WERNER HERZOG EXTATIKUS IGAZSÁGA V. – A közös világ filmjei egy nyelvet beszélnek
"Werner Herzog extatikus igazsága" című esszésorozatában Gerdesits Pál Werner Herzog filmművészetének két fő jellemzőjére fókuszál. Egyrészt amellett érvel, hogy Herzog alkotásai – műfajtól, formátumtól és költségvetéstől függetlenül – ugyanazokat a hősöket, témákat és motívumokat vonultatják fel, miközben szabadon, mégis szigorúan és következetesen alkalmazza filmnyelvi eszközeit. Másrészt bemutatja, hogy Herzog alkotói hozzáállása – amelyet a rendező saját maga által „extatikus igazságként” definiált fogalom határoz meg – közel hat évtizeden át töretlenül működik, még akkor is, ha ellentmondások és kérdések sorát veti is fel. Elemzéseiben Nietzsche filozófiája a tragédia, míg Merleau-Ponty a képek születése, a fizikai jelenlét és az érzékiség értelmezéséhez nyújt keretet. Gerdesits Pál e filozófiai horizont mentén Herzog művészetét az igazságkoncepció intuitív példázataként mutatja be.
„Miért hisszük, hogy kedvü[n]kért a terep elegyengethető?”
Rendhagyó reflexió egy rendhagyó kiállításhoz Trapp Dominika korai rajzaiból és későbbi műveiből, illetve Tandori Dezső Pándi Balázs gyűjteményében található grafikáiból. Trapp Dominikát a madár és a misztikus figyelem, Pándi Balázst a lemezgyűjtés és a terápiás figyelem vezette Tandorihoz - talán. De a lényeg, hogy a galériában találkoznak.
WERNER HERZOG EXTATIKUS IGAZSÁGA IV. – Hősök és tematikus jegyek az extatikus igazság olvasatában
"Werner Herzog extatikus igazsága" című esszésorozatában Gerdesits Pál Werner Herzog filmművészetének két fő jellemzőjére fókuszál. Egyrészt amellett érvel, hogy Herzog alkotásai – műfajtól, formátumtól és költségvetéstől függetlenül – ugyanazokat a hősöket, témákat és motívumokat vonultatják fel, miközben szabadon, mégis szigorúan és következetesen alkalmazza filmnyelvi eszközeit. Másrészt bemutatja, hogy Herzog alkotói hozzáállása – amelyet a rendező saját maga által „extatikus igazságként” definiált fogalom határoz meg – közel hat évtizeden át töretlenül működik, még akkor is, ha ellentmondások és kérdések sorát veti is fel. Elemzéseiben Nietzsche filozófiája a tragédia, míg Merleau-Ponty a képek születése, a fizikai jelenlét és az érzékiség értelmezéséhez nyújt keretet. Gerdesits Pál e filozófiai horizont mentén Herzog művészetét az igazságkoncepció intuitív példázataként mutatja be.
A szexepil kritikája, a kritika szexepilje - Januško Klaudia: Too Hot to Handle
2025. március 6-án nyílt meg az acb Galériában Januško Klaudia legújabb, Too Hot to Handle című egyéni kiállítása. A művész korábbi munkáiban a videójátékok női karaktereinek hiperszexualizált esztétikai kódjait, a neomedievalizmus elemeit és kortárs cyberfeminista elméletek kritikai attitűdjét ötvözte egy olyan határokat és hagyományos kategóriákat összezavaró transzgresszív stratégiává, amely egyszerre reflektál a pusztán látszólagos szabadság és a választások korlátozottságának problémakörei, a szexuálisan tárgyiasított női karakterek és a kapitalizmus által kizsákmányolt természeti világ ökofeminista párhuzamaira, valamint arra az alapvető ambivalenciára és ellentmondásosságra, ami körüllengi ezeket a jelenségeket.
Megtartás és elengedés
El-Hassan Róza beszélgetése Zoltai Beával a 'Megtartás - Elengedés' című kiállítás kapcsán.
