toszkánában töltött periódusának idején ápolt velük erős kapcsolatot.
(17) Szabó Ervin levelezése (1905–1918). Szerk. Litván György – Szűcs László. Budapest, Kossuth, 1978
(18) Vedresné öccse egy amerikai szocialista újság munkatársa volt, Herron ebbe a körbe tartozott, Gorkij mostohafia pedig az ő nyomdájukban dolgozott. Gorkij így került Firenzébe, lásd MKCS-C-I-37/890-2
(19) „Firenzei tartózkodása alatt sokat dolgozott egy amerikai professzornak (George Herron), a lakása és a parkja díszítésére készített szobrokat, egy vízme- dencét is készített részére.” MTA MKI Adattár MKCS- C-I-37/889-5
(20) John Hamilton Churchill: La Primola, The New Age, December 15, 1910. 165–166.
(21) Lásd Alfonso Panzetta: Dizionario degli scultori italiani dell’Ottocento e del primo Novecento, Allemandi, Torino, 1994. A szicíliai, egyébként librettókat is író szobrász inkább a „régi ízlés” képviselője volt, a 19. század olasz szellemi mozgalmainak szülötte. Három munkáját sikerült azonosítani: a legfontosabb a Santa Croce kerengőjében Giuseppe La Farina garibaldista neobarokk síremléke (1877), a második a firenzei Angol temetőben található (Arnold Savage Landor síremléke 1873), a harmadik pedig Bianca és Emma Marchesini síremléke a Porte Sante temetőben (1874).
(22) Lásd MTA MKCS Adattár MKCS-C-I-37/893-2, a műtárgylistán ezzel a tétellel azonosítható: „1909. Fiú-akt, márvány, életnagyság, magántulajdon, New York. Fotó: Dömötör i.m. 1913. 333. old.”
(23) „Ennek a professzornak a fiáról életnagyságú akt szobrot faragott márványba.” MTA MKI Adattár MKCS-C-I-37/889-5
(24) „A szobrok Amerikába kerültek.” MTA MKI Adattár MKCS-C-I-37/889-5
(25) Vedres kérdőívben megjelölte (MTA MKI Adat- tár MDKCS-C-I-10/2122 1-2. ill. MKCS-C-I-57/147-1), hogy részt vett a firenzei tárlatokon (parkszobrot is említ Firenzében), más forrás szerint egyenesen azt mondta, hogy a Firenzében élő külföldiek kiállításairól sosem hiányozhattak munkái (Olah Lilian beszélgetése, 1934. október 28. Magyar Hírlap: „Firenzében az ottani külföldi művész-kolónia minden évben kiállítást rendezett. Az én szobraim ottan sohasem hiányoztak” Ugyanakkor: „Vedres Olaszországban csak háromszor állított ki. Általában nyilvánosan nem sokat szerepelt, nem hiszi, hogy működésének visszhangja lett volna az ottani sajtóban”. MTA MKI Adattár MKCS-C-I-37/889-17)
(26) La Nazione, 1932. május 3.; 1932. május 8–9.; 15.; Il Nuovo Giornale, 1932. május 2.
(27) La Nazione, 1933. június 4.
(28) KHI H8328 z/9. Ülő nő, Pihenő nő, Ülő nő, Nő, Nő, Nő, olvasható Vedres műtárgyjegyzékében. Anyaguk gipsz. (14. o.)
(29) Gianna Basevi: La mostra degli artisti stranieri alla R. Galleria dell’Accademia, Il Nuovo Giornale, 1933. május 23.
(30) „...egy alkalommal, mikor meglátogatta Kaposváron, egy portrét festett Rippl-Rónai Vedresről” MTA MKI Adattára MKCS-C-I-37/892-1. Kiállítva: lásd Rum i. m., ill. MKCS-C-I-36/2570 szerint 1910-ben a MIENK kiállításon (Feketeszakállas szobrász, magántulajdon), 1911-es retrospektív tárlaton a Művészházban (Vedres szobrász, magántulajdon). 1915-ben San Franciscóban szerepelt. Genthon Rippl-Rónai könyvében (Képzőművészeti Kiadó, 1958, 30. l.) is magántulajdonban lévőként jelöli meg.
(31) Lásd Barki Gergely: A magyar művészet első reprezentatív bemutatkozása(i) Amerikában em In: Nulla dies sine linea. Tanulmányok Passuth Krisztina hetvenedik születésnapjára. Szerk. Berecz Ágnes, L. Molnár Mária, Tatai Erzsébet. Budapest, 2007. 99–113.; The Bermuda Triangle of Hungarian Art, The Hungarian Quarterly, 197/2010.85-99., ill. Rum i. m.
(32) Az MTA BTK MI Adattárában található mű- tárgyjegyzék szerint Kiss Emil tulajdonában volt egy Vedres által készített, egész alakos női márványakt.
(33) Lásd Heitler i. m. 1973 magángyűjteményben jelöli meg.
(34) Reprodukálva Vedres Márk firenzei szobrai 1925–1934, MNG, 1974
(35) Reprodukálva Heitler i. m. 1973
(36) Az 1938 előtt készült gipszszobor reprodukálva volt Rózsa Miklós írásában (Vedres Márk új szobrai, Magyar Művészet, 1938).
(37) Saba i. m. 1903-ra datálja.
(38) Lásd 33. jegyzet
(39) Reprodukálva Rózsa i. m.
(40) Reprodukálva Rózsa i. m.
(41) Az 1938 előtt készült gipszszobor reprodukálva volt Rózsa Miklós írásában (Vedres Márk új szobrai, Magyar Művészet, 1938).
(42) Reprodukálva: Rózsa i. m., ill. Heitler i. m. 1973
(43) Reprodukálva Rózsa i. m.
(44) Rózsa i. m.
(45) Reprodukálva Rózsa i. m., Heitler i. m. 1973, ill. lappangóként Rum i. m.
(46) Lásd Saba i. m., ill. Heitler i. m. 1973. (Éva Vedrestől származó adat)
(47) Magyar művész munkája Svájcban, Szabad Művészet, 1947 I. évf. 6. sz. 111. o. fotóval (A híradás szerint „egy grencheni kertben fogják felállítani”.)
(48) „Mikor rendeződni kezdtek a viszonyok, a Nemzetközi Értelmiségi Szövetség 3 hónapra meghívta Vedrest Svájcba üdülésre.” MTA MKI Adattár MKCS-C-I-37/889-10
(49) Ennek ellentmond Vedres visszaemlékezése: „Vedres készített Svájcban egy Kút-figurát, amely felállításra is került.” MTA MKI Adattár MKCS-C-I-37/889-10
 
