Interjú Miroslav Tóthtal politikailag elkötelezett zeneszerzésről és a holokauszt-emlékezettel dolgozó zene mai kihívásairól Black Angels Songs című műve kapcsán

A legjelentősebb kortárs szlovák zeneszerzők közé tartozó, a hazai zenei életben is ismert Miroslav Tóth Black Angels Songs című 2021-es darabja az elmúlt évek egyik legfigyelemreméltóbb holokauszt-emlékezettel és annak emlékezetpolitikájával dolgozó experimentális zenei projektje. A holokauszt nemzetközi emléknapja és annak nyolcvanadik évfordulója mellett az interjú abból az alkalomból jelenik meg, hogy a mű központi zenei referenciáját képező Black Angels című nagyhatású George Crumb-darabot január 28-án játssza el itthon a NeoQuartet az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál keretében. 

Zemlényi-Kovács Barnabás: Kvartett és bűntett nem először jelenik meg együtt a munkásságodban: a Tentacles Reaching Out című 2018-as darab, amelyet az abban az évben brutálisan meggyilkolt Ján Kuciak és menyasszonyának emlékére írtál, szintén egy aktuálpolitikai tétekkel bíró gyászmű, amely több tekintetben is megelőlegezi a Black Angels Songs-ot. A gyilkosság nyomán feltáruló, döbbenetes mértékű állami korrupció leleplezését végigkövető kiváló dokumentumfilmet, az Egy újságíró meggyilkolását (Matt Sarnecki, 2022) pedig tavaly itthon is bemutatták. Mesélnél ennek a darabnak a politikai és alkotói hátteréről? 

Miroslav Tóth: 2018 februárjában történt, hogy Ján Kuciak szlovák oknyomozó újságíró menyasszonyával, Martina Kušnírovával együtt saját házukban, egyértelműen az összefonódott gazdasági és politikai elit működésmódját feltáró cikkeiért, bérgyilkosság áldozata lett. A szlovák társadalom számára ez egy óriási pofon volt, ráébredtünk arra, hogy egy olyan politikai-gazdasági rendszer épült ki, amely nem egyszerűen korrupt, de képes szinte nyíltan leszámolni azokkal, akik felfedik annak valódi arcát. Valójában ez a tragédia nem volt precedens nélküli: a korábbi években Szlovákiában már számos újságírónak veszett nyoma, feltételezhető, hogy szintén gyilkosság áldozataivá váltak. A Kuciak-gyilkosság azonban megtörte a jeget, emberek százezreit vitte utcára, magas beosztású hivatalnokok, politikusok tucatjait állították bíróság elé, és végül belebukott a kormány is. Ez történelmi eseménnyé vált, hasonlóra az 1989-es bársonyos forradalom óta nem került sor.

A gyilkosság és annak utóélete természetesen engem is felháborított és mélyen megrendített, de ahhoz, hogy ezt zenévé próbáljam formálni, egy felkérés vezetett: 2018 májusában épp egy buszon utaztam Považská Bystrica (Vágbeszterce) felé, amikor váratlanul felhívott a Pohoda fesztivál, Szlovákia legnagyobb évente megrendezett zenei eseményének főszervezője, Michal Kaščák azzal, hogy „Szia Miro, nem akarnál írni a Kronos Kvartett számára egy darabot, Ján és Martina emlékére?” Én erre határozott igennel válaszoltam, de úgy tettem le a telefont, hogy azt gondoltam, minden bizonnyal csak egy furcsa tréfáról van szó, így nem is kezdtem bele [A Kronos Kvartettet nemzetközileg az elsőszámú, legnagyobb hatású modern és kortárs művekre specializálódott vonósnégyesnek tartják, akik még sosem játszották szlovák zeneszerző darabját, így Tóth számára elérhetetlen csúcsnak tűnhetett, ezért gondolta, hogy tréfáról van szó – ZKB]. Két hét után azonban felhívott azzal a kérdéssel, hogy kész vagyok-e már a darabbal, mert David Harrington, a Kronos Kvartett vezetője és első hegedűse szeretné tanulmányozni. A helyzet lehetősége és tétje annyira sokkolt, hogy egy ideig nem is tudtam hozzákezdeni, abban is kételkedtem, hogy egyáltalán én lennék az alkalmas ember erre a feladatra, de aztán összeszedtem magam, és néhány nap alatt megírtam ezt a Ján és Martina emlékének szentelt darabot. 

