Bloomsday a Bálnában

Mucsi Emese

Egy rendes dublini – és a világ minden más táján élő Ulysses-fan – június 16-án ünnepli a Bloomsdayt, megemlékezvén arról a híres napról, amelyen James Joyce először találkozott múzsájával, későbbi feleségével, Nora Barnacle-lel. Ez a nap, egy átlagosnak mondható szerelem történetének kezdete valószínűleg nem sok mindenkit érdekelne, ha Joyce maga nem datálta volna ugyanerre az időpontra világhíres tudatfolyamregényét. Leopold Bloom egy napjának teljes története, a vaskos Ulysses egész cselekménye 1904. június 16-án játszódik.


Katarina Šević

A Bloomsday természetesen az író szülőhelyén, az ír fővárosban szól a legnagyobbat: fesztiváljelleggel követik egymást napokig a kapcsolódó programok. De a szombathelyi rajongói klub is nagyot virít ilyenkor, sokszor még zarándokokat is fogad a város, mint Virág Rudolf (Leopold Bloom Írországba származott magyar zsidó apja) fikcionális születési helye. Joyce az Ulyssest ezenkívül is számos magyar utalással látta el, nyelvtanárként és nyelvbolondként az élő világnyelvekben – köztük valamelyest a magyarban – való jártassága mellett a holt nyelveket, az elavult tájnyelveket és a már feledésbe merült hajdani idiómákat is ismerte. 1905-től kezdve tíz éven át élt Norával Triesztben, az Osztrák–Magyar Monarchia multikulturális kikötővárosában, ahol a Berlitz-féle nyelviskola tanáraként dolgozott – állítólag még Horthy Miklósnak is adott angolórákat –, itt érlelgette az 1922-ben kiadásra került Ulysses koncepcióját. A trieszti időszak alatti magyar hatás borítékolható, de meg kell jegyezni, hogy Joyce első találkozása a magyar kultúrával dokumentáltan korábban történt meg, 1899-ben, amikor is tizenhét éves korában, egyetemistaként látta Dublinban Munkácsy Mihály Ecce Homo című képét, amely a Királyi Ír Akadémián ideiglenesen ki volt állítva. A festmény annyira lenyűgözte, hogy bár nem értett a festészethez, mégis kikívánkozott belőle egy, a Munkácsy-kutatók közt azóta is sokat citált esszé. A Joyce-tól magyar származást kapott főszereplőn, Leopold Bloomon keresztül az Ulysses a világ számos olvasójával megismertette Magyarországot és Szombathelyet, a regényt elemző könyvtárnyi szakirodalom ír–magyar összefüggéseket vizsgáló része pedig alaposan feltárta a két ország közti kulturális kapcsolatokat. A Leopold Bloom Képzőművészeti Díj alapítói, John Ward – Európa egyik legnagyobb nemzetközi szállítmányozási cége, az ír Maurice Ward Group tulajdonosa – és felesége, Mary McLoughlin ezt kihangsúlyozva keresztelték el progresszív kortárs magyar művészeket felkaroló kezdeményezésüket 2011-ben a főszereplő után. Elképzelésük szerint „Leopold Bloom a paradigmaváltó művészet, az utazás, a nemzetköziség és nem utolsósorban az ír–magyar kapcsolatok szimbóluma.”1 A házaspár a kétévente kiosztásra kerülő díj gondozása és fenntartása mellett képzőművészeti gyűjteményt is épít, melynek különlegességét az ír és magyar kortárs műtárgyak egymásmellettisége adja. A Leopold Bloom Képzőművészeti Díj kezdetektől a magyar képzőművészet nemzetközi jelenlétét kívánja erősíteni, ennek szellemében a jelentkezők portfóliójukkal és egy külföldi kiállítás tervével pályázhatnak. Életkorbeli megkötés nincs. A nemzetközi szakemberekből álló zsűri minden alkalommal 10 000 euró értékű díjat ítél oda a nyertes művésznek, hogy ez segítse további munkásságát és a kiírásban megfogalmazott nemzetközi kiállítás létrejöttét. Az elismerés 2011-es létrehívása óta Magyarországon a június 16-i mellett keletkezett egy másik „Bloomsday” is, a győztes kihirdetésének napja. Az első rendhagyó alkalomra 2011. szeptember 3-án került sor a Kiscelli Múzeumban, ahol Batykó Róbert örülhetett, 2013. szeptember 6-án pedig Nemes Csabával fogott kezet a zsűri elnöke a Ludwig Múzeumban. Legutóbb 2015. szeptember 4-én volt ez a „másmilyen Bloomsday”, ahol Albert Ádám, Kerezsi Nemere, Kokesch Ádám, Kudász Gábor Arion és Puklus Péter mellől Katarina Ševićet szólította győztesként a zsűri idei vezetője, a dublini dr. Declan Long.
„Izgultam és nem tudtam, mire számítsak, mert szerintem nem volt egyértelmű ebben a nagyon erős mezőnyben, hogy ki nyer”2


