Bankett helyett

Sebészek, bűnözők és festők találkozása a boncasztalnál – Dr. Sebastiaen Egbertsz. anatómiai leckéje

Németh István

A budapesti Szépművészeti Múzeum 2014. október 31-én nyílt nagyszabású holland festészeti kiállításán, a számos remekmű között találunk egy 1603-ban készült hatalmas méretű csoportképet, amely nem csupán az ábrázoltak személye, hanem a festmény szokatlan központi motívuma miatt is, művészettörténeti és orvostörténeti szempontból egyaránt figyelmet érdemel.

 
Aert Pietersz.: Dr. Sebastiaen Egbertsz. anatómai leckéje, 1603, olaj, vászon, 147 × 392 cm. Amszterdam, Amsterdam Museum
 
Aert Pietersz. (1550 k.–1612) jelenleg az Amsterdam Museum gyűjteményébe tartozó híres művéről, a Dr. Sebastiaen Egbertsz.* anatómiai leckéje című képről van szó. A festmény művészettörténeti jelentőségét elsősorban az adja, hogy Aert Pietersz. szóban forgó alkotása annak a Hollandiában később igen népszerűvé vált ábrázolástípusnak első ismert példája, amelybe többek között Rembrandt egyik korai főműve, az 1632-ben készült, s jelenleg a hágai Mauritshuis gyűjteményében található Dr. Nicolaes Tulp anatómiai leckéje is tartozik (lásd előző számunkat, Artmagazin 72, 22. o.).
   A csoportképre az amszterdami sebészcéh (Amsterdamse Chirurgijnsgilde) még 1601-ben adta a megrendelést a helyi festőnek, az időközben kitört pestisjárvány miatt azonban a munkálatok hosszabb ideig szüneteltek. A heves járvány több mint tízezer áldozatot szedett Amszterdamban, s mire a festményt 1603 vége felé végül sikerült befejezni, a képen megörökített személyek közül öten már szintén nem voltak életben. A testületnek egyébként talán azért esett éppen Aert Pieterszre a választása, mert ismerhették a művész két évvel korábban, az egyik amszterdami lövészegylet tisztjeiről festett csoportképét, s ez szemmel láthatóan elnyerte a tetszésüket. Az 1599-ben készült Jan de Bischop kapitány és lövészei című festményen – mely jelenleg szintén az Amsterdam Museum gyűjteményében található – egymás mögött két sorba rendezve láthatjuk a jelenet szereplőit, egy polgári testület egyenrangú tagjaiként, legalábbis ezt az érzetet kelti, hogy mindegyik ábrázolt személy portréja azonos hangsúlyt kap, akárcsak például a mai gimnáziumi vagy egyetemi tablóképeken.
 
Aert Pietersz.: Dr. Sebastiaen Egbertsz. anatómai leckéje (részlet), 1603, olaj, vászon, 147 × 392 cm. Amszterdam, Amsterdam Museum
 
