A pécsi „múzeumutcában” (Káptalan utca) zajlik az élet, markoló fordul be a sarkon, világoskék IFA egyensúlyoz rakományával a felszántott úttesten. Baranya megye múzeumhálózatának, a Janus Pannonius Múzeumnak (Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága) az élete mindig izgalmas volt. Bár a művészeti muzeológia csak fél évszázada indult meg a JPM-ben, a lelkes és hozzáértő munkatársaknak köszönhetően Pécsen sorra nyíltak a modern szellemiségű új kiállítóhelyek, a Kádár-kor kellős közepén. Amiket aztán rendszerint átszerveztek, elköltöztettek vagy akár be is zártak, hiszen az állandó kiállítás sem állandó! Így tűnt el például - állagvédelmi okokból - az Uitz Múzeum. (A sok kis fiókmúzeum nem igazi múzeum, mind a JPM alegysége.) A megfelelő értelmiségi klímának köszönhetően a magyar modern művészet kiemelkedő alkotói tisztelték meg szülővárosukat múzeumalapítással. (Az sem volt ritka, hogy még az idős mester életében.) A tehetős műgyűjtők pedig nagy kedvvel adományozták kollekciójukat a színvonalas Képtárnak.

A 2010-re elnyert Európa Kulturális Fővárosa cím ismét felpezsdítette a múzeumok bioszféráját. Nagy volumenű tervek és filléres gondok - recseg-ropog a haldokló megyei (múzeum)rendszer. De a felújítások és az építkezések folynak, mind a megye, mind a város részéről.
(A városi önkormányzat idén ősszel nyitja meg az Antal-gyűjteményre alapozott önálló kollekcióját, az Antal–Lusztig Gyűjteményt.) Pécsi múzeumkörképünk következik:

Vasarely Múzeum
A pécsi származású, nemzetközi hírnévvel büszkélkedő Victor Vasarelynek (szül. Vásárhelyi Győző) 1976 óta van saját múzeuma a Káptalan utca 3-as szám alatt, egykori szülőházában. A kiállított kollekció végigkíséri az op art legnagyobb magyar mesterének életművét, a Bortnyik-féle Műhely szellemét őrző bauhausos reklámgrafikáktól kezdve a fekete-fehér zebramintákon keresztül a szemkápráztatóan vibráló geometrikus vásznakig. Vasarely, az első magyar cyborg, furcsán hat a patinás történelmi városban. Már a hatvanas években megmutatta, hogyan látnak majd robot leszármazottaink a jövőben, és hogy miként fogja megnemesíteni a titokzatos „emberi plusz” a gépművészetet.
A Vasarely Múzeum Pécs futurisztikus arca, a nyolcvanas éveket idéző kulisszák között. (De ne legyünk igazságtalanok, hiszen az előtérben egy érintőképernyős konzol is üzemel, a városban pedig eddig ¬ a szűkös költségvetésből ¬ sehol sem jutott pénz a modern belsőépítészeti látvány kialakítására.)

Zsolnay-örökség és Amerigo Tot
Pécs nem képzelhető el Zsolnay nélkül. A gyöngyház-szivárvány fényű eozin és a magastüzű mázzal díszített porcelánfajansz a legfőbb turistacsalogató attrakció. A családi manufaktúra gazdag történetét bemutató múzeumépület jelenleg alapos felújítás és védőháló alatt áll, ezért a minimumra csökkentett kerámiaanyag a szomszédos képtár Múzeum Galériájában, a Káptalan utca 4.-ben várja az érdeklődőket. A sűrített kollekcióban így is megtaláljuk a gyár legjellemzőbb stílustörekvéseinek egy-egy kiváló darabját és a család történeti ereklyéit. Keleties mintájú váza, szecessziós gyertyatartó, emlékoklevél - a Zsolnay-sztori négy szűkös szobában elmesélve. (A Zsolnay Múzeumot mellesleg az ősöket tisztelő família alapította, így csak az államosítás után került a Janus Pannonius Múzeum felügyelete alá. A háttérben a leszármazottak harca ma is folyik a gyár és a felbecsülhetetlen kulturális örökség megóvásáért.) A felújítás alatt álló épület (Káptalan utca 2.) korábbi társbérlője, az Itáliában működő Amerigo Tot (1909–1984) szobrászművész múzeuma átmenetileg nem látogatható.

