Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország

Dallos Hanna és Mallász Gitta

Katona Anikó

„Vigyázz, többé nem én beszélek” – szólt barátnőjéhez Dallos Hanna, egy fiatal zsidó nő 1943-ban. Ezzel a mondattal indul a világhírű spirituális könyv, Az angyal válaszol története.(1) A könyvben négy fiatal művész beszélget a Hanna hangján megszólaló angyalokkal, így kimenekülve az őket körülvevő borzalmakból. Hanna nem élte túl a holokausztot, barátnője, Mallász Gitta SS-tiszteket kijátszva százhúsz zsidó nőt és gyermeket mentett meg a nyilasoktól. De mi köze ennek a plakátművészethez?
 

A két barátnő, Dallos Hanna és Mallász Gitta grafikusként, elsősorban idegenforgalmi és kereskedelmi grafikáik révén lettek ismertek a harmincas évek elején.
 
Mallász Gitta előkelő családba született Ljubljanában, katonatiszt apától és osztrák anyától, magyarul 15 évesen tanult meg, amikor Trianon után Budapestre költöztek. Az ambiciózus fiatal lány az Iparművészeti Iskolába iratkozott be, ahol padtársával, a neológ zsidó családból származó Dallos Hannával életre szóló barátságot kötött. A húszas évek végén kezdődött Gitta magasra ívelő úszókarrierje: hátúszásban magyar bajnok és válogatott kerettag lett. A harmincas évek elejétől kezdve fontos idegenforgalmi plakátokat készített, eleinte egyedül, majd barátnőjével közösen. Hanna 1928-ban ment férjhez unokatestvéréhez, az asztalos és bútortervező Kreutzer Józsefhez, akivel közösen nyitottak műhelyt. Ennek munkálataiba később Gitta is bekapcsolódott.
 
Az idegenforgalmi propaganda épp a két művésznő pályájának kezdetén, a harmincas évek elején indult be mint a reklám kulcsfontosságú területe (erről lásd előző számunkban Az úti cél: Budapest című cikket). Budapest népszerűsítéséhez ők is remek art deco plakátokkal járultak hozzá (June Festival, 3 weeks cure in Budapest). Amikor 1935-ben a Magyar Iparművészet híres szakértője, Rosner Károly az előző pár év idegenforgalmi propagandájának termését minősítette, kiemelkedőnek értékelte szerepüket a felfutásban: „A nagy hozzáértéssel megválasztott Molnár C. Pál »Balaton« plakát után Mallász Gitta általánosan ismert magyar fiúcska plakátjával árasztotta el Európa minden utazási irodáját, mely plakát nemcsak reklámművészeti szempontból, de reklámpszichológiai szempontból is egyike a legnagyobb vonzerejű idegenforgalmi plakátoknak. (…) Személyes külföldi tapasztalatból tudom, milyen nagyra értékelik külföldön ezt a plakátot, melyet vonzerő szempontjából az utóbbi évek egyik legjobb általános jellegű plakátjának tartanak.”(2) (A kisfiú figurát később a páros egy Imperial Airwayst hirdető plakáton is tervezte használni, itt a figura Budapestről Londonba lép át.)(3)



A népviseletek pontos megfigyelése és újraértelmezése hozzátartozott Dallos Hanna és Mallász Gitta munkamódszeréhez. A plakát szlogenje tükrözi a harmincas évek legvégének nacionalista közhangulatát. (OSZK, PKT. PKG.1939/334)
 
 
Mallász Gitta a kisfiús kompozíciót még valószínűleg egyedül tervezte. A plakát népszerűségének okát Rosner az „exotikum”-ban látta. Ahogy írja, a „kalászos magyar földre” invitál, akárcsak a páros „Ungarn” feliratú, kicsit kunfajta magyar párt és búzaköteget ábrázoló plakátja is, amelyet több külföldi lap, köztük a Wiener Kunstwanderer (1935) vagy az Österreichische Reklamepraxis (1937) címlapon közölt.(4) Elismertségüket jelzi, hogy 1939-ben Pálfi Lajos cikket írt róluk a szakma elismert folyóiratába, a Gebrauchsgraphikba.(5)
 
