Gótikától reneszánszig

könyvkritika

A művészetírás atyja, Giorgio Vasari a germán törzsre utalva megvetően csak „gótikusnak”, vagyis barbárnak nevezte a középkor utolsó nagy korszakát. Sok-sok évszázadig hitték, hogy a gótikához hozzánőtt németektől ered a stílus, pedig az üvegablakokkal áttört, égbe nyúló katedráliscsodák mintaképei az Île-de-France-ban születtek meg, egy zseniális diplomata és főpap, Suger apát ügyködése során a 12. században.

Cristina Bucci: Korai reneszánsz. Corvina, Budapest, 2009, 432 oldal, 7000 Ft

Vasari megvető névválasztása is sugallja, hogy az itáliai szellem meglehetősen mostohán bánik az északi gyökerű gótikával. Az Alpoktól délre olyan erős volt az antikvitás kisugárzása, hogy a gótika szertelen fantáziája érthetetlen ömlengésnek tűnt. Az olasz szerzők mind a mai napig nehezen birkóznak meg a témával, hiszen a római romokból levezethető helyi művészeti kultúra és az egész Európát elborító gótikus láz között feszül egy kis ellentmondás. A Corvina kiadó új népszerűsítő művészettörténeti albumsorozata viszont nem tudja megkerülni a témát. A három olasz szerző gondosan végigveszi a katedrálisok születését és elterjedését Saint-Denis-től a prágai Szent Vitusig. Majd – a kötelező penzum letudása után – nagy fejest ugranak a késő duecento festészetébe és szobrászatába. Részletgazdag fotókon elemzik az ókori faragványok által inspirált Nicola Pisano szószékeit és azt a klasszicizáló formarendet, aminek több köze van az előreneszánszhoz, mint a gótikához.

Giulia Marrucchi- Elena Nesti- Cristina Sirigatti: Gótikus művészet. Corvina, Budapest, 2009, 432 oldal, 7000 Ft

Cimabue, Giotto és Duccio a legfrissebb szaktudományi kutatások szerint tálalva érkezik, az Alpoktól északra eső – vérbeli gótikus – festészet viszont átkerült a következő kötetbe. Olasz logika – hagyjuk rájuk! Annál is inkább, mert a sorozat következő darabja, a Kora reneszánsz album kimerítő részletességgel tárgyalja a 1400 körüli virtuóz udvari kultúrát, az internacionális gótikát és a németalföldi mestereket. Mentségükre legyen mondva, ez a kötet eredetiben az Il quattrocento címet viseli, így kénytelenek voltak az előző évszázad művészeit válogatás nélkül átsorolni az előzőbe. A kora reneszánsz feldolgozása amúgy mintaszerű, ügyesen egyensúlyoz a szaktudomány és a közönségbarát olvashatóság között. Nemcsak a helyi iskolákra helyezi a hangsúlyt, hanem az olyan jelenségekre, mint a perspektíva feltalálása, a természetrajz beszüremkedése, a portréfestészet kialakulása, a korabeli divat vagy az asztronómia hatása a képzőművészetre.

R. G.

Artmagazin 2009/ 4. 81.o.