Az elmúlt két hétben három nagyszabású magángyűjteményi válogatás is bemutatkozott Budapesten – pontosabban csak egy-egy kisebb szelet belőlük. A Q Contemporaryban és a rákosmentei Vigyázó Sándor Művelődési Központban egy-egy hazai műgyűjtő házaspár kollekciója, míg a Mai Manó Házban egy francia gyűjtőé.

A Q Contemporary Örökségünk – Válogatás a Balázs-Dénes Gyűjteményből című kiállítása egészen március 19-ig látható. A Balázs Árpád és Dénes Andrea több mint egy évtizede épülő és gyarapodó, mintegy háromszázötven műtárgyat rejtő magángyűjteményéből összeálló anyag összetett képet ad a házaspár preferenciáiról. A kiállításon több szekció is helyet kapott – mint például a disztópikus jövőképet felvázoló, az absztrakció örökségét megújító vagy az építészeti és urbanisztikai szemléletben született alkotások –, s ez a tagolás amellett, hogy átfogó képet ad a gyűjteményről, párbeszédbe állítja a különféle témákat a különféle időszakokban létrejött művek által. Olyan alkotók munkái kerültek egymás mellé, mint például Molnár Zsolt, Albert Ádám, Lakner Antal, Fodor János és Komoróczky Tamás, míg egy másik térben Csákány István szobra került „kereszttűzbe” Maurer Dóra és Lakner László alkotásai között.

A műgyűjtés szenvedélye – Válogatás a Millot-Durrenberger gyűjteményből című kiállítás március 20-ig tekinthető meg a Mai Manó Házban. Madeleine Millot-Durrenberger francia műgyűjtő – aki egyben a kiállítás kurátora is – a nyolcvanas évek óta építi fotográfiai kollekcióját, amely immáron száz fotográfus közel ezerháromszáz munkáját tartalmazza. És bár eleinte az intuíció vezette a művészeti érdeklődését (főként rokonai és barátai közbenjárásával), idővel a szenvedélyévé vált a műgyűjtés. Elsősorban a fikciós és megrendezett jelenetekkel operáló alkotások vonzzák, olyan művek, amelyek eltávolodnak a fotográfia eredeti célkitűzésétől, a realitás ábrázolásától. A kiállítást látva ez az érdeklődési kör igen hamar szembetűnővé válik, s az is kiderül, hogy a különféle játékos megoldásokkal készült fotográfiák rendkívül széles időszakot fednek le. A hátborzongató, groteszk vagy éppen humoros kompozíciók mögött pedig olyan nagy neveket találunk, mint például Henri Cartier-Bresson, Joel-Peter Witkin, Sophie Calle vagy John Baldessari.

Január 22-én, a magyar kultúra napján nyílt meg a Párizsi magyarok című kiállítás a rákosmentei Vigyázó Sándor Művelődési Központban. A kiállítás, amely a Szöllősi-Nagy–Nemes-gyűjtemény válogatott alkotásaiból áll össze, február 20-ig látható. Szöllősi-Nagy András és Nemes Judith magángyűjteménye elsősorban a 20. században Párizsban alkotó magyar művészek munkáiból áll, s főként az absztrakt (elsősorban geometrikus és konstruktivista) művészet iránt fogékonyak. A kiállítás éppen ezt az érdeklődést erősíti, ugyanis olyan, egykor hosszabb, rövidebb időt Párizsban élt magyar művészek munkáiba ad betekintést, mint Rippl-Rónai József, Czóbel Béla, Prinner Anton (Anna), Henri Nouveau (Neugeboren Henrik), Tihanyi Lajos, Beöthy-Steiner Anna, Szittya Emil, Bálint Endre, Rozsda Endre, Szobel Géza, Lengyel-Braun Vera, Frank Magda, Hantai Simon, Konok Tamás, Anna Mark, Major Kamill, Étienne Hajdu [István], Josheph Kadar [József], Victor Vasarely vagy Vera Molnar.