Szeptember elején a Ludwig Múzeum lépcsőjének alján fehér köpenyes alakokat lehetett látni, egy pult mögött álldogáltak, amire az volt írva: SMS Kutatóközpont. SMS = Sick Museum Syndrome. Félig-meddig már maga a látvány is gyógyító erővel bírt: hogy végre van kihez fordulniuk azoknak, akikre múzeumi környezetben bármikor lecsaphat a szörnyű energiavesztéssel járó állapot, a Stendhal-szindróma mutáns verziója. Először ugyanis Stendhal említi a túl nagy koncentrációban előforduló műalkotások okozta sokkot, amikor Firenzében, a Santa Croce-templomban heves szívdobogás után kis híján elvesztette az eszméletét. Igyekeznem kellett, hogy össze ne essek – írja aznap, amikor egyszerre, egy térben szembesül Giotto freskóival, Michelangelo és Galilei síremlékével.

Ha belegondolunk, hogy Stendhal korához képest mára mivé fejlődött a múzeumipar, különböző kiállításokon hányféle műtárgy sugározza ránk egyszerre, egy térben a benne sűrűsödő világnézeti energiát, ráadásul sokszor újonnan épített steril terekben, ahol ezt a sugárzást nemhogy elnyelnék vagy semlegesítenék ismerős tárgyak, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a múzeum a látogató számára veszélyes üzem. A Sick Building szindróma, ami új épületekben lép fel az ott dolgozók körében (a légkondicionálás, a folyamatos mesterséges világítás, a kinyithatatlan ablakok, az alacsony belmagasság, esetleg a felhasznált anyagok kipárolgása miatt) már szerepel a hivatalosan nyilvántartott betegségek listáján, de a Sick Museum Syndrome még nem.

Pedig könnyű belátni, hogy a tünetek nyilván nagyobb valószínűséggel jelentkeznek olyan környezetben, ahol viszonylag új épületben rendeznek kortárs kiállítást. Vagyis a Sick Building szindrómához hozzáadódik az elsőre teljesen érthetetlen, sokszor még műfaját illetően sem beazonosítható tárgy megfejtésére tett erőfeszítés miatt bekövetkező energiavesztés, úgy, hogy közben azért a látogató nagyon erős, a különböző kiállított elemekből összeadódó komplex: látvány-, hang-, mentális hatásnak van kitéve.

A Téreltérítés Munkacsoport – mert az ő tagjaik álldogáltak fehér köpenyben a pult mögött – nemcsak a szindróma kutatását végezte a Ludwig Múzeum szeptemberben futó kiállításain, hanem kidolgozták a terápiát is, amivel az előzőleg kérdőíveken feldolgozott tünetektől szenvedő látogatók mentális állapotát helyre lehet billenteni. A kutatás során a résztvevők egy tünetindikátor-matrica ívet kaptak, s öndiagnosztikus módon a tíz tünet - audiovizuális csömör, káprázat, katarzis, feszélyezettség, izgatottság, bágyadtság, idegenségérzet, szorongás, közöny, dezorientáltság – matricáit helyezték el a kiállítások alaprajzán.

Az ebből kirajzolódó tünet-térképek alapján kezdetét vette a kutatás második fázisa. Aromaterapeuta, illetve a múzeumban alig használt hatodik érzék, a szaglás bevonásával oldották meg a felmért problémát. Kikísérletezték az Aromaguide-ot, egy olyan, fülre erősíthető eszközt, aminek a végéhez kis gézpárna illeszkedik, ami pont az orr alá ér. Ezt nárdusolajjal itatják át, így a kiállítás-látogató minden levegővétellel a mentális állapotát harmóniában tartó impulzust kap.

A Ludwig Múzeum Helyszíni szemle című kiállítása az utóbbi időszak szakmai szempontból legérdekesebb válogatása volt: felvetett szinte minden olyan kérdést, ami a mostani gyűjtési, kiállítási, műtárgyértelmezési, -befogadási gyakorlat kapcsán egyáltalán felvethető volt – a Téreltérítés Munkacsoport pedig olyan új múzeumlátogatási segédeszközt teremtett, aminek jelentősége csak az audioguide bevezetéséhez mérhető.

Mi is az a téreltérítés?
TÉRELTÉRÍTÉS MUNKACSOPORT
Az építészet, design, vizuális tervezés gyakorlati és elméleti oldalával foglalkozó hallgatókból álló csoport 2008-ban alakult Budapesten. A TM tagsága Lakner Antal képzőművész BME-n tartott Téreltérítés című térelméleti és gyakorlati kurzusának legaktívabb résztvevőiből alakult, tevékenysége pedig annak gyakorlati feladataiból fejlődött ki. A TM elsősorban szakemberek és a lokális térhasználók bevonásán alapuló, nyilvános helyszíneken életnagyságban megvalósított projektekkel foglakozik, melyek célja a városi és az intézményi terek ráébresztő jellegű eltérítése, a köztérhasználati formák újraértelmezése.

Mátyás Szellőző
Életnagyságú építkezési modell, Budapest, Képíró utca, 2008.

Belvárosi Szmogreduktor Állomás
Biokatalizációs Kísérleti Modul, Budapest, Blaha Lujza tér, 2009.

ERNSTMÁSZÁS – High on Art
Operatívan szervezett illetéktelen behatolások a nyilvános múzeumi térbe Budapest, Ernst Múzeum, 2010.

AROMAGUIDE
SMS Múzeumi Betegség kutatási és terápiás program, Budapest, Ludwig Múzeum, 2011 Az Aromaguide projektben résztvevők: Dobi Dóra, Funk Bogdán, Gyárfás Noémi, Horváth Olivér, Hory Gergely, Lakner Antal, Major Zoltán, Máthé Dóra, Müllner Péter, Paczolay Zsófia, Peternák Zsigmond, Vancsura Zsófia, Vigh Ágnes. Külön köszönet: Feller Adrienne, dr. Gyárfás Róbert, Kováts Gergő, Máthéné Vass Zsuzsa
www.terelterites.org


A nárdusolaj, mint terápiás anyag, önmagában megér egy misét: Krisztust az utolsó vacsora előtt ezzel keni be Mária Magdolna. Nálunk is terem rokona, ez a macskagyökér, vagyis a valeriana officinalis, másképpen mezei nárdus, vagy fordulófű. Nagyon becses orvosi növény, gyökere erős, átható szagú (radix valerianae minoris), valerianasavat és éteres olajat nyernek ki belőle. A Téreltérítés Munkacsoport által használt változat a Nardostachys Jatamansi, vagyis igazi nárdusfüzér, nárdusfű. Ez Kelet-Indiai, a Himalája lejtőin terem, meghatározott magasságban. Görcsoldó hatású, javítja a koncentrációs képességet. Hogy ez legyen az Aromaguide-hatóanyaga, azt Feller Adrienne aromaterapeuta bevonásával döntötte el a munkacsoport (az anyagot is ő biztosította az eszköz teszteléséhez).