   Lényegében ugyanezek a sajátosságok jellemzik a szóban forgó, 1601 és 1603 között festett anatómiai leckét is, mely kétségtelenül sok rokonságot mutat az egyes városok lövészegyleteinek tisztjeit vagy más polgári testületek elöljáróit megörökítő csoportképekkel, melyeknek ekkor már több mint fél évszázados hagyománya volt Hollandiában. Van azonban néhány dolog, ami Aert Pietersz. tárgyalt művét megkülönbözteti az említett ábrázolásoktól. Az egyik, hogy míg más csoportképeken rendszerint csupán az adott testület tisztjei, illetve elöljárói szerepeltek, a Dr. Sebastiaen Egbertsz. anatómiai leckéje című festményen az amszterdami sebészcéh összes akkori tagja meg lett örökítve. Hogy ez a megrendelők számára milyen fontos szempont lehetett, azt az is bizonyítja, hogy a festőnek az utolsó pillanatban, szinte már a kép elkészülte után kellett a céhbe újonnan belépett három sebész portréját is a kompozícióba illesztenie. Az ő képmásuk végül a festmény jobb, illetve bal felső sarkában kapott helyet. Az összes ábrázolt személy neve olvasható egyébként a jelenet jobb szélén elhelyezkedő sebész kezében tartott hosszú papírlapon. Aert Pietersz. csoportképének legszembetűnőbb sajátossága, s egyben legjelentősebb újdonsága, hogy a korábbi ábrázolásokkal ellentétben, ahol nem ritkán (a testület éves bankettjére utalva) egy dúsan terített asztal köré csoportosítva örökítették meg az egyes lövészegyletek tisztjeit, itt egy ruhátlan holttestet találunk a kompozíció középpontjában, melynek köszönhetően a kép egy másik esemény, nevezetesen egy Sebastiaen Egbertsz. professzor által tartott anatómiai lecke ábrázolásává vált. Nem tudni pontosan, hogy az ötlet a megrendelőtől vagy a festőtől származott-e, mindenesetre egy olyan új csoportképtípus jött létre, melynek Rembrandt említett remekművén túl, egészen a 18. századig még számos változatával találkozhatunk a holland festészetben.
   A kép készülése idején egyébként a nyilvános boncolások már korántsem számítottak ritkaságnak Hollandiában, több városban, így például Leidenben, Delftben vagy Amszterdamban külön Theatrum Anatomicumokat hoztak létre ezek lebonyolítására. Az amszterdami sebészek céhe például már 1555-ben engedélyt kapott arra, hogy ilyeneket végezzen. Ezeket a tudományos célzatú, az emberi test működésének jobb megismerését szolgáló prezentációkat általában a téli hónapokra időzítették, hogy a hideg időjárásnak köszönhetően a holttest tovább épen maradjon. A keresztény Európában, így a 17. századi Hollandiában sem lehetett persze bárkit minden további nélkül felboncolni. Erre a célra rendszerint valamilyen köztörvényes bűn elkövetése miatt halálra ítélt és kivégzett személy holttestét használták, melyet a városi vezetőség bocsátott az orvosi testület rendelkezésére. Nem ritkán név szerint is ismerni lehet ezeket a bűnözőket, ha peres aktáik fennmaradtak a városi archívumokban, az Aert Pietersz. által festett csoportkép esetében azonban ilyenről nincs tudomásunk.
 

Rembrandt van Rijn: Dr. Deijman anatómiája, 1656, olaj, vászon, 100 × 134 cm | Amsterdam Museum, Amszterdam

Rembrandt Harmensz van Rijn: Dr. Nicolaes Tulp anatómiai leckéje, 1632
Thomas de Keyser vagy Nicolaes Eliaszoon Pickenoy: Dr. Sebastiaen Egbertsz oszteológiája, 1619, olaj, vászon, 135 × 186 cm | Amsterdam Historical Museum, Amszterdam
Jan van Neck: Dr. Frederick Ruysch anatómiája, 1683, olaj, vászon, 141 × 203 cm | Amsterdam Museum, Amszterdam (A képen balról jobbra: Frederick Ruysch, Pieter Adriaansz, Andries Boekelmans, Anthony van Paamburg, Abel Horst, Jean de Milly, Hendrick Ruysch)
 