Közel a népművészethez
A Mallász–Dallos páros eddig bemutatott, a harmincas évek elején készült munkáinak legjellemzőbb vonása a népiesség. Köztudott, hogy a funkcionalista modernizmus mellett a korszak másik fontos irányzata, az art deco számára a népművészet formakincse fontos forrásul szolgált. A dzsentri és a középosztály díszítőművészet iránti igényének jól megfeleltek a népies-dekoratív lakberendezési tárgyak, ezek közül is a leghíresebbek: Kozma Lajos népi barokk bútorai. Népművészeti motívumok gyakran tűntek fel a korabeli alkalmazott grafika különböző területein is, a csomagolópapírtól a magazinokig vagy éppen a plakátokig. A népies, gyöngyösbokrétás megoldások előtérbe kerülése mögött természetesen a Trianon utáni közhangulat állt, ez még a reklámszlogenekre is rányomta bélyegét: „Buris buzagyöngy: magyar veti, magyar veszi, magyar főzi, magyar eszi”.
 
Nagyon jellemző volt a nemzeti karakter hangsúlyozása az idegenforgalmi nyomtatványokon is, de itt mindez kicsit másképp jelent meg. A népi kultúra idegenforgalmi vonzerőt képviselt, mint egzotikus, érintetlen, különleges jelenség. Ezt a korszak nagymestere, Konecsni György is kiaknázta...



Ez volt a harmincas évek egyik legnépszerűbb idegenforgalmi plakátja, és Mallász Gitta első nagy sikere: jól összecseng benne a folklór és a gyermeki báj. (OSZK PKT, PKG.1931/128)
 
A két művésznő munkásságát azonban mélyebb kapcsolat kötötte a népművészethez. „Hanna és Gitta mélyen szerették, ismerték, gyűjtötték, kutatták a magyar népművészet kincseit. Az Ilona utcai műteremlakásuk valóságos múzeum volt. Hanna magyar népviseletet hordott, hímzett vállasokban, mellényekben, sokszoknyában járt, kis kosárkával a karján” – emlékszik vissza Kardos Gyöngyi, aki gyerekkora óta ismerte Mallász Gittát, majd a hatvanas évektől vele dolgozott Franciaországban Az angyal válaszol kiadásán.
 
A népi kultúra iránti lelkesedés olyannyira felfutott a két világháború között, hogy a Kereskedelmi Minisztérium vendégházakat nyitott a népművészeti szempontból fontos településeken a turisták fogadására. Ezek közül háromhoz, Mezőkövesd, Boldog és Halas létesítményeihez Mallász Gitta tervezett berendezést.(6) A boldogi házról több fotó ismert, tornyos nyoszolya, színes saroklóca, almárium, tálalószekrény stb. állt benne.(7) A két művésznő nemcsak a népi bútorművészetet tanulmányozta, ennél még jobban foglalkoztatta őket az öltözködés. A hivatalos idegenforgalmi lap, a Hungarian magazin 1938-as számának címlapján és belsején népviseletekről készült fotók köré a modern divat szellemében átírt ruházatokat rajzoltak.(8) Filmekhez ritkán terveztek plakátot, fontos kivétel a Hortobágy című, a tájegységet etnográfiai szempontból bemutató és egyébként Lajtha László zenéjével kísért filmhez készült darab. A népművészet a háború után is fontos szerepet játszott Mallász Gitta munkásságában. Mielőtt 1960-ban Franciaországba disszidált, az Állami Népi Együttes kosztümtervezőjeként és kiadványai grafikusaként dolgozott az ötvenes években.  A két alkotó egész grafikai életművében dominál egy sajátos, népies mesevilág, amelyben szabadon használták fel a népi formakincset. Reklámnyomtatványaikon, képeslapjaikon, könyvillusztrációikon jellemzőek a népviseletes gyermekfigurák, állatok, a természet és a falusi táj megjelenítése. A két háború közötti korszakban főleg ifjúsági és gyerekkönyveket illusztráltak ebben a stílusban, de szakácskönyvet (Gundel Károly magyaros szakácskönyve) vagy éppen síelést oktató tankönyvet is.(9)
 
Témaválasztásaik és stílusuk indokolja, hogy gender szempontból közelítsük meg életművüket, vagyis: karakteresen nőművésznek tűnnek. Munkáikon a női és gyermekfigurák dominálnak. Gyakran terveztek divatcikkekhez reklámokat, prospektusokat és plakátokat, például a népies stílust a korabeli divattal egyedien ötvöző, „a modern magyar ruha” megteremtőjeként ünnepelt Tüdős Klára számára. Fontos szerepet játszott életművükben a nevelés és a gyermekek világa, különösen közel kerülhettek ehhez Strausz Lili révén, aki szoros barátnőjük, később az angyalos beszélgetések résztvevője volt. Lilit Gitta úszókarrierje során ismerte meg, ekkoriban „masszírozott és iskolájában helyes mozgás- és lazítási kurzusokat tartott” (AV, 8.). Később mozgásművészetet tanult külföldön, majd hazatért ezt tanítani.(10)



