Voksok

Winkler Nóra

Kicsit se elegáns neveken szellemeskedni, mégis ez az egyik legviccesebb névadás a tematika felől nézve, és tényleg, bárkinek meséltem, hogy a Lábán táncdíj átadójára megyek, senki nem hagyta megjegyzés nélkül. Lábán Rudolf a Monarchia idején született Pozsonyban, és arisztokrata apja révén udvari körökben töltötte gyerekkorát. Eredetileg festőnek készült, építészetet, színházművészetet tanult Párizsban, de később rájött, a mozgó emberi forma és az ezt körülvevő tér érdekli igazán. Egy táncművészeti kolóniát hozott létre Svájcban, ahol a természetbe olvadni vágyva, a szabadban, mezítláb táncoltak. Lábán később koreográfiai intézetet alapított, könyvekben jelentette meg a táncírástanát, és a harmincas évek végére mozdulatkórusainak már Európában többfelé voltak követői. A náci Németországban Göbbels minisztériumának kötelékében szervezett táncfesztiválokat, 1933-ban a berlini színházak igazgatójaként kitette balettcsoportjából a nem árja táncosokat, de ezekre a fodulatokra később sokan mint a túlélés kényszerű technikáira emlékeztek.

A túlélés technikájának kérdése a díjátadón is felmerült. Egész évben folyamatosan hallottunk a független társulatok lehetetlen helyzetéről, nagyjából azt lehetett gondolni, a társulatok ha valamit csinálnak, akkor az vészforgatókönyvek átbeszélése fűtetlen próbatermek sarkában, nyilatkozatok fogalmazása, esetleg érdekérvényesítő egyeztetésekre járás. Egy évvel korábban, a jövőre nézve teljes bizonytalanságban búcsúztak az alapítók, az idein ehhez képest optimista légkör uralkodott. A MU Színház és a Trafó által nyolc éve alapított díj kuratóriuma idén százhuszonkét előadásból választotta ki a nominált nyolcat, azzal az egyöntetű véleménnyel, hogy a produkciók szempontjából a 2013-es igazán erős, a korábbinál sokkal jobb év volt. A tragikusan megnehezedett helyzet dacára egyik társulat se adta fel, külföldi rezidenciaprogramokra pályáznak, koprodukciókat igyekeznek létrehozni, dolgoznak. Két nyertest hirdettek, a Természetes Vészek Kollektíva, illetve a Tünet Együttes előadásai az évad legjobbjai, de az Artmagazin olvasóinak érdemes mind a nyolc jelöltet ismerni, mert a látványos képi világok sokszor idéznek konkrét képzőművészeti alakokat vagy előképeket. Sőt az ágak kapcsolatát erősíti az is, hogy a díjat egy szobrászművész, Szabó Ádám tervezte.

A Lábán Rudolf-díjra nominált 2013-as produkciók:
 
Végtelenbe zárva
 
Rendező: Árvai György
 
Egy üvegkalitkába szorult lény küzd a színpadon. A hazai kortárs tánc kedvelőinek ismerős, beégett kép, huszonöt éve látták már Bozsik Yvette összesen négy alkalommal játszott, de azóta tánctörténetté vált előadásában. A Természetes Vészek Kollektíva vállalva a rizikót ebből készített új feldolgozást, és sikerült annak intenzitását, erejét megidézni úgy, hogy a két előadás közti különbség sokat tud mondani a közben eltelt időről, hogy azóta itt, nálunk, velünk mi történt.
 
következő előadás: 2014. február 5–6–7. Trafó


© Fotó: Szelepcsényi Ferenc
© Fotó: Szelepcsényi Ferenc

Voks
 
Rendező: Szabó Réka
 
A Tünet Együttesre mindig is jellemző volt a szokásos színházi előadás kereteinek szabad kezelése. Darabjaikban okosan és kreatívan változik a szöveg, a zene, a mozgás, a látvány és a technikai megoldások ritmusa és aránya. A Voksban az adott előadás nézői két csatorna váltogatásával alakítják a darabot, hírfelolvasás vagy színpadi események és táncok között. Párhuzamosan zajlik tehát két eseménysor, és akkor hallgat el az egyik, ha a másikra többen voksolnak. Beazonosíthatók a szavazók a kivetítő alapján, nyíltan lehet tehát a tömeggel menni, tartózkodni vagy szembeszegülni. Váltani a jelen és az 1938 és ‘44 közti, háborúba tartó Magyarország hírei, egyre fullasztóbb, életellenes mindennapjai között lehet.
 
