EZT NÉZD – Közeleg a tört ütemű tél

Az MKE Doktori Iskolájának hallgatói által közösen létrehozott, négy helyszínen (Glassyard Galéria, AQB, ISBN könyv+galéria és 1111 Galéria) zajló kiállításegyüttes soron következő állomása, az (el)Mondva Csinált Dolgok november 28-ig látható a 1111 Galériában. A kiállító művészek a tárlat alatt több programmal is várják a látogatókat. 

Csáky Marianne: Time Leap - Madonna, 2008., lightjet print, selyem

Csáky Marianne: Time Leap - Madonna, 2008., lightjet print, selyem

Múlt héten nyílt meg Csáky Marianne Egy város meséje című kiállítása a Budapest Galériában. „Csáky Marianne kiállítása – benne a legfrissebb műveivel – ezért az emberi viszonyokra, az ezeket kifejezni képes apró mozdulatokra, gesztusokra fókuszál, különösen akkor, amikor e helyzetek a történelem nagy horderejű eseményeitől körülölelve születnek meg. Ezt a mikro-makro viszonyt erősíti az alkotások időbelisége, azaz inkább időn kívülisége is.” A művésszel nemrégiben készített interjút az Artmagazin Online. Ugyanitt látható Varju Tóth Balázs A legrövidebb idő elve című új anyaga, amely „tulajdonképpen egyetlen hangot és mozgóképet magába foglaló mű, amely egyszerre reflektál a Budapest Galéria tereire és mozdul tőlük el. A három éve Hollandiában élő művész ezen munkája absztrakt módon beszél a saját helyünk keresésének és megtalálásnak kérdéséről. Milyen orientációs pontok segítenek abban, hogy eligazodjunk saját életünkben? És mi történik, ha ezek a pontok instabillá válnak?” Mindkét tárlat január 21-ig látogatható.

Idén 20. alkalommal kerül megrendezésre a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál november 22. és 29. között. A több mint nyolcvan filmet bemutató eseménysorozat idei kulcskérdés: Merre tartunk? A Verzió Magyarországon minden évben nemzetközi és magyar dokumentumfilmeken keresztül képviseli az emberi méltóságot és közös társadalmi ügyeinket. „A dokumentumfilmek nagyon személyes, egyéni történeteken keresztül tudnak rámutatni globális változásokra, érzelmi kapcsolatot teremtenek a főszereplőkkel, és segítenek elgondolkodni a világ sokféleségén” írja Oksana Sarkisova fesztiváligazgató a fesztiválprogram bevezetőjében. 

Holnap nyílik Biró Dávid újabb kiállítása a szentendrei PhotoLab-ban. A Felugró ablak a kortárs technológiai képalkotási módszerek és ezek esztétikai, társadalmi hatásait fürkészi. „Az információ értékes áru. A technológiának köszönhetően pedig több millió terrabájt található az interneten.” A kiállítást Sárai Vanda esztéta nyitja meg.

Szintén holnap este a Gólyában lép fel Christoph de Babalon berlini breakcore-legenda. de Babalon 1997-es If You're Into It, I'm Out of It című második lemeze nagyban hozzájárult, hogy a baljós törtütemek niche zenei szubkultúrája széles körben rajongottá vált, a több mint huszonöt éves album is gyakorlatilag egyedülálló teljesítménynek számít az elektronikus zene történetében: egyszerre hozza a setét ambient atmoszférikus félelmeit és a darálható ütemek szívbajos táncolhatóságát. A producer azóta is többnyire megmaradt a breakcore műfajánál, és rendszeresen megjelenő kiadványaival frissen is tartotta azt.

Screenshot 2022-12-26 at 22.33.09.jpg
Posztmodern technoesztétikák a vizuális kultúrában

Ahogy azt Brian McHale, amerikai irodalomteoretikus részletesen elemzi Postmodernist Fiction című könyvében (melynek jelenleg még nincs magyar fordítása – a szerk.), a modernitás és posztmodernitás közötti átmenetet a műveket alapvetően strukturáló kérdések fókuszának megváltozásában is felfedezhetjük. Míg a modernitás fő irányultsága episztemológiai jellegű, tehát a fő kérdése az, hogy mit és hogyan tudhatunk a világról, addig ez a teoretikus faggatózás a posztmodernre sokkal inkább ontológiai jellegűvé válik: a kérdés nem az többé, hogy mit tudhatunk a világról, hanem az, hogy melyik világban vagyunk egyáltalán. Míg a modernitás irodalmának populáris kistestvérműfaja a krimi volt, addig a posztmodernnek kétségkívül a sci -fi és a fantasy. Úgy vélem, ez a megállapítás kiterjeszthető más művészeti ágazatokra is, legyen az akár a film vagy a képzőművészet. A digitalitás és az internet elterjedése, valamint a poszthumanizmus és a posztantropocentrikus perspektíva megjelenése pedig még inkább felerősítette azt a lét­elméleti bizonytalanságot, amely va­­lamilyen módon jelentős számú kortárs alkotást körülleng. Az emberi szubjektum létállapotának, egocentrikus percepciójának és valóságának megkérdőjelezése, valamint a különböző nonhumán, természeti -technológiai jelenségek egyre erőteljesebb tematizálása mind a mchale-i diagnózist támasztják alá.

full_003381.jpg
Információtechnológia és a kortárs művészeti galériák

A Blocknotes című művészeti- és művészetelméleti magazin egyik 1994-es számában bukkantam rá egy francia művész-teoretikus-kritikus csoport, a Cercle Ramo Nash táblázataira és diagramjaira. Azóta nem nagyon tudok úgy kortárs művészeti kérdésekhez hozzászólni, hogy ne idézném fel őket. A meglehetősen összetett folyamatábrák semmilyen nóvummal nem szolgálnak, erényük a pontosság és a sokszempontúság: azt az intézményi közeget tekintik át, amelyben a kortárs képzőművészeti műalkotás létrejön, amelybe beépül, amely dönt sorsáról, s amelyben vagy eltűnik, vagy pozíciót szerez, amelyben kulturális örökséggé válik, vagy amely nem vesz róla tudomást. A cikk a művészt mint nyitott rendszert elemzi: a művész információt termel és információt fogyaszt. Kapcsolatokat épít és ápol a művészet intézményes keretének szereplőivel, beleértve a múzeumokat, a kritikusokat, a gyűjtőket, a médiát, az oktatási intézményeket, a művészeti szervezeteket, a művészetfinanszírozásban résztvevő szereplőket. Persze egy kereskedelmi galéria is ezt teszi - tevékenységét alapvetően kommunikációs technikák, csatornák és technológiák alkalmazásával végzi.