ISMERETLEN ISMERŐS

200 éve született Mosonyi Mihály zeneszerző

Szikra Renáta

A magyar biedermeier festmények egyik legszebbikén kedves ifjú pár néz figyelmesen. A nem is annyira marcona honfi lágy, csigákban aláomló romantikus hajviselete, dús szakálla és a fiatalasszony középen elválasztott tükörsima, oldalt fonatokkal ékes frizurája, pasztellszínű selyemruhájának szabása kétséget sem hagy afelől, hogy valamikor az 1840-es évek közepén járunk, talán éppen a reformkori Pesten. Mindkettőjük ujján keskeny karikagyűrű fénylik, a kezek, karok egymást érintő, ölelő játéka bensőséges hangulatot kölcsönöz a festménynek.

Weber Henrik: Mosonyi Mihály zeneszerző és felesége, 1840-es évek, olaj, vászon, 85 × 69 cm Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria
 
Az otthonosság amúgy is biedermeier sajátosság, ez a stílusirányzat valóban áthatotta a „táblabíró világ” (Lyka Károly) derék nyárspolgárainak mindennapjait. A korábban arisztokrata kiváltságnak számító művészet beköltözött a polgári otthonokba: a dicső ősök emlékét őrző főúri képgalériákat gyarapító művek mellett-helyett családi portrék, bájos zsánerképek születtek. Weber Henrik műve sem kivétel, ráadásul nem is külső megbízónak készült, mivel húgát, Paulinát és újdonsült sógorát, Mosonyi – illetve akkor még Brandt – Mihályt örökítette meg rajta. A festmény aktualitását az adja, hogy az ifjú férj, a zeneszerző (és gyakorló muzsikus) Mosonyi éppen 200 éve született. A Richard Wagnerrel levelező és magyarországi kultuszát nagyban előmozdító Mosonyi Mihály Erkel jó barátja, Liszt bizalmasa és hű támogatója volt, mégis kevesen ismerik nevét, és még kevesebben műveit. Mosonyi a Fertő tó melletti Boldogasszonyfán (Frauenkirchen) született sokgyerekes, szegény iparoscsaládba, 1815-ben Michael Brandtként anyakönyvezték. Kiemelkedő zenei tehetségére korán felfigyeltek, zenetanító lett Pejachevich Péter grófnál, s később az ő támogatásával tanulhatott Pozsonyban és Bécsben. 1842-ben költözött Pestre, ahol a Lánchíd közelében, a Lloyd-palota tőszomszédságában lakott. Azonnal belevetette magát a pezsgő zenei közéletbe, a Pest-budai Hangászegylet zenekara egy év múlva már az ő Nyitányával állt a nagyközönség elé. Brand Mihály a magyar romantikus zene egyik megkerülhetetlen alkotójává vált, az ő nevéhez fűződik az első magyarországi szerző tollából született szimfónia és zongoraverseny (I. szimfónia, 1843, Zongoraverseny, 1844). Noha nagy hatással volt rá a német zenei hagyomány (Beethoven, Schubert, később tagadhatatlanul Wagner is), legfőbb céljának a magyar műzene megteremtését tekintette. Ez persze már a reformmozgalmak hatása, a pesti szalonokban a negyvenes években már nem németül, hanem magyarul szavalták magyar költők verseit és magyar dalokat zongoráztak. A fiatal zeneszerző 1846-ban vette feleségül Weber Paulinát, akivel öt éven át boldog házasságban élt, a fiatalasszony tragikusan korai haláláig. A búskomor férj sosem nősült újra, évekig visszahúzódva élt, nem is komponált. Az ötvenes évek közepén azonban új művekkel jelentkezett. Liszt hatására (aki egyébként Mosonyit a legjobb magyar egyházzenei komponistának tartotta) világi zenéjében is a magyar stílus vált uralkodóvá. Ekkor változtatott nevet is: Hódolat Kazinczy Ferencz Szellemének című darabját (ami egyébként a világirodalom első zenekari műve, amelyben megszólal a cimbalom!) Mosonyi Mihály álnéven küldte be barátjának és állandó kiadójának, Rózsavölgyi Gyulának, aki pont neki, Brandnak akarta először elújságolni, milyen új tehetséget termett a magyar puszta. Minthogy Mosonyiként is tehetségnek tartották, maradt a magyar név. Nemzeti operáját, melyben Mátyás király az egyik főhős – 1861-ben
 
„Hódolat Kazinczy Ferencz Szellemének. A` százados ünnepély alkalmával Zongorára szerezte Mosonyi Mihály. Rózsavölgyi és társánál Pesten” (1860) Ez volt az első Mosonyi Mihály név alatt megjelent zongoradarab, a mű címlapja, Liszt hagyatékából származik
 
mutatták be. A tisztán magyar tematikájú és magyar zenei elemekből, főként „verbunkos matériából” építkező Szép Ilonka Vörösmarty Mihály költeményén alapul. A december 19-i premieren a Nemzeti Színházban Erkel Ferenc vezényelt. Mosonyinak egyébként számos elképzelése volt a zenei intézményrendszer megreformálásáról, mert azt vallotta, hogy a magyar zenei élet felvirágoztatásához elsősorban kiművelt közönségre van szükség. Az első Magyarországon megjelentetett zenei újság is ehhez járult hozzá, Mosonyi egyik alapítója, szerkesztője és állandó szerzője volt a Zenészeti Lapoknak. Vezércikket, tárcát, zenei feladványt és sok kritikát írt, melyekkel nemcsak a felnövekvő komponista nemzedéket igyekezett formálni, hanem valóban, a közönséget is.
   Mosonyi 1870-ben halt meg, „nem volt szem, mely meg nem siratta” – írta a korabeli sajtó. Temetésén Beethoven Gyászénekét Erkel Ferenc vezényelte, Liszt tartotta a búcsúbeszédet, melyben Mosonyi emlékének megőrzésére szólította fel a gyászolókat, ám még az ő tekintélye sem tudta megakadályozni, hogy a zeneszerző és művei szép lassan feledésbe merüljenek. A jubileumi év programjai (kiállítás a Művészetek Palotájában, konferencia a Liszt Múzeumban) ezt próbálják valamennyire jóvá tenni, alkalmat adva arra is, hogy többé ne csak a Weber-festményen rögzített idilli pillanathoz kapcsoljuk Mosonyi
nevét, hanem nagy ívű zenei pályájára is rálátásunk legyen.