'A művészi szabadság kontextusai. Különös tekintettel a 2013 – 2025 időszakra' című DLA értekezésemen dolgozok jelenleg (egyéni fokozatszerzés, MKE, 350 000 Ft költségtérítés). Szabadság-értelmezésekkel és -elméletekkel foglalkozok, de az 'Anschluss', 'A tulajdonságok nélküli ember', az educational turn (és a magyarországi visszafelé fordulás), a 'State of Artistic Freedom Report', a 'Systematic Suppression: Hungary's Arts and Culture in Crisis' is fókuszba kerül, nem beszélve azokról a válaszokról, amiket három kérdésemre adott (vagy nem adott) az a több, mint száz művész és művészeti szakember, akik a 'független képzőművészeti tanszék' eddigi projektjeiben részt vettek. További interjúk, térképek, modellfejlesztés, Michael Asher egyetlen köztéri munkája, a Kontextus Intézet ötlete és a jelen megelőzése is szóba kerül, de ezekről majd később. A disszertáció, terveim szerint, 2024 közepére készül el.

A 2023 (édes hazánk) munkacímű fejezetben vagyok: „Veszélyes, amit csinálok, mert hosszú távra kiírhatom magam a szakmából. Ennek már most is vannak jelei, kimaradok projektekből. Kiállításból, konferenciából, pályázati anyagból. Ilyen szintre jutott a komfortzóna, az igazodás és az öncenzúra Magyarországon a biztonsági művészet korában. Vagy ha benne lennék, nem dumálnék? Nekem semmi se jó? Még mindig ott tartok, hogy nem megyek be azokba az intézményekbe, ahol már régen újra kiállítanak az egykori aktivisták? Miért nem tudok közösséget vállalni a mindenkire ránehezedő rendszer szereplőivel?”

És akkor felhív Mélyi, hogy vajon én miért nem vagyok benne a kilencvenes években, volt-e valami konfliktusunk a kiállítás (egyik) kurátorával? Nem volt. Lehet, hogy most lesz?

Az utóbbi években az intézményrendszeren kívül tevékenykedek a független képzőművészeti tanszékkel, melynek létrehozásában a kortárs képzőművészeti szcénát sújtó kultúrpolitikai változások is szerepet játszottak. 2013 óta különböző aktivitásokkal vagyunk jelen, miközben új tereket, közösségeket és nyilvánosságot teremtettünk. Szerteágazó tapasztalatokra tettünk szert a kortárs képzőművészet és felsőoktatás kapcsán egy folyamatosan megújuló network-kel. 

A szcénában pedig azzal vagyok jelen, hogy nem vagyok jelen. De azért azt nem veszem jó néven, ha kiretusálnak a kilencvenes évekből. Hello szakma! Miafasz, meddig süllyedünk még? Ne kamuzz, ne torzíts, ne hamisíts!

Abban a tíz (tizenkét) évben jutottam el a helyspecifikus munkáktól az intézményspecifikusig. Felléptem a műtárgytermelés ellen, létrehoztunk egy kiadványt, ami ma is jelen van a szcénában, a művészi szabadság magas fokaként éltem meg a Szent Kristóf szobor áthelyezését (az Áthallás kiállításon). Nemzetközi kiállítások, artist-in-residence programok, publikációk és szerencsére kevés díj. Egyenes út vezetett onnan a mai aktivitásokig.

Sajnálom tehát, hogy a „fiatal kollégák” így ismernek meg egy korszakot, mert nincs, aki megfelelően átadja, elmondja, megírja. Sajnálom, hogy nincs közös emlékezetünk és szabadság-élményünk. Sajnálom, hogy csak „megközelítési kísérlet”-ek vannak, mert „mindenki” meghúzza magát az intézményrendszerben ahelyett, hogy ezen dolgozna.

Én ugyanezzel a generációval dolgozok együtt a f***k projektekben, de egészen más tapasztalataim vannak. Szívesen beszél(get)ek arról is, nyilvánosan.

***

Sok minden történt velünk a kilencvenes években (is), felsorolok néhányat, ami velem. Szinte egyik sem Techno, de mindegyik Cool, nyomokban médiatörténeti információkkal és a „rejtett szcéna” művészettörténeti aktivitásaival.