Az idegenforgalmi propaganda központi eleme volt a modern Budapest hirdetése, amelyhez a Mallász-Dallos páros is hozzájárult. Lásd erről bővebben előző lapszámunk cikkét! (Az úti cél: Budapest) (OSZK PKT, PKG.1934/211)
 
Nőművészet és női művészet problematikus fogalmak, mégis kikerülhetetlennek tűnnek a különös életutat bejárt barátnők esetében. Egyiküknek sem született gyermeke, annak ellenére, hogy halálukkor Hanna 38, Lili 43 éves volt. (Strausz Lili szintén zsidó származású volt, és barátnőjével szinte egyszerre halt meg 1945-ben.) A barátnők minden bizonnyal egymáshoz közelebb álltak, mint bárkihez a világon. A Gitta által 1944 folyamán vezetett (embermentő célú) hadiüzemben, a Katalinban pedig egészen különleges női világ alakult ki.
 
Két kéz
A barátnők szoros munkaközössége (1942-től együtt laktak Budaligeten, hogy természetközelben dolgozhassanak és biztonságban legyenek a bombázástól) szinte lehetetlenné teszi az utókor számára a két alkotó megkülönböztetését. Nehezíti a helyzetet, hogy a szignókban már pályájuk korai szakaszában sem bízhatunk. „1934–35-ben az antiszemitizmus Magyarországon már erősen érezhető volt. Az én szerepem az állami megbízások megszerzése volt, főleg idegenforgalmi létesítmények és azok propagandája területén. Sporthírem és magasabb katonatiszti családból való származásom nagyban hozzásegítettek ehhez. Természetesen el kellett titkolnom, hogy munkatársaim zsidók” – írja Mallász Gitta a könyv előszavában (AV, 8.). Vagyis: korántsem biztos, hogy a csak általa szignált műveken nem dolgozott barátnője. Korábbi munkáik, illetve Gitta háború utáni tevékenysége alapján lehet csak homályosan körvonalazni a két különböző karaktert.
 
A források szerint Dallos Hanna volt kettejük közül az érzékenyebb, impulzívabb ember. „Munkánk lelke valójában Hanna volt. Bámulatosan erős koncentrálóképességgel és intuícióval rendelkezett” – mutatja be őt barátnője. Tanítványai mesterként tisztelték, leírásaik alapján magával ragadó tanító lehetett. Munkásságában a kezdetektől erős a transzcendencia iránti vonzódás: 1930-ban Szűz Szent Imre herceg legendája, 1933-ban Mi Atyánk címmel adott ki fametszetes illusztrált albumokat. Ezekben a technika diktálta régies fogalmazásmód mellett a monumentális látványhatás érvényesül és erős vallásos áhítat érződik. A reklámgrafikát (Gitta visszaemlékezése szerint) egyenrangúan fontos munkának érezte. Itt kevés egyedül készített munkáján lágy körvonalak, hajlékony, finom nőalakok dominálnak, olykor pedig a Mi Atyánk album képein is megjelenő magas látószög fokozza a hatást (lásd például Ovomaltine plakátját). A könyv tanúsága szerint ő volt a kis csoport szellemi vezetője: nemcsak ő mondta a tanításokat, de később is magyarázta azokat a többieknek.



A páros egyik legnépszerűbb kereskedelmi plakátját, a cifraszűrt és tollas kalapot viselő kisfiús Fecske hirdetést sokszor újranyomták az 1930-as - 1940-es években. (OSZK.PKT PKG.1935/159)
 
 
Mallász Gitta korai főműve az említett kisfiús Magyarország-plakát, amely pontos stílusérzékéről tanúskodik. Talán tőle eredt a szoborszerű, modellált figurák használata, Hanna stílusa legalábbis oldottabbnak, rajzosabbnak tűnik. A monumentális, erősen árnyékolt emberalak gyakori eleme a korabeli reklámgrafikának: Konecsni munkáin éppúgy fontos, mint számos korabeli híres külföldi tervezőnél. (Ez jelenik meg a parasztpáros Ungarn, a Tüdős Klára-plakáton vagy a Buris búzagyöngy hirdetésén is.) Gitta 1945 utáni munkáin gyakran a korábbi, gyermekrajzi-népies ihletésű stílus fedezhető fel (például az MKP hirdetésein). Életművének kiemelkedő darabja lett a harmincas évek idegenforgalmi és az 1945–49 közti politikai plakátok stílusát egyesítő, az újjáépülő Budapestet hirdető Hungary plakát.
 