következő előadás: 2013. december 13–14. 20.00, Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház




Ahogy azt az apám elképzelte
Alkotók: Hód Adrienn, Molnár Csaba, Marco Torrice
 
A konkrét cím ellenére nincs konkrét történet, csak három önálló terv és ambíció, de a színpadon nem zavarják egymást, hanem szépen összeérnek. Szokatlan, provokatív előadás, amelyben humort is és líraiságot is érzékelünk.
 
következő előadás: 2013. december 19–20. MU Színház




HYMEN
Koreográfus: Frenák Pál
 
Minden hófehér és áttetsző a színpadon, de nem tudni, ez valami ünnepélyes várakozás vagy inkább a baljós jövő által mindjárt elfoglalandó tér. Frenák társulata minden darabban hatásos színpadképekkel lép a bizonytalan mélységek, a lét nagy kérdései felé, elsőre téttelennek tűnő magánesemények náluk általános, közérdekű felvetésekké alakulnak.
 
következő előadás: 2013. augusztus 16. 20.30 MŰVÉSZETMALOM, SZABADTÉR – Szentendre




Száz ölelés
Rendező-koreográfus: Debreczeni Márton
 
Egy kitömött róka, egy kitartott hang, apró gesztusok és mozdulatok, mégis kerek egészekben mutatkozik meg az élet, a harmónia esélye. Szeretet és elutasítás, erő és elernyedés, a keleti kultúrák kötött viselkedésszabályai és a modern humanizmus nem mint ellentétpárok, hanem mint nagy egység természetesen változó, összetartozó, akár megnyugtató elemei sorjáznak a darabban. Amely végső soron arról szól, száz öleléssel életre lehet kelteni a szeretett lényt. Éljen a törődés, a szeretetteli figyelem, egymás komolyan vett megbecsülése!

 
©Fotó: Kővágó Nagy Imre
©Fotó: Kővágó Nagy Imre


Toldi
 
Rendező: Horváth Csaba
 
Horváth Csabának komoly tapasztalata van nagy klasszikusok újraértelmezésében. Tanítványaival, a fizikai színházi rendező-koreográfus osztállyal, igazi csapatmunkával dinamikus, friss, kirobbanó Toldit mutatnak a nézőknek. Túl a nyár legvégéig elhúzott kötelező olvasmányon, most komolyan, ki emlékszik arra, valójában miről szól a Toldi? Itt csak úgy ömlik le az energia a színpadról, eredeti ötleteik révén felnőtt fejjel létrejöhet az igazán revelatív találkozás.


©Fotó: Kővágó Nagy Imre
©Fotó: Kővágó Nagy Imre

Trilógia maraton II/1-2-3.
 
Rendező-koreográfus: Gergye Krisztián
 
Gergye trilógiájának három stációja három, a huszadik század második felében ikonná vált művésszel beszélget. Francis Bacon és Lucian Freud konkrét képeire ismerhetünk rá az előadásokban, illetve David Lynch filmjeinek bizarr, emlékezetes, rajongói által fanatikusan imádott hangulatára.
 


Útszeretők
 
Budapest Tánciskola
Alkotók: Drávucz Petra és Szűcs Dóra Ida
 
Két lehengerlő egyéniségű táncos viszi el ezt a darabot, egy road movie-stílusban előadott őrült, zenés-táncos utazást. Sanzonok, popdalok, csöpögős filmzenék szólnak, de pont mikor tágra nyílna a giccs kapuja, a két lány grimaszokkal, vállrándítva, könnyen és magabiztosan rántja vissza magát.


© Fotó: Futár Ernő
© Fotó: Futár Ernő



© Fotó: Futár Ernő
© Fotó: Futár Ernő