89-ben (ha már 1989-2001 az időkeret) a Lágymányosi Közösségi Házban és a Művész Moziban volt kiállításom. Nagy élmény volt a rendszerváltás évében a HOVÁ MENJÜNK MOZIBA? plakátra kerülni a Joseph Kosuth-tól kölcsönzött NOT AN ARTWORK címmel. Így szignózta ugyanis Kosuth azt a 14 x 9 cm-es, félbehajtott papírlapot, amire azt írtam budapesti kiállításának megnyitóján (szintén 89-ben) a Knoll Galériában, hogy KÉT SZÉK. A gyors és játékos provokáció hevében megkértem a vele beszélgető Beke Lászlót, hogy mutasson be és írassa alá legújabb munkámat. Kosuth-nak nem tetszett, Bekének annál inkább, találkozásainkkor a „magától értetődő tiszteletlenség" példájaként rendszerint szóba is hozta. 

90-ben már tagja voltam a Stúdiónak (88-tól, 95-től 99-ig pedig vezetőségi tag). Állandóan Zárva tartó Múzeum címmel a Francia Intézetben volt kiállításom, még a Szekfű utcában. A katalógusban a magyar szövegeket franciára fordíttattuk, azokat pedig vissza magyarra. Cool!

91-ben éppen a Magyar Nemzeti Galériában volt a Stúdió éves kiállítása, ezen egy olyan, nagyméretű festménnyel szerepeltem, ami saját, kitakart hátterét „ábrázolta”. Ezt látta meg az akkor éppen Budapesten tartózkodó Monika Wucher és Christoph Rauch (akik a hamburgi PBK, /Projektförderung Bildende Kunst/ aktivistáiként, ha valaki nem tudná, számos projektet valósítottak meg a 90-es években magyar művészekkel) és megkerestek, hogy dolgozzunk együtt (több, mint 25 közös projektünk jött létre utána). 

92-ben a Stúdió Galériában állítottam ki, a Bajcsyn. Ez volt az első, műtárgy nélküli kiállításom. Falhibákat, festékfoltokat és szöghelyeket fixáltam lakkozással – a festészet utolsó fázisával – A4-es, illetve utána más helyszíneken, más, különböző méretekben. „Eltűnő művek”, „ready-made freskó”, „Houdini képzőművészeti reinkarnációja”, ahogy ezek meghatározódtak a korszak meghatározó szakemberei által. Ugyanebben az évben Párizs, Gerhessel, Kácserrel és Pacsikával (Jeune Peinture, Grand Palais). Epigon kiállítás (első, második és majdnem harmadik, az akkori szcéna azóta is példátlan önszerveződő eseményei). 

93-ban többek között a Józsefvárosi Galéria padlóját csiszoltam fel és lakkoztam újra az első Christoph-fal közös projektben + A Gondolat formái I-II.

94-től voltam Derkós, majdnem ki is basztak a Zsebkendők impresszionista festők életrajzi regényein című munkám miatt, de volt teremőrszék párnájának másolata, meg parkettaszegély is (nagy büszkeségek!). Részt vettem a Germinations 8 kiállításon (Breda, Varsó, Madrid, Athén).

95-ben lebontottuk a Liget Galéria falait Christoph-fal. Galéria-sztriptíz, ahogy Sugár fogalmazott a kiadványban, de nem is a bontás, hanem az akkor már nagyon jól ismert progresszív helyszín intézményrendszeri összefüggései érdekeltek minket. Linzben Beöthyvel, Csörgővel, Eperjesivel, Laknerrel és Szilivel állítottunk ki, de volt éves kiállítás is a Vigadóban. Ezúton is köszönöm a Nemzeti Kulturális Alap díját!

96-ban volt A legkevesebb, az első stúdiós kurátori kiállítás. Az akkori Új (régi) Művészet cenzúrában jártas munkatársa írt róla, kiemelve, hogy milyen szépen játszottam a világítással, miközben magát a műtárgyat észre sem vette. Ugyanebben az évben Prágában, a Vár Labdatermében egy oszlopot építettem a konzol alá (Permutációk és kombinációk, Beöthyvel, Csörgővel, El-Hassannal, Laknerrel, Várnaival és Veszelyvel). A Budapest Galériában pedig láthatóvá tettem a kiállítótérből az irodát a Marcel Duchamp magyarországi recepciója idejére (minimum új irány). Ebben az évben indult az Éjjeli Őrjárat (az első olyan művészeti folyóirat Magyarországon, amely csak az interneten volt elérhető. 1996. december 19-én indította el Vámos Tibor, a SZTAKI akkori igazgatója. a szerk.), az elsőben rólam írt Tímár Kati. Techno!