   A festmény tulajdonképpeni főszereplője, a népes csoport közepén álló, kezében sebészollót tartó praelector, Sebastiaen Egbertsz. (1563–1621) egyébként nem csupán orvosként, hanem politikusként is jelentős karriert futott be. Három évvel a szóban forgó csoportkép befejezése után, 1606-ban Amszterdam polgármesterévé is választották, s egészen 1618-ig tagja maradt a város vezetőtestületének. Egy évvel később az amszterdami sebészek céhe új épületbe költözött, melyet 1619. április 19-én, ünnepélyes keretek között, az ekkor már több mint harminc éve prakti-záló Sebastiaen Egbertsz. avatott fel egy Cornelius Celsusról szóló tudományos előadásával.
   Talán ennek a jeles eseménynek az emlékére készült még ugyanebben az évben egy második csoportkép is a helyi sebészcéh tagjairól, melynek alkotója immár nem az időközben elhunyt Art Pietersz. volt, hanem Thomas de Keyser, aki ekkoriban az egyik legkiválóbb, legtöbbet foglalkoztatott portréfestőnek számított Amszterdamban. Ezen a festményen Sebastiaen Egbertsz. nem boncolást végez, hanem egy emberi csontváz mellett állva magyaráz a hallgatóságnak. Szembetűnő, hogy ezen a csoportképen mennyivel kevesebb alak látható. Csupán az idős professzor, s a céh vezetőségének öt tagja szerepelnek rajta. Mindennek több oka is lehetett. Az egyik, hogy ennek a képnek a méreteit, akárcsak a képen megörökíthető személyek számát nem kis mértékben behatárolta, hogy a festményt valószínűleg egy kandalló fölé szánták. A másik, s szintén nem egészen mellékes szempont az lehetett, hogy a lövészegyletek vagy más testületek elöljáróit ábrázoló korabeli csoportképekhez hasonlóan, itt is mindenkinek külön-külön ugyanakkora, s nem is csekély összeget kellett fizetnie a festőnek, hogy portréja ott szerepelhessen a többieké mellett. Talán ezzel magyarázható, hogy Coenraet Andriesz. Stangerus és Jeroen Jorisz. Wafelier – akik 1619-ben szintén tagjai voltak az amszterdami sebészcéh vezetőségének – portréi miért hiányoznak e második csoportképről. Ők ugyanis (talán spórolási szándékból?) úgy döntöttek, hogy (feltehetően valamivel kisebb összegért) inkább valakivel utólag átfestetik, aktualizálják az Aert Pietersz. művén szereplő korábbi képmásukat. Minderre talán szükség is lehetett, hiszen az első csoportkép készülése óta mindketten 16 évvel idősebbek lettek. Ezekre a rejtélyes átfestésekre egyébként csupán a festmény 2000-ben történt restaurálási munkálatai során figyeltek fel.
   Bár az amszterdami sebészcéh egyes vezetőségi tagjairól olykor még az említett művek készülése utáni időben is festettek teljesen szokványos csoportportrékat, az új ábrázolástípus, az anatómiai lecke egyre népszerűbbé vált. Többek között olyan híres anatómusokat örökítettek meg ebben a formában, mint például Dr. Jan Deijman, akiről Rembrandt 1656-ban készült hatalmas festménye sajnos csak töredékes formában maradt ránk, mivel a kép legnagyobb része egy 1723-as tűzvész során megsemmisült, vagy Dr. Frederick Ruysch (Jan van Neck képén 1683-ból), akinek híres preparátumgyűjteményét idővel Nagy Péter cár vásárolta meg. Ritka szerencse, hogy az amszterdami sebészcéh vezetőiről különböző időszakokban készült csoportportrék sorozata mindmáig szinte hiánytalanul megmaradt, s többségük ma is együtt látható az Amsterdam Museum gyűjteményében.
 
• • •
 
* Az „sz.” írásmód egyes holland neveknél egy rövidítés, ezért kell a „sz” után pontot tenni. Például: a cikkben szereplő sebész neve Sebastiaen Egbertsz(oon) lenne hivatalosan, tehát Sebestyén, Egbert fia, s ezeket a formulákat szokták ilyen módon rövidíteni.)
 
 
* Wikimedia Commons. A képen ábrázolt kétdimenziós mű világszerte közkincs, mert a rá vonatkozó szerzői jogok lejártak. Ez a helyzet az olyan országokban, ahol a szerzői jog a szerző életében és a halála után hetven évig illeti meg a jogtulajdonost – ilyen például az Egyesült Államok (lásd Bridgeman Art Library v. Corel Corp.), Németország és Magyarország is.
 
A cikk megszületését a B. Braun támogatta.