Csontváry Múzeum
A Csontváry Múzeum (a pécsi Képtár saját lábon is megálló, felduzzasztott alegysége) 1973-ban jött létre a „múzeumutca” kezdőpontján, a Janus Pannonius u. 11-ben. Az intézmény által is ápolt Csontváry-kultusz juttatta be a különc festőzsenit - kissé megkésve - a magyar művészettörténet panteonjába. A neoreneszánsz palota emeleti termeiben a mester legfontosabb alkotásai sorakoznak: az emblematikus Magányos cédrus, a grandiózus méreteivel is lenyűgöző Baalbek vagy az intimebb hatású tájkép, a Római híd Mosztárban. Szinte minden főmű, amit a poszterekről és a könyvekből jól ismerünk. Sőt olyan kuriózumok is, mint a napút lelkes festőjének precíz akttanulmányai vagy természetrajzkönyvekbe illően valósághű madárképei. Lángoló kolorit, torzított formák és lélegzetelállító méretek ¬ a Csontváry Múzeum kötelező program osztálykirándulástól kezdve nyugdíjaskori városnézésekig. (A palota földszintjén hangulatos, régimódi kávézó üzemel.)

Nemes Endre Múzeum és a Schaár Utca
A Káptalan utca 5-ös szám alatti egykor volt kanonokház a Pécsváradon született Nemes Endre (1909–1985) festőművész emlékét őrzi. Elég mélyen, ugyanis jelenleg az anyag nem látogatható.
A Svédországban elhunyt szürrealista művész a múzeumi átszervezések áldozata. Élettelen bábjai, szokatlan figurái és sejtelmes clownjai a vásznon várják az ébredést, na meg a kényszerhelyzet felhőinek elvonulását. Schaár Erzsébet (1908–1975) Utca című monumentális szoborinstallációja jobban járt, mert külön épületet kapott az udvaron a rendszerváltás után. A Képtárból kiküldött kísérővel látogatható hungarocell-gipsz panoptikum a köztéri szobrászatot megújító művésznő összegző főműve, utcává rendezett oeuvre-katalógusa.

Képtár I.
A pécsi muzeológusok fő műve a Modern Magyar Képtár: anyagának minősége csak a Magyar Nemzeti Galériához mérhető. (Ugyanakkor is nyíltak meg: 1957-ben.) A pécsiek előnyére vált, hogy nekik nem kellett vesződniük a hivatalos művészek gyűjtésével, így koncentrálhattak az avantgárd alkotókra. Ráadásul az állami pénzből finanszírozott szerzeményezés mellett rendelkezésükre álltak a lelkes magángyűjtők, akiknek kollekcióit sorra vonzotta magához a Képtár. A Káptalan utca 4.-ben található első rész a modern magyar képzőművészetet mutatja be 1890 és 1950 között. Természetesen mindig a progresszióra koncentrálva, főműveket is felvonultatva. A nagybányás kezdet után következik a nagyon erős Nyolcak-válogatás, majd egymásnak feleselve a mozgalmi és a polgári avantgárd, Uitz Bélától Scheiber Hugóig. (A festmények és kisplasztikák mellett olyan kuriózumok is akadnak, mint Breuer Marcell csőbútor-karosszéke.) A Gresham-kör és a csak érintőlegesen bemutatott római iskola után ismét felcsendül a gyűjtemény igazi hangja, a nemzetközi szellemiségű progresszió, a szentendreiek és az Európai Iskola. A földszintre került, válogatott háború utáni anyaghoz kapcsolódik Martyn Ferenc életmű-bemutatója. (A Káptalan utca 6.-ban működő műterem-múzeum korábbi épülete visszakerült a katolikus egyházhoz, így a Martyn Múzeumnak ezzel az átmeneti megoldással kell egyelőre beérnie.)

Képtár II.
A Modern Magyar Képtár folyamatos gyarapításának köszönhetően a JPM teljes és kerek anyagot mondhat magáénak az elmúlt fél évszázad hazai képzőművészetéből is. 2001 óta a Káptalan utca folytatásában, a volt vármegyeháza épületében (Papnövelde u. 5.) látogatható a kortárs anyag. A kiállítás a szocreált gondosan átugorva, a művészeti cezúra után folytatja a Képtár első részének kronológiáját. Bár ez a kollekció nem magángyűjteményeken, hanem múzeumi gyűjtésen alapul, színvonala és szellemisége nem marad el a korábbitól. A feszes, lényegre törő, letisztult válogatás talán az ország legteljesebb kortárs művészeti összefoglalója. (Ideértve természetesen a Nemzeti Galériát is!) Nem rizikós, nyitott vagy táguló koncepciót követ, hanem a művek közötti párbeszédek és a rendszerellenes művészet ismerős belső fonalát. A művek társalognak, egyetértenek, vitáznak egymással. Ráadásul ez egy elit klub, csupa főmű egymás között. Bálint ikonosztáza, Szentjóby hűlő vize, Altorjai hatalmas műve, a Sugárhajtású koporsó, Pinczehelyi sarlós-kalapácsos önarcképe, Bukta aktatáskás applikált táblaképe, s a sort folytathatnánk még. A tervek szerint az épület 2010-re kibővül és átalakul, hogy végre (a harmadik évezredhez) méltó otthona legyen a nevezetes pécsi Képtár teljes gyűjteményének.

2006/3. 28-30. o.