97-ben a Rejtőzködő kiállításon olyan falborítást csináltam a fenti lépcsők mellé kapaszkodóval, mintha az a múzeumi szürke belsőépítészeti egység része lenne. Ugyanebben az évben voltam egyhónapos residency programmal Hamburgban és ugyanebben az évben csináltuk meg Koronczival a Constans kiállítást (azzal az akkor különleges koncepcióval, hogy a résztvevő hat művész ugyanazon a helyen állít ki, ahol már egyszer szerepelt). 

98-ban Berlin kétszer: ...auf dem Tish des Hauses a Haus Ungarnban és minimalisms az Akademie der Künste-ben. A Gallery by Night-on pedig Matthew Higgs (aki jelenleg a New York-i White Columns igazgatója) engem kért fel az egyik estére. Akkor festettem ki a Stúdió Galéria irodáját, miközben annak tárgyait a galériatérben állítottam ki. Cool!

99-ben mutattuk be az index, a művészet helyszínei című kiadvány próbaszámát. A 2006. novemberétől megjelenő link-mellékletek egyedülálló gyakorlatként dolgozzák fel a magyarországi kortárs kultúra aktivitásait különböző kontextusokban. Az index-link újra hajtogatott harmadik korszaka 2021. márciusában kezdődött el 75 kortársművészeti helyszín jelenlétével. 2023. novemberében a 162. index és a 124. link szám jelent meg. Médiatörténeti adalék: a részben névazonos index.hu 1999. május 18-án indult, mi április 26-án jelentünk meg! 

2000-ben öt közös projekt Christoph-fal, Stuttgartban, Ulmban, Hamburgban és kettő Budapesten. A Média Modell-en a Műcsarnok biztonsági kameráival játszottunk, beállításaiknak megfelelően állóképet készítettünk a termekről. A nagyításokat az egyik teremben helyeztük el a falon, a biztonsági monitor 4x4-es elrendezése szerint. Egy videokamera segítségével ezeket a képeket egy képként az előcsarnokban elhelyezett képernyőre küldtük. TechnoCool! 

És persze az Áthallás. Néhány nap alatt kaptam szakintézményi, fővárosi kulturális bizottsági és közterület használati engedélyt a Műcsarnok közelében álló Szent Kristóf szobor áthelyezésére. Amit a kiállítás keretében a bal oldali ablakhoz helyeztem át egy magasabb, az intézmény padlószintjével azonos magasságú talapzatra, úgy, hogy a szobor befelé nézett a Műcsarnok 153 nm-es termébe, ami teljesen üresen maradt, miközben a többi zsúfolásig megtelt műtárgyakkal. A látogató tekintete az üres termen végighaladva, az ablakon kinézve találkozhatott Szent Kristóf és a kis Jézus közeli tekinteteivel. 

A következő évben, a Szervíz kiállítás alkalmából Erhardt és Várnagy ezt a termet Menesi teremként használták projektjükben. A szoboráthelyezés áthallása 23 évvel később még érvényesebb (és számomra félelmetesebb): a múltba révedés nem más, mint alibi, a jelennel való szembenézés megúszása. 

2001-ben annyi minden történt, hogy felsorolni is hosszú: párizsi residency, notes for Budapest, Open house a Műcsarnokban. BTW szeptember 12-én utaztam Párizsba, a Glassbox kiállításra (Menesi, Nemes, Szépfalvi), ma is megvan az aznapi New York Times (Andrea félve vitt ki a reptérre, Luca 9, Móric 7 éves volt, Vica még sehol).

***

Jó látni benneteket a lépcsős csoportképen, egyre több a Munkácsy-díjas és egyre több lesz az MMA-tag, mit gondoltok erről? Mit csináltok manapság, ki milyen aktivitással van jelen, ugye nem csak megnyitókra jártok?