„Közeleg a vége, a próba vége”(11)
A két barátnő azonban nem grafikusként lett világhírű, hanem különös könyvük és életútjuk miatt. „Ez a könyv egy dokumentum. Hű leírása annak, amit négy barát az 1943–44-es években Magyarországon átélt. Az olvasó fogadja el, ahogy van, vagy tegye félre” – áll benne mottó helyett. A szövegekben belső átalakulásra és lelki szabadságra serkenti őket az égi erő, olykor igen szigorúan, máskor dallamos versekben fogalmazva. A tanításban világvallások elemei keverednek a kereszténység talaján: taoista fogalmak is jelen vannak, mint az „Út”, de meghatározó benne a zsidó kabbala világa (számmisztika, a teremtés szintjei, a Fény szerepe).(12) „Ez nem filozófia, nem vallás, nem csoportos tanítás, hanem egyéni tanítás” – fogalmazott Mallász Gitta utolsó interjújában, 1992-ben.(13)
 
A könyv sikeréhez minden bizonnyal hozzájárultak megszületésének drámai körülményei is, a tanító versek között a jegyzetekből megrázó történet bontakozik ki.(14)



A nemzeti karaktert hangsúlyozó, „kalászos magyar földre” invitáló plakát olyan nagy sikert aratott, hogy több külföldi lap címlapon közölte. (OSZK PKT, PKG. 1931/130)
 
Az első beszélgetés a budaligeti házban zajlott, ide látogat ki Strausz Lili a három baráthoz minden hétvégén. Hanna minden pénteken 3 órakor szólal meg az angyalok nevében, a fenyegetés fokozódásával olykor más időpontokban is. Az égi lények külön-külön beszélgetnek a barátokkal (mindegyiküknek van saját angyala), a szöveg utolsó része pedig verses monológ formában fogalmazódott.
 
A külvilág egyre nyomasztóbban hat rájuk: 1944 márciusában a német megszállást követően megindul a vidéki zsidó lakosság deportálása, ez elől visszamenekülnek Pestre. Júniusban Hanna férjét munkaszolgálatra viszik, ahonnan sosem tér vissza, Gitta pedig egyre jobban aggódik barátnőiért. A nyár elején elvállalja a Szent Katalin leánynevelőből átalakított hadiüzem vezetését,(15) azzal a feltétellel, hogy ott két barátnőjét is elhelyezheti. Az akciót a Nunciatúrán működő pap, Klinda atya találta ki. A varróüzemhez semmilyen eszközt nem kapnak, a nők maguk hozzák varrógépeiket. Komoly gond, hogy sokan nem tudnak varrni, Hanna igyekszik mindenkit betanítani, Gitta pedig kifelé próbálja fenntartani a látszatot.



Gitta a harmincas évek modern Budapestjét teremti újjá a negyvenes évek végén újjáépülő nagyváros képében. A lerombolt hidak felépítése egyúttal egy új világrendet sugall. Ez a modern plakátstílus azonban sajnos hamarosan eltűnt a kötelező szocreál miatt. (OSZK PKT. PKG.1949/306)
 
 
Októberben az üzemmel szomszédos villát az SS foglalja el, „akiktől a hideg futkos a hátunkon” (AV, 420.). November 5-én nyilasok ütnek rajta az üzemen, a rettegett Kun Páter vezetésével, Gittát megrugdossák, a nőket összeterelik és útnak indítják. A menetoszlopot végül a Nunciatúra közbenjárására kiérkező hadügyminisztériumi tiszt állítja meg.
 
November elején Gittának „lehetetlen ötlete” támad: „megkísérelni, hogy az SS-katonák vegyék védelmükbe a zsidó munkásnőket. (…) Pár rajzot fogok készíteni a magyar népművészetről szóló tanulmányához (Hanna egy befolyásos német barátjának), hogy egy szembetűnő horogkereszttel ellátott, német igazolványt kaphassak…” Az igazolvánnyal felszerelkezve sikerül megbarátkozni az SS-tisztekkel, akiket borra és süteményre invitál az üzembe. „Még soha nem dolgoztak a nők olyan fegyelmezetten, mint az SS-tizedes látogatásakor, akinek jó közérzetét a kínált minőségi bor is fokozza.” (AV, 443.)