Katarina Šević & Tehnica Schweiz: Alfred Palestra, performansz a Lycée Émile Zola tornatermében, Rennes, Franciaország, 2014


Katarina Šević & Tehnica Schweiz: Alfred Palestra, enteriőrfotó, Play Time/Les Ateliers de Rennes, Frac Bretagne, 2014

kezdte Katarina Šević. A Bálnában lévő Új Budapest Galéria tereiben az összes jelölt azzal a munkával mutatkozik be a nagyközönségnek, amit a zsűrinek is javasolt a saját oeuvre-jéből az értékelési folyamat végén, a személyes beszélgetésen. Šević a Tehnica Schweiz-cel, László Gergellyel és Rákosi Péterrel közösen létrehozott összetett projektjét választotta: az Alfred Palestrát.
„Olyan művész vagyok, aki nem mindig dolgozik hagyományos formában, műteremben. Sokszor performanszokkal, köztereken, archívumokat kutatva, más művészekkel együttműködve alkotok, és tárgyakat is készítek.”3

Az Alfred Palestra esetében is megmutatkozik ez a munkamódszer. A projekt először a 2014-es Rennes-i Biennálén, a helyi, több mint kétszáz éves líceum (Lycée Émile Zola) diákjaival együttműködésben került megrendezésre. A projekt kiindulópontját maga a helyszín és annak története adta. Az iskolában két fontos kultúrtörténeti esemény zajlott a 19. század második felében: Alfred Jarry, az Übü király szerzője itt tanult, és ugyanebben az időben tartották a líceum mai tornatermében Alfred Dreyfus, a hazaárulásért ártatlanul elítélt katonatiszt perét is. A hely- és kultúrtörténeti kutatást követően így a köztársaság válságának és az avantgárd születésének egybeesésére került a hangsúly.

 

„Számunkra nagyon fontos volt két olyan ember teljesen véletlen találkozása, akik a társadalom két ellenpólusát reprezentálják – az akkori társadalomban, de a mostaniban is akár.”4

A helyszín történetéhez jelenkori funkciója is hozzátartozik, ezért a tornateremben próbáló amatőr színjátszó kör jelenléte adta az Alfred Palestra projekt egy újabb elemét: az alkotók a helyi gimnazistákból álló csoportnak workshopokat rendeztek. Ezek során próbáltak együtt is szembenézni a hely szellemével, kutatták a tér történetét Alfred Jarry és Alfred Dreyfus alakjain keresztül. A műhelymunka és végül a performansz alapját is két, a kutatás alatt összeállított könyvlista, az „Alfred Palesztra-kánon” adta: az egyik a Dreyfus naplóiból kigyűjtött, száműzetése során forgatott köteteiből állt össze és olyan klasszikusokat tartalmazott, mint Shakespeare vagy Dosztojevszkij szövegei; a másik Jarry A patafizikus Faustroll Doktor cselekedetei és nézetei című regényében felsorolt huszonhét darabos könyvtárat vette alapul, amely főként kísérletező írók írásait foglalta magában.


Katarina Šević – Tehnica Schweiz: Alfred Palestra, (Monument of the Breaking Sword), objekt, 2014

Katarina Šević – Tehnica Schweiz: Alfred Palestra (Backhead Mask), objekt, 2014

„Ez egyik fázisában sem színház. A diákoknak tartott, velük együtt véghez vitt workshopokat alternatív pedagógiai módszernek tekintettük. A helyzeti tanulást, az együtt gondolkodást, az elemzést és azt, ahogy mi ezen a projekten keresztül megközelítettük őket. A műhelymunkát követő performanszot sem lehet színháznak nevezni: nem volt sem eleje, sem vége, inkább olyan volt, mint egy élő installáció, amiben a néző szabadon mozoghat: bármikor kimehet és bejöhet három órán keresztül, ameddig tart.”5

2015 tavaszán, az OFF-Biennálé When Art(ist) Speaks programjának keretein belül a rennes-i megjelenést követően Šević-ék a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium diákjaival is megvalósították az Alfred Palestra projektet. A rennes-iektől eltérő műveltséggel rendelkező magyar gimnazistákkal töltött időszakban az Alfred Palestra projekt alternatív oktatási jellege domborodott ki leginkább.
„A diákok a workshopon és a performanszon belül a tárgyakkal együtt alkotnak egyfajta gépezetet, aminek segítségével a történelmi időt mint háromdimenziós teret lehet kutatni. A tárgyak anakronisztikus dizájnja a 19. század végéhez kötődik és mindegyiknek erős szimbolikus jelentése van. Fontos volt az igényes kidolgozás, ami konceptuális döntés. Ezek használati tárgyak és nem egyszer használatos, kamu kellékek. Önállóan is működnek. Minden részletük kifejezetten erre a felhasználási területre lett megtervezve és elkészítve. Ezek nem ready made-ek.”6