WERNER HERZOG EXTATIKUS IGAZSÁGA I. – Werner Herzog életműve, periodizáció és „a németség hiteles képviselete”
Most induló esszésorozatában Gerdesits Pál Werner Herzog filmművészetének két fő jellemzőjére fókuszál. Egyrészt amellett érvel, hogy Herzog alkotásai – műfajtól, formátumtól és költségvetéstől függetlenül – ugyanazokat a hősöket, témákat és motívumokat vonultatják fel, miközben szabadon, mégis szigorúan és következetesen alkalmazza filmnyelvi eszközeit. Másrészt bemutatja, hogy Herzog alkotói hozzáállása – amelyet a rendező saját maga által „extatikus igazságként” definiált fogalom határoz meg – közel hat évtizeden át töretlenül működik, még akkor is, ha ellentmondások és kérdések sorát veti is fel. Elemzéseiben Nietzsche filozófiája a tragédia, míg Merleau-Ponty a képek születése, a fizikai jelenlét és az érzékiség értelmezéséhez nyújt keretet. Gerdesits Pál e filozófiai horizont mentén Herzog művészetét az igazságkoncepció intuitív példázataként mutatja be.
„Furcsán ellentmondásos jelenség a só.”
Tavaly, december 12-én nyílt meg Boruzs Boglárka „Saltpunk” című egyéni kiállítása az egykori Parajdi sópincében. A spekulatív, fikciós világépítés eszközeivel létrehozott tárlat egy disztópikus, elsivatagosodott Budapest vízióját elevenítette meg. Az environment-szerű, totális térbe való belevetettség, valamint a szétszórt tárgyi rekvizitumok töredékessége együttesen hívták életre azt az esztétikai tapasztalatot, amely túlmutat a kortárs művészet gyakran racionalizáló és konceptuális jellegén. A kiállítás által kibontakozó világ háttértörténetét („lore-ját”) Eged Bertalan, a kiállítás kurátora írta.
Modernizmus darabokban – a Liget Center, az egykori Mémosz-székház építészeti karakterei
A Liget Center, azaz az egyikori MÉMOSZ székház a magyar építészet egyik kiemelkedő alkotása, és a kevés széleskörben elfogadott hazai modern építészeti eredmény egyike. Perczel Károly, Perényi Imre, Preisich Gábor, Gádoros Lajos és Szrogh György által tervezett, és 1950-ben átadott épület 1999 óta műemléki védettséget élvez. Kvalitásaival pedig összes eddigi tulajdonosa is tisztában volt, ezért állapota sosem volt olyan lehangoló, mint sok másik modernista épületnek. Ennek ellenére idehaza a modern építészet megítélése nem fényes.
A létezés határa
2022. február 28-án második alkalommal adták át a Rosti Pál-díjat, amelynek nyertesét a zsűri 2020 és 2022 között készült fotókönyvek közül választotta ki. A díjra ezúttal is a szakma felkért képviselői terjeszthették fel jelöléseiket, és az öt jelölt közül Csontó Lajos 'Kutyaév 2020' című alkotása került ki győztesként. A fotókönyv lírai és szubjektív dokumentációként mutatja be egy férfiágon örökletes szívbetegség diagnózisát, az életveszélyes műtétet, amely a kezelést szolgálta, valamint a lassú gyógyulás folyamatát.
INTERTHINKING: MAGYAR MŰVÉSZEK HATÁSA A KORTÁRS GENERATÍV MŰVÉSZETRE
Október 17-én megnyílt az "Interthinking" című kiállítás a Budapest Art Factory-ben, amelyet a svájci székhelyű Kate Vass Galerie szervezett. A tárlat a magyar kulturális örökség és a magyar művészek nemzetközi generatív művészeti színtérre gyakorolt hatását ünnepli.
Kondor Attila: Vertikális táj
Kondor Attila a kortárs magyar képzőművészet kiemelkedő alkotója, egy páratlanul konzekvens és tudatos festészeti gyakorlat épített fel az elmúlt évtizedekben. Mindig lenyűgözött az a következetesség, ahogy lépről-lépésre, fokról-fokra haladva nyitott meg maga előtt újra fejezeteket művészetében. Amikor a mai megnyitóra készülve még a nyár folyamán megnéztem műtermében a már befejezett, elkészült műveket és izgalmas diskurzust folytattunk ezekről, már akkor világos volt, hogy Kondor Attila ezen kiállításával ismét a festészet kontemplatív útjainak keresésére indul: az emberi szemlélődés természetben és épített környezetben való elmélyülésének lehetőségét, azaz a cselekvő vita activa és a meditatív vita contemplativa közötti feszültség feloldását kutatja.