Dallos Hanna és Kreutzer József.
(A fotó dr. Dallos-Pintér Vera tulajdona)
 
December 2-án a terv működésbe lép, amikor ismét nyilasok ütnek rajta az üzemen. „Amilyen gyorsan csak tudok, rohanok a kerítés titkos nyílásán át a szomszédba az SS-ekhez segítségért. Életem legsötétebb pillanatai ezek. Teljes erővel futok, mégis mintha ólomsúllyal tapadnék a földhöz.” (AV, 455.) A kiérkező németek megakasztják a nyilasok ténykedését. „Mialatt a magyar parancsnok tétovázik, az egyik nőnek diszkréten utasítást adok, hogy minden asszony és gyerek azonnal meneküljön az SS-kerten át. Ekkor a ház mögött valami hihetetlen esemény játszódik le. A német nácik a magyar nyilasokkal szemben fedezik a zsidó nők és gyerekek menekülését.” (AV, 455.) A deportálást a megérkező Klinda atya sem tudja megakadályozni, így Gitta megpróbál időt nyerni. Úgy tolmácsol a magyar és német tisztek között, hogy ne ismerjék ki magukat, és minél jobban húzza az időt. Végül a magyar tiszt felhívatja a németek felettesét, aki jóváhagyja a deportálást. Ekkor a házban már csak 13 nőt találnak, az idősebbeket és gyengéket, akik nem tudtak, illetve Hannát és Lilit, akik barátnőjüket féltve nem akartak menekülni.
 
A 13 nőt Ravensbrückbe deportálják, majd onnan egy másik táborba. 1945 februárjában Hannát és Lilit Burgauba szállítják. Mindketten a zsúfolt marhavagonban halnak meg március elején. A borzalmas vonatutat a Katalin-beli nők közül csak Dános Éva élte túl, aki később „Mozgó börtön”(16) címmel írta meg emlékeit.



Mallász Gitta, mint úszóbajnok
(A fotó dr. Mallász Andrea tulajdona)
 
Az angyalos beszélgetések menedéket adtak a barátok számára, ugyanakkor általuk készültek fel a rájuk váró borzalmakra. Az utolsó szövegekben (nyilván nem véletlenül) egyre több szó esik áldozatról, és arról, hogy a halál nem a véget jelenti: „Zengjen a dal! A halál fölött diadal! (…) Higgyétek! Az Öröklét immár a tiétek!” (AV, 454.)
 
Az SS-kerten át több mint 120 nő és gyermek menekült el, ők mind életben maradtak. Mallász Gitta tetteiért 2011-ben posztumusz a „Világ Igaza” kitüntetést kapta az izraeli Jad Vasem Intézettől. 2014-ben, a Holokauszt emlékév keretében a párizsi Magyar Intézetben terveznek egy kiállítást, amely bemutatja majd a könyv történetét, illetve Dallos Hanna, Mallász Gitta és Strausz Lili életét és munkásságát.
 
Köszönöm a segítséget Mallász Andreának, Kardos Gyöngyinek és Fejős Zoltánnak.
 