 
Vedres Márk
(Ungvár, 1870 – Budapest, 1961)
 
Vedres Márk eredetileg agyagművességet tanult és az ungvári kerámiagyárban dolgozott, majd képzőművészeti pályára lépett, és külföldre ment tanulni, először Drezdába. 1895-ben Hollóssy Simonnál tanult Münchenben, majd rövid időt töltött Lille-ben, egy kerámiagyárban, később pedig a párizsi Julian Akadémiát látogatta. 1899-től szerepelt magyarországi kiállításokon, vállalt magyarországi megbízásokat. Rodin hatását mutató Káin című szobra nagy sikert aratott 1899-ben, elnyerte vele a Rudich Alapítvány díját, a szobrot pedig az állam megvásárolta a Szépművészeti Múzeum számára. Vedres hazatért, de a siker nem tartotta sokáig itthon, köztéri pályázataival nem nyerte el a várt megbízásokat (például a kaposvári Kossuth-szobor pályázatát). Rövid párizsi közjáték után 1902-ben, nászútja során döntött a Firenzében való letelepedés mellett, ahol a reneszánsz művészet és a városban meghatározó, Vedres által már korábban ismert Adolf von Hildebrand német szobrász nevéhez fűződő klasszikus formanyelv mély hatást gyakorolt művészetére, ennek eredményeként születtek kisméretű bronz zsánerplasztikai alkotásai. 1911-ben meghívottként három művel részt vett a Nyolcak kiállításán. 1914-ben hazatért, szerepet vállalt az 1919-es Tanácsköztársaságban, rövid ideig a Képzőművészeti Főiskola tanáraként is dolgozott. A Tanácsköztársaság bukása után a húszas évekre ismét Firenzébe költözött, ahol a szobrászat mellett egyéb megélhetési lehetőséget is keresett (régiségboltot, feleségével mezőgazdasági vállalkozást vezetett). A két háború közti időszakára (a húszas években tett párizsi útjának hatására is) a kubista, art deco, expresszionista jegyekkel, leginkább gipszben való kísérletezés volt jellemző. A világháború idején bujkálásra kényszerült. A háború után kétszer részesült Kossuth-díjban (1948, 1960).



Vedres Márk műtermében

 
A második világháború után visszatért a klasszikus kisbronzokhoz, amelyek zárt formálása kései, szocialista realista jegyeket mutató munkásságában is meghatározó maradt (Ifjúság kútja, 1955–60).