Elfeledett életművek: Tahi-Tóth Nándor

Mucsi Emese

Magyar fül számára a Tahi-Tóth név ismerősen cseng. Nem csoda, hiszen a népes család több tagja is – vezetéknevét így vagy úgy csavarva – közszereplő lett.

 
Tahi-Tóth Nándor: Absztrakt, 1968, olaj, vászon
 
 
A festőművész-rajztanár Tahi-Tóth Nándor és Pfeiffer Eleonóra hét gyermeke közül hárman is a világot jelentő deszkákra léptek: a közelmúltban elhunyt Tóth-Tahi Máté Győrben, a Várkonyi-tanítvány Tahi József pedig a Pesti Magyar Színház színpadán öregbítette a család hírnevét, bátyjuk, Tahi-Tóth László pedig a Vígszínház színművészeként és szinkronszínészként tevékenykedik. (A pár éve az egész országot végigsöprő – egyébként üdvözlendő – Sherlock Holmes-DVD-akció óta szinte nincs olyan tévétulaj, aki az utóbbi fivér hangja hallatán ne látná maga előtt rögvest a Baker Street utcatáblát vagy Jeremy Brett felhúzott orrcimpáját.) De nem mindegyik gyermekből lett színész, a testvérek között volt, aki építészmérnökként (ifj. Tahi-Tóth Nándor), nyomdászként (Tahi-Tóth Lehel), logopédusként végzett (Tahi-Tóth Sarolta), sőt egy pionír lemezlovasra is büszke lehet a család (Tahi-Tóth Gábor – Tóbiás).
A színészfiúk tagadhatatlan művészi érdemei ellenére most édesapjuk tevékenysége került reflektorfénybe Budafokon. Tahi-Tóth Nándor annak a festőgenerációnak volt a tagja, amelynek karrierjét a második világháború történései jóformán teljesen ellehetetlenítették. Jelenlegi emlékkiállításán végigtekintve bizton állítható, hogy művészi gyakorlatát a folyamatos útkeresés jellemezte. Talán a három mester (Szőnyi István, Vaszary János és Varga Lajos Nándor) különböző hatása tette ilyen kísérletezővé, mindenesetre most bemutatott munkái közt meglehetősen nehéz stiláris vagy tematikus rendet tenni. A sokszínűség ellenére művei – legyenek akár gouache-ok, akvarellek, olajfestmények, kollázsok, maníros ceruzarajzok vagy súlyos szénrajzok – közel azonos formátumúak.
Az ötvenes évekbeli munkák jól mutatják, hogy hogy munkálkodott a szocreál érában, az 1969-es Absztrakt című képe pedig azt, hogy egy pillanatra bizony ő is benne volt a világidőben, miközben szinte ugyanekkor alkotta meg gyerekeknek szóló, kreativitást fejlesztő kiadványait: A kis rajzoló (1970) című rajzfüzetet, valamint a Piri és Laci (1970) öltöztető képeskönyvet. Ha szeretnénk megérezni valamit Tahi- Tóth Nándor saját, igazi szólamából, akkor talán leginkább az arcképeket kell sorra vennünk: a hatalmas szemek Sári, Lilla, Lilla néni, a munkás és a saját portréján is ugyanazzal az átható, nehezen felejthető tekintettel néznek ránk.
 
Tahi-Tóth Nándor fiaival: balról jobbra: Nándor, Laci, Lehel, Gábor, Jóska
 
Tahi-Tóth Nándor emlékkiállítása a Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központban
1222 Budapest, Nagytétényi út 31–33.
2015. május 3-ig