Ehhez még tudni kell, hogy 2017–18 folyamán gyakran tartózkodtam Budapesten, és Tijana Stanković-csal¹ különféle húrokkal végzett kísérleteket folytattunk. Ennek során derült ki, hogy milyen izgalmas lehetőségeket rejt, ha a hegedű vonójának rúdjára nem lószőrt feszítünk ki, ahogy az bevett, hanem egy basszusgitár E-húrját – ez pedig a gyászdarab meghatározó eleme lett. Amikor David Harrington meglátta azt a bizonyos vonót, kijelentette, hogy ők ezt biztos nem fogják használni. De aztán jött John Sherba, a második hegedűs, aki azt mondta Harringtonnak: „De David, ne aggódj a hegedűd miatt, hiszen az csak egymillió dollárt ér!” És így eljátszották. 

A darab címe The Quartet of Tentacles Reaching Out lett, ami Ján Kuciak utolsó, a gyilkosság miatt befejezetlenül maradt cikkét parafrazálja – Szlovákiában az olasz maffia csápjai a politikáig érnek –, amelyben a szálak egészen a kormányfőig, Robert Ficoig vezetnek. Az azévi Pohoda fesztivál több programja is Ján és Martina emlékének volt dedikálva, akik kedvelték a komolyzenét és látogatták a fesztivált, ennek keretében hangzott el az én darabom is.

Hogyan alakult ki a Quartet of Tentacles Reaching Out után a Black Angels Songs koncepciója?

A kettő között annyira szoros a kapcsolat, hogy a Black Angels Songs elképzelése azon az autóúton született, amikor a darab főpróbájára utaztunk David Harringtonnal. Ugyanis szóba került, hogy van Budapesten egy Funeral Marching Band² nevű zenekarom, amire ő felvetette, hogy három év múlva lesz az évfordulója George Crumb 1971-es Black Angels című darabjának,³ és nem lenne-e kedvem írni erre az alkalomra egy Crumb művére reflektáló szerzeményt. A Black Angels ugyanis közös szenvedélyünk volt: ismert, hogy Harrington 1973-ban, a Vietnámi háború tombolása idején hallotta a rádióban a háború apokalipszisét is kifejező Black Angelst, amely revelatív erővel hatott rá, megmutatta, hogy mennyire innovatív, kurrens és politikai művet is lehet írni a vonósnégyes még sok klasszikus zenész számára is némiképp anakronisztikusnak tűnő műfajában. A darab eljátszásának sürgető vágya vezetett el a Kronos Kvartett alapításához, amelyet később ki is adtak, a mű legnépszerűbb felvételeként. Ahogy Harringtonra, rám is revelatív hatással volt a darab, amikor 2006-ban, a Zwiebel Kvartett előadásában először hallottam. Nem kis részben ennek hatására fordult a figyelmem a vonósnégyes műfaja felé, de abban is példaértékűnek tartom, ahogy egy (aktuál)politikai eseményre adott zenei reflexió volt (sajátos véletlen, hogy Andrej Gál tagja volt ennek a kvartettnek, aki ma a Dystopic Requiem Kvartett tagja is).

El is küldtem az „első könyvet”, de éppen ekkor tört ki a pandémia, amely minden számítást keresztülhúzott, a Kronos és az én számomra is egy nehéz időszak következett, amelyben nagyrészt a hegyekben elvonultan éltem és dolgoztam. Ez idő alatt fundamentálisan újragondoltam a darabot és arra jutottam, hogy bár Crumb műve továbbra is kiindulópontot jelent, azt a szlovák holokauszt emlékezetének szentelem, reflektálva annak emlékezetpolitikájára és a szélsőjobboldal meghatározó jelenlétére is. Ehhez pedig a cseh és szlovák zenei életben kerestem négy olyan muzsikust, akik nem csak remek zenészek, de jól ismerik ezt a kontextust és problémát. Ez lett a Dystopic Requiem Quartet, amely eredetileg kifejezetten ennek a darabnak az előadására szerveződött.⁴

Miroslav Tóth Black Angels Songs című darabjának „első kötete” a bratislavai T3-ban, 2021. november 17-én, a Dystopic Requiem Quartet előadásában.