 
Jegyzetek:
(1) Mallász Gitta: Az angyal válaszol. Dokumentum. Budapest, 2005. (A továbbiakban: AV, oldalszám.)
(2) Rosner Károly: Idegenforgalom és idegenforgalmi propaganda. In: Magyar Iparművészet, 1935. XXXVIII. 8. szám, 202–208. o.
(3) Forrás: www.dialogues-ange.fr oldal, melyet a tervezett 2014-es Mallász–Dallos-kiállítás előkészítői állítottak össze. A honlapon a Mallász Gitta családtagjai által megőrzött alkotások fotói is megtalálhatók.
(4) Ezt említi: Bakos Katalin: 10x10 év az utcán. A magyar plakátművészet története, 1890–1990. Budapest, 2009
(5) Pálfi Lajos: G. Mallász – H. Dallos. In: Gebrauchsgraphik, Jg. XVI. Nov. 1939. 11. szám, 6. o.
(6) Az információ forrása Fejős Zoltán néprajztudós. A boldogi vendégházzal kapcsolatban lásd: Fejős Zoltán: Boldog /képek. Kiállítási katalógus, Néprajzi Múzeum, Budapest, 2005. 190–191. o.
(7) A boldogi ház berendezését egy helyi asztalos, Szűcs József készítette el Mallász Gitta tervei alapján. Valószínű, hogy hasonló bútortervek kivitelezésével foglalkozhatott Dallos Hanna férje, Kreutzer József is. Ez magyarázatot adna arra, hogyan dolgoztak hárman a közös műhelyben.
(8) A kép megtalálható: itt
(9) Lovik Károly: Vendégségben őseinknél (1937, Dallos Hanna), W. Petrolay Margit: A bolhacsősz (Dallos Hanna), Gundel Károly: Kis magyar szakácskönyv (1937, közösen), Magaziner Pál: Síelni nem boszorkányság (1935, közösen). 1939-ben Alexander F. Károlyi: The Hungarian Pageant. Lifes, customs and art of the Hungarian peasantry című könyvéhez terveztek borítót, ez is jelzi népművészet iránti erős érdeklődésüket. Mallász Gitta 1945 után ének-zene tankönyveket, mesekönyveket illusztrált, az 1960-as évektől hasonlókat készített Franciaországban is.
(10) Strausz Lili munkásságáról egyelőre nem találtam információt, annak ellenére, hogy mozdulatművészettel napjainkban foglalkoznak kutatások, elsősorban Vincze Gabriella révén. Liliről Gitta írja a könyvben, hogy „minden nyáron új pedagógiai irányzatokat tanulmányozott külföldön a különböző mozgásművészeti iskolákban”. (AV, 37.) Lili munkájával kapcsolatban sok kérdést tett fel az angyaloknak, akik őt a „Segítő”-nek nevezik a könyvben.
(11) Idézet Az angyal válaszol egyik profetikus szövegéből: „Áldás és béke! / Közeleg a vége, a próba vége. / A külső lét tovább rohan / a mélybe, az örök éjbe. / Ti éltek boldogan / a FÉNYBEN felül. / Az ígéret beteljesül.” (AV, 281.)
(12) „Ismertük a Bibliát, a Bhagavad Gítát és Lao Tset. Egyikünk sem gyakorolta a vallását.” (AV, 10.) Később erről Mallász Gitta így nyilatkozott: „A vallások ugródeszkák lehetnek egy új fejlődési korszakra.” (idézet az 1992-es interjúkötetből, lásd a következő lábjegyzetet).
(13) Még a rendszerváltás előtt, 1988-ban jelent meg először magyar nyelven Az angyal válaszol (a Typofot Gmk gondozásában adta ki a győri Széchenyi Kiadó). 2005-ben Mallász Gitta barátnője, Kardos Gyöngyi jelentette meg újra, ezzel egyidőben az 1992-ben Gittáról készült francia dokumentumfilm magyarra fordított változatát is kiadta szöveges formában, Mallász Gitta, az angyalok írnoka címmel.
(14) Számos híres rajongója van Az angyal válaszol-nak, többek közt Jehudi Menuhin, aki az angol kiadás előszavát írta, vagy Juliette Binoche francia színésznő aki a magyarországi könyvbemutatóra is eljött, ahol a felolvasás után elmondta hogy „a Párbeszéd az Angyallal állandó segítségem. Mikor először kinyitottam egyvégtében el kellett olvasom, nem tudtam letenni. Tucat számra vásároltam a példányokat és osztogattam az ismerőseimnek: tovább kellett adnom, amit kaptam. Forgatás közben gyakran elővettem és ittam szavait, például amikor a Pont Neuf szerelmeseit, a Végzetet, vagy az Angol beteget forgattuk. „Ha te átváltozol, az anyagnak is át kell változni” A színész mestersége az átváltoztatás: A negatív erők teremtő energiává való alakítása. Az átváltozás lehetősége adja a reményt. Én a reményt szeretném továbbadni az embereknek.” A könyv történetét és szövegeit monodrámában adja elő egy amerikai színésznő, Shelley Mitchell. Az előadással az USA és Európa nagyvárosaiban turnézik. (erről: http://www.talkingwithangels.com)
(15) Az épületben ma a Lauder Javne iskola óvodája működik.
(16) Bár a később Ausztráliában letelepedett Dános Éva (aki néhány angyalos beszélgetés tanúja is volt) magyarul írta meg könyvét, az egyelőre csak más nyelveken elérhető. Prison on Wheels címen jelent meg angolul.