Katarina Šević & Tehnica Schweiz: Alfred Palestra, performansz a Lycée Émile Zola tornatermében, Rennes, Franciaország, 2014


Katarina Šević: Social Motions (Tömegmozgás), performansz, állóképek a videomunkából, 2007

A projekt legújabb darabja az Alfred Palestra- könyv. A kiadvány azért jött létre, mert az alkotók azt szerették volna, hogy a szövegek, amiken alapszik az egész projekt, elérhetőek legyenek bármikor. A workshopok a diákok számára voltak nyitottak, a performanszokat pedig csak az említett két alkalommal láthatta a közönség. Míg utóbbi helyzetek lehetővé tették a szövegek szabad felhasználását, ismételt és egyidejű megszólaltatását – sőt a lényeg éppen ez volt –, addig a könyvben a szövegek sorrendjének kialakítása jelentette az alkotói folyamatot. Katarina Šević alkotói és szervezői tevékenysége a kezdetektől szoros egységet alkot. Katarina Újvidékről költözött Budapestre, elvégezte a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia-művész szakát, részt vett az önszerveződésen alapuló Dinamo és Impex művészetközvetítő projektekben. Az Alfred Palestráig vezető út egyik első alapkövét a Social Motions című performansza jelentette 2007-ben, amely során a Berlin központjában található Skulpturenpark kopár területét használta tömegkoreográfia színpadául.

„A Social Motions volt az első nagy performanszom, amely nagy kihívást jelentett. Kísérlet volt, aminek nem lehetett előre látni a kimenetelét. Berlinben zajlott, egyszeri alkalommal. Önkéntesekkel dolgoztam. Az önszerveződésről szólt, annak lehetőségeiről, hogy hogy alakul egy tömeg.”

A projekt alapötletét a tömegek „mintázatának” fogalma adta: a tömegmegmozdulások jelensége mögött húzódó konceptuális, szimbolikus és esztétikai értékek legmélyén rejlő kapcsolatok és ellentmondások.

„Mindig lenyűgözött a tömeg kontrollált/ kontrollálatlan ereje, a nagy közös célért egyesült erővel küzdő egyének dinamizmusa. Érdekes hasonlóságok vannak a tömegmegmozdulások különféle (múltbeli és jelenlegi) formái között, mint amilyenek a tüntetések, a csoportos torna, a rituális gyűlések, mozgalmak, felvonulások vagy bármilyen hétköznapi tömeget mozgató esemény.”7

A Tehnica Schweiz-cel a Műcsarnokban, az Egyszerű többség című kiállításon működött először együtt, ott mutatták be A tárna hőseit, amely egyrészt az Alfred Palestrához hasonlóan performatív projekt volt, másrészt azzal ellentétben percről perce meg volt tervezve: élőképekből állt és volt hozzá fix narráció is. Az Alfred Palestrában is kiemelkedő fontosságú tárgyalkotói tevékenység előzménye Šević saját életművében a szintén a szövegeken (William Morris szocialista- utópista regényén) alapuló, közel harminc különböző objektet tartalmazó sorozata, a News from Nowhere.
„Most új munkákon dolgozom. A News From Nowhere nagyon fontos számomra, egy alapprojekt, amihez mindig visszatérek. Ezt szeretném tovább bővíteni, kicsit más irányba. Az alapproblémája a craft (kézművesség) és annak korunk társadalmában betöltött szerepe körül forog”8 – mondta Katarina Šević a 2015-ös „Bloomsday”-en.


Katarina Šević – Tehnica Schweiz: The Heroes of the Shaft (A Tárna Hősei), performansz, Műcsarnok, Budapest, tableau vivant I/6, 2010

 
Katarina Šević: News from Nowhere, objektek, folyamatosan bővülő sorozat

Leopold Bloom

Képzőművészeti Díj 2015

ÚJ BUDAPEST GALÉRIA

2015. szeptember 5. – november 15.

• • •

1 Részlet a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj öndefiníciójából. l. http://www.leopoldbloomaward.com/Utolsó elérés: 2015. 09. 06.

2 Mucsi Emese interjúja Katarina Šević-csel 2015. szeptember 4-én.

3 Videointerjú Katarina Šević-csel a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj 2015 kiállításon.

4 Videointerjú Katarina Šević-csel a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj 2015 kiállításon.

5 Mucsi Emese interjúja Katarina Šević-csel 2015. szeptember 4-én.

6 Mucsi Emese interjúja Katarina Šević-csel 2015. szeptember 4-én.

7 Részlet Katarina Šević Social Motions projektjének műleírásából.

8 Mucsi Emese interjúja Katarina Šević-csel 2015. szeptember 4-én.