A darabot Vojtěch Gál és magyar felesége, Barbora Gál, lánykori nevén Weinberger Barbara emlékének ajánlod, akik Fedor Gál szülei, Crumb kvartettje mellett az ő történetük képezi a mű alapját. A lemeznek része egy rövid felvétel is, amelyen Gál apja tragikus sorsáról és az elkövetők névtelenségéről beszél. Kérlek meséld el, hogyan találtad meg ezt a történetet és Fedor Gált, aki a csehszlovák rendszerváltás, a bársonyos forradalom egyik kulcsfigurája, majd az új rendszer kitaszítottja volt. Illetve, hogy mik a darabod (aktuál)politikai tétjei, milyen pozíciót képvisel a szlovák emlékezetpolitika kontextusában. 

A szlovák holokauszt, amely az ország zsidó lakosságának csaknem egészét elpusztította, máig szinte tabutémának számít. Mikor eldöntöttem, hogy ezzel a témával szeretnék dolgozni, találkoztam Fedor Gállal, aki a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom vezetője volt. Az ő és szüleinek története adta a kezembe a kulcsot a mű megkomponálásához. Arra jutottam, hogy egyetlen család sorsára fogok koncentrálni, ami ugyanakkor megtestesíti a többi áldozat sorsát is. Vojtěch Gál alakjára, aki a sachsenhauseni koncentrációs táborból induló halálmenetben vesztette életét, három nappal a háború vége előtt, Barborára, aki két gyermekével túlélte a holokausztot, és Fedor Gálra, aki a terezíni koncentrációs táborban született 1945 márciusában. 

 Ez már a poszttraumatikus nemzedék történetének a része, mely nemzedék máig hordozza ezt a traumát. Ennek legfőbb oka, hogy a szlovák holokauszt kollektív feldolgozása még mindig nem történt meg, a katolikus egyház máig adós a nyilvános bocsánatkéréssel a deportációban való közreműködéséért, amelyet a római katolikus pap, Jozef Tiso vezetett. A kommunista rezsim tiltotta a holokausztról való beszédet, ’89 után pedig a nacionalizmus előretörésével olyan helyzetek következtek be, mint hogy akik a kommunista rezsim bukása előtt a katolikus disszidensek közé tartoztak és részt vettek a rendszerváltásban, Tiso mellszobrát avatták fel. Ezzel a társadalom két részre szakadt, és azóta is erős a szélsőjobboldal. Sokan megkerestek a darab szlovák előadásai után, akik elmondták, hogy még mindig félnek nyilvánosan felvállalni, hogy zsidó elődeik voltak. 

Miroslav Tóth Black Angels Songs című darabjának „második kötete” Bytča-n, 2022. március 14-én, a Dystopic Requiem Quartet előadásában.

Ahogy említetted, a Black Angels a tematikai fókuszváltás ellenére számos módon meghatározza a darabot. George Crumb technikai és konceptuális értelemben is unortodox, spirituális és egyben politikus darabja igazi programzene, amely a Vietnámi háború konkrét valóságától elemelkedve Lucifer, illetve tágabban a lélek útját követi végig, három nagy egységben: a kiűzetés, a távollét és a visszatérés, azaz a megváltás fázisain keresztül. Eközben a darab tele van zenei referenciákkal, a legismertebbek Schubert Halál és a lányka című d-moll vonósnégyese és Tartini Ördögtrilla-szonátája. Ugyanakkor a darab fontos kompozíciós eleme a számmisztika: a hetes és a tizenhármas szám a darab minden szintjén megjelenik: 13 tételből áll, a ritmikában, az ismétlések mintázataiban, a szünetek hosszában és a librettóban is visszaköszönnek. Talán Crumb ismert Bartók-csodálatának köszönhető, hogy a zenészek magyarul is elkántálják, hogy „egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét” – ezután pedig pontosan 13 másodperc szünetet kell tartani a következő tétel előtt. Mennyire tekinthető a te darabod programzenének, mennyiben építesz Crumb nyomán referenciákra, szimbolikus elemekre, számmisztikára?

