Dekoratív karikatúra

Henri de Toulouse-Lautrec Rotterdamban

Hunyadi Szilvia

A hetvenes évek feminista művészeti teoretikusainak köszönhetjük, hogy a modernizmus építményének tartófalai, mint a Nagy (fehér férfi) Művész, a művészi zsenialitás és kvalitás átörökített ideái önmagukban tarthatatlanná váltak. Amire viszont nem számítottak, az az, hogy a koruk által félreértett vagy éppen meg nem értett Michelangelo, van Gogh, Pollock és társaik zsenialitásának heroikus narratívája, mintha mi sem történt volna, gond nélkül átvészelték a köztudatban a posztmodern kritikai elmélet kíméletlen hadjáratát. Hogyan is lehetne például Henri de Toulouse-Lautrec (1864-1901) százötven centiméter magas, testi fogyatékos, fiatalon az alkohol rabjává és áldozatává vált, arisztokrata művészi személyét ikonikus méretekké nőtt reklámplakátjainak reprodukciós sikertörténetétől elvonatkoztatni?
 

La Revue Blanche 1895
színes litográfia 1620x1150 mm
 
A holland múzeumjáró közönségnek most tálcán kínálkozik az a ritka lehetőség, hogy saját szemével győződjön meg a nappalija falán függő Toulouse-Lautrec-reprodukció művészi kvalitásáról. Köszönheti ezt a rotterdami Kunsthal Párizs éjszaka című kiállításának, amely a művész átfogó grafikai munkásságát tartalmazza néhány festménnyel, gouache-sal, rajzzal - és ami külön érdekesség -, pár most először nyilvánosságra került levéllel kiegészítve. A múzeum a nagyközönséggel egyetemben pedig egy magát megnevezni nem kívánó gyűjtőnek lehet hálás, aki hajlandónak mutatkozott a birtokában lévő, Toulouse-Lautrec teljes, mintegy négyszáz grafikai művet magába foglaló egykori német Gerstenberg-gyűjtemény nagy részének a bemutatására.
 
Jane Avril 1899
színes litográfia 555 x 344 mm
 
A kiállítás érdeme, hogy a „Nagy Művész" életművének nem egy újabb soványka keresztmetszetét tálalja elénk, hanem annak technikai (litográfia), műfaji (plakátművészet) és tematikai (a századfordulós párizsi Montmartre éjszakai élete) vonalak mentén meghúzott határt szabott, és azon belül a lehető leggazdagabb anyaggal állt elő. A szokásos katalógus (sajnálatos) hiányát pótoland, részletes háttérinformációs szövegek kísérik a groteszkségük ellenére hús-vér emberekként megörökített karikaturális portrékat. Néhol pedig különösen pikáns részletekbe is beavatnak bennünket a Toulouse-Lautrec által buzgón látogatott éjszakai szórakozóhelyek, színházak, kávéházak exhibicionizmusáról híres előadóművészeinek és táncosainak nem mindennapi életútját illetően.
 
Reine de Joie 1892 
színes litográfia 1365 x 933 mm
 
Toulouse-Lautrec a korabeli párizsi mondén világ tipikus posztimpresszionista krónikása volt, akinek fantáziáját nem a burjánzó szórakoztatóipar felszíni látványának puszta regisztrálása, hanem a szereplőket leleplező ellesett pillanatok megörökítése izgatta. E vérbeli voyeur most bemutatásra került munkái a saját örömére villámgyorsan és spontán lefirkantott karikatúráktól egészen a komolyan kidolgozott kompozíciójú nagyméretű plakátokig terjednek. A kiállítás gerincét alkotó plakátgyűjtemény még most is lenyűgöző hatással bír, amelynek eredetiségét nem a téma vagy a technika úttörő mivolta jelenti, hiszen abban már mások megelőzték, hanem az a virtuozitás és leleményesség, amellyel a színes litográfiának modern arculatot adott és forradalmasította.
 
Az 1891-es Moulin Rouge (La Goulue) című plakát nemcsak azért különleges, mert stilisztikai szempontból mesteri módon kiaknázza a japán nyomatok formai másságában rejlő lehetőségeket: a leegyszerűsített, decentralizált perspektívát, az erőteljes vonalvezetést, a nagy, monokróm színfelületeket és a merészen átlós ívű kompozíciós megoldásokat, hanem mert az első volt a sorban. És Toulouse-Lautrec legnagyobb örömére azonnali pénzügyi és művészi sikert is hozott számára, amelyet saját maga csak rövid ideig élvezhetett, de a mai napig töretlenül tart.