Egy szintig én is alkalmaztam a numerológiai szimbolikát Crumb nyomán, de egy ponton túl már nem voltam nagyon következetes. A hetes és a tizenhármas a Black Angelsben a tradíció szerint a sorsot és a hitet jelképezi. Crumb darabjára úgy reagáltam, hogy az enyém tudatosan kerüli ezt a két számot. Helyette a kilencest választottam, amely egy másik szálon jött be: a Nulanus (2021) című operámban fontos szerepet kap Giordano Bruno alakja (akit Tycho Brahe nevezett Nulanusnak, azaz senkinek), aki a természettudományok mellett élénk érdeklődést mutatott a mágia, az ars memoriae, azaz a mnemotechnika és a számmisztika iránt is. A darabot előkészítő kutatás során találtam meg a kilencest, amely abban a rendszerben a lezárást és a reményt szimbolizálta. Ugyanakkor a kilences megduplázásával (amely megfelel a darab első és második „könyvének”) tizennyolcat kapunk, amely Adolf Hitlert és a náci gyilkosságokat is jelöli, azaz a kilences mindkét oldala kapcsolódik a koncepcióhoz. 

De a zeneszerzés és a számmisztika összefüggéseivel kapcsolatban megpróbáltam magával Crumbbal is levelezni, illetve a fekete angyal kultúrtörténeti alakja is foglalkoztatott, amelynek nyoma valamikor a reneszánsz korában elvész és aztán csak a 20. század költészetében bukkan fel újra. De nem kaptam választ, amit meg is tudok érteni, hiszen mindenki ugyanezekkel a kérdésekkel zaklatta immár ötven éve.

George Crumb: Black Angels (1971) az Ensemble intercontemporain előadásában 

Kérlek mesélj a darab felépítéséről, hogy milyen referenciákból indultál ki az „első könyv” megírásánál, illetve hogy hogyan dolgoztad át az első könyv anyagát.

A Black Angels Songs végül tehát két nagy egységből, két „könyvből” áll, amely egyfajta tükörforma. A BOOK I a múlthoz kötődik, a BOOK II pedig ennek a múltnak a kísértő jelenlétéhez. A BOOK I tételeinél elsősorban a gyászhoz és tragédiákhoz kapcsolódó, a harmincas és negyvenes években született művekből inspirálódtam, és olyan vonósnégyeseket szereztem, amelyek Gál halálának idején is íródhattak volna. A BOOK II az első könyv darabjait dekonstruálja, robbantja szét és alakítja át egy másik tételsorrá, melynek során granulár szintézis-algoritmusokat és különféle elektronikus effekteket is alkalmaztam, ugyanakkor a darabban improvizatív elemek is vannak, így minden előadás különbözik. 

Fontos kiemelnünk, hogy a Black Angels Songs két nagy egységének, két “kötetének” premierjei egy-egy rendhagyó helyszínen és szimbolikus időpontban hangzottak el.

Valóban, a BOOK I-t a kvartett egy kulturális helyszínként funkcionáló, forgalomból kivont Tatra-villamosban, a bratislavai (pozsonyi) T3-ban adta elő 2021. november 17-én, amely a bársonyos forradalom évfordulója, az a nap, amikor a Nyilvánosság az Erőszak Ellen Fedor Gál vezetésével megkezdte a napi szintű megmozdulásokat és gyűléseket, amelyek elvezettek a rendszerváltáshoz. És bár ez nem volt előre eltervezve, az ismét felerősödő szélsőjobboldal elleni szimbolikus kiállás is lett, ugyanis ez a pandémia alatti karantén-időszakra esett, mi is online közvetítettük a felvételt, miközben a közelben egy rasszista, xenofób és antiszemita szlogenekkel operáló tömegdemonstrációt tartottak, a lezárások miatti elégedetlenségre is építve. 

A BOOK II bemutatója 2022. március 14-én volt, azon a napon, amikor 1939-ben megalapították a fasiszta Szlovák köztársaságot, a római katolikus pap, Jozef Tiso vezetésével, aki egy kisvárosban, Bytča-n (Nagybiccsén) született. Megtudtuk, hogy a város parkja egykor egy zsidó temető volt, ahol ma gyerekek játszanak, emberek és kutyák sétálnak, a legtöbb helyi sem tud róla. Ezt rendkívül szimbolikusnak tartom, jellemző a halottak, áldozatok és a történelem iránti kellő figyelem, emlékezet, tisztelet hiányára, így ebben a parkban adtuk elő a művet. 

A nemzetiszocializmus és a kvartett elsőként Olivier Messiaen Kvartett az idők végezetére című vonósnégyesében fonódott össze, amelyet a görlitzi Stalag VIII-A hadifogolytáborban írt és adott elő a fogolytársaiból álló zenészekkel a tábor lakóinak, egészen valószerűtlen körülmények között. Ezt követően számos nagyhatású, a holokausztot tematizáló avantgárd darab született, Arnold Schönberg Egy varsói túlélőjétől (1947) Luigi Nono Ricorda cosa ti hanno fatto in Auschwitz (1966) című művén át Steve Reich Different Trains (1988) című, szintén a Kronos Kvartett által bemutatott alkotásáig. Számodra mely darabok jelentettek előképet, referenciát vagy inspirációt a holokausztot tematizáló művek közül, illetve miket ajánlanál az olvasók figyelmébe? 

A fentiek és sok más mellett két kevéssé ismert, szlovák előképet emelnék ki, hiszen a darabban fontos a helyi kontextus: az egyik Ilja Zeljenka, jelentős zeneszerző és egykori tanárom 1959-ben írt műve, az Oświęcim, amely hangosbemondókkal kiegészített zenekarra, kórusra és két szövegmondóra íródott. 2006-ban, a Black Angels mellett, ez volt egy másik meghatározó zenei élményem, amikor sok év után ismét előadták. De van egy másik rendkívüli erejű szlovák darab, amely szintén a hatvanas években íródott: Petr Kolman Monumento per 6,000,000 (1964) című zenekari műve. Kolman – ahogy Fedor Gál is – a terezíni koncentrációs tábor túlélőjeként saját tapasztalatból is írta a darabot.

1 - Tijana Stanković (1984) szerb énekes és hegedűművész, jelenleg Budapesten él és dolgozik. 

2 -  A Funeral Marching Band Miroslav Tóth és Kovács Gergely dobos által 2016-ban Budapesten alapított, szabad improvizációra és a közép-európai zenei hagyomány motívumaira építő jazz-zenekar.

3 - George Crumb (1929–2022) a 20. század második felének egyik legnagyobb hatású amerikai zeneszerzője, a szóban forgó, 1970-ben írt Black Angels a legnépszerűbb, legtöbbet játszott darabja. 

4 - A Dystopic Requiem Quartet tagjai: David Danel, Anna Veverková (hegedű), Peter Zwiebel (brácsa) és Andrej Gál (gordonka). A kvartettet kiegészítő elektronikus hangszereken a zeneszerző játszik.  

*Az interjú egy frissített és bővített változata annak a publikus beszélgetésnek, amely a Budapest Music Centerben, 2023. január 14-én hangzott el magyar nyelven, szlovák tolmácsolással, a Black Angels Songs hazai bemutatója előtt.

Miroslav Tóth (1981) tanulmányait a pozsonyi Előadóművészeti Akadémián (VŠMU), majd a Comenius Egyetem zenetudományi szakán végezte. Szóló- és kamaradarabokat, nagyzenekari műveket, filmzenéket komponál, illetve három opera szerzője. Fő érdeklődési területei a kortárs zene, a kísérleti zene, a rögtönzött zene, a free jazz és a konceptuális audiovizuális projektek. Alapító művészeti vezetője a Musica falsa et ficta improvizációs szimfonikus zenekarnak, számtalan zenei műhely, valamint a Sound Poetry Festival szervezője. Nemzetközi experimentális és free jazz formációkban játszik, például Ddkern, Slávo Krekovič, az Alexander Platzner duó, vagy Rafal Mazur és Miecislaw Górka társaságában. Az elmúlt években egyre többször dolgozik együtt magyar klasszikus és improvizatív zenészekkel, a JazzaJ keretei között sikerrel mutatta be több nagyszabású projektjét, operáit és oratórikus műveit. Az utóbbi években a vonósnégyes hagyományos műfaja Tóth érdeklődésének középpontjába került, darabok sorozatában kísérelte meg tágítani annak határait, kísérleti elektronikával, hely-, illetve időspecifikus performanszokkal és aktuális társadalmi-politikai jelenségekhez kapcsolódó konceptuális eszközökkel. Dystopic Requiem Quartet néven önálló vonósnégyest is alapított, amellyel az interjú középpontjában álló Black Angels Songs után tavaly kiadták a Nemiesta (Non-places) című új albumot, amelyben különféle nem-helyek modernista romesztétikáját és „rompolitikáját” tematizálja.