Artmagazin 34
A magyar szecesszió bútortervezői
A hazai bútorművesség hosszú-hosszú ideig engedelmesen követte a nemzetközi divatokat, az empire-től a tonettszékig. A századfordulón ütötte fel a fejét az egyénieskedés, ekkor született meg (építészeti intencióra) az első valóban nemzeti stílus, a magyaros szecesszió. Az ízig-vérig modern nyugati irányzat a népi motívumok beolvasztásával találta meg az utat a meglehetősen konzervatív ízlésű hazai polgárság szívéhez.
Joseph Duveen- A régiségkereskedők fejedelme
A 19. század végén hatalmas műtárgyfolyam indult meg Európából az Egyesült Államok felé. Az olcsó amerikai gabona leverte az élelmiszerárakat és tönkretette a mezőgazdaságból élő földbirtokosokat. Az elszegényedett arisztokraták elkezdték eladni műgyűjteményeiket. Tizianók, Rembrandtok, Fragonard-ok, brüsszeli kárpitok és reneszánsz komódok keltek át az Atlanti-óceánon, hogy a vasútépítések és az olajkoncessziók körüli ügyes spekulációkból meggazdagodott milliomosok vadonatúj palotáit díszítsék. Az amerikai pénzoligarchia kezdetben befektetési szándékkal vásárolt, de a műgyűjtés rövid idő alatt apáról fiúra szálló hagyománnyá nemesedett. Az új műértő réteg megszületésében kulcsszerepet játszott egy leleményes műkereskedő, Joseph Duveen, akinek kezén – becslések szerint – az Egyesült Államok múzeumaiban őrzött összes régi festmény legalább háromnegyede ment át.
A romantikus "semmi"
Pictures of nothing, and very like – azaz: élethű képek a semmiről.1 Az impresszionista és huszadik századi művészeten edzett kiállításlátogatónak nehezen érthető, hogy annak idején efféle kritikákat is kaptak a ma a legfontosabb angol festőnek és az európai romantika egyik legnagyobb alkotójának tekintett Joseph Mallord William Turner alkotásai.
A Nílus- völgyi Jacko
A Michael Jackson-láz a múzeumokat is elérte. Nem, nem a Guggenheim ütött össze pár hónappal a tragikus haláleset után egy utazó sikerkiállítást a pop királyáról. A Jacko-hívők a chicagói Field Museumba zarándokolnak, hogy leróják tiszteletüket a szupersztár előtt.
Gótikától reneszánszig
A művészetírás atyja, Giorgio Vasari a germán törzsre utalva megvetően csak „gótikusnak”, vagyis barbárnak nevezte a középkor utolsó nagy korszakát. Sok-sok évszázadig hitték, hogy a gótikához hozzánőtt németektől ered a stílus, pedig az üvegablakokkal áttört, égbe nyúló katedráliscsodák mintaképei az Île-de-France-ban születtek meg, egy zseniális diplomata és főpap, Suger apát ügyködése során a 12. században.
Haydn Pipi szimfóniája
Pipilotti Rist, Pipilotti Rist, ezt a nevet ismételgetem magamban, pedig nem ezt kellene, hanem azt, hogy: Joseph Haydn, Joseph Haydn. De mit csináljak, tetszik a nő, aki a föld alól kiabál, a pokolból ordít valamit, nem értem pontosan, hogy mit, annyira nem is fontos. Az is biztos, hogy az egész aprócska lávafürdőzésnek nincs sok köze Haydnhoz, és a meglepetés a legfőbb ereje, itt járkálunk ezekben az elegáns termekben, és akkor közbeszól egy Pipi.
Csend a lelke mindennek- Tacita Dean kiállítása Milánóban
Tacita Dean 1965-ös születésű brit médiaművész munkásságának legtipikusabb megnyilvánulási formája a film, alapanyaga a 16 mm-es filmszalag. Müveit nézve a médium metamorfózisának lehetünk tanúi, mert nála a mozgókép végletekig lassított formában valójában az állókép természetét ölti magára; aprólékosan kidolgozott kompózíciói éppoly közel vannak a festészethez, mint a filmhez.
Démoni hatalmak megfigyelése az utcakő fényképezőgéppel
Egy régi, paradigmaváltó és természetesen minden realitást nélkülöző tervem derengett fel, amikor végigsétáltam Kisspál Szabolcs kiállításán. Néhány éve, a belterjes közösséget megmozgató budapesti kiállításokat látva fogalmazódott meg bennem a magazingaléria ötlete. Ahol a kiállítások úgy épülnének fel, mint egy színes és igényes magazin tartalma: a címlapon villognának valamelyik neves művészünk új munkái, aztán megnézhetnénk néhány klasszikus műtárgyat ehhez kapcsolódóan, a középső terembe kerülne a sztárművész vagy sztárokkal foglalkozó művész kihajtható alkotása, hátrébb a fiatal és vad tehetségek friss munkái következnének. És persze kellene néhány, az aktuális közéleti témákat szórakoztató és érthető stílusban elemző mű is. Azaz publicisztika.
Ellesett párbeszéd Paizs Goebel Jenő kiállításán
Nagy festő, vagy csak fellobbanásai voltak? Milyennek látta az őt körülvevő világot, vagy inkább milyennek vágyta volna látni? Festészete honnan indult és merrefelé tartott? Egy fiktív vita segít a kérdések megválaszolásában, amelyeket a nemrég zárult Paizs Goebel- kiállítás vetett fel.
Az ifjú Rembrandt
Nem nagyon van a fotográfia feltalálása előtt működő művész, akinek arcvonásait jobban ismernénk, mint Rembrandtét. Szinte belénk vésődött krumpliszerű orra, fürkésző, kissé eszelős tekintete, seszínű, kócos szőrzete. Láttuk már elegáns ficsúrként, büszke festőfejedelemként, görög filozófusként, lecsúszott földönfutóként és reményvesztett öregemberként is. A holland festő ugyanis – önelemzésből vagy egoizmusból – időről időre megfestette saját portréját. Jelenleg is több tucat önarcképét tartja számon a szaktudomány. Most viszont – az Art Newspaper beszámolója szerint – előkerült a festőzseni legkorábbi arcképe, ami 16 éves ifjúként ábrázolja.
Festőélet Magyarországon VII. - beszélgetés Tót Endrével
Rettegtem, marad-e mondanivalója a Könyvhétre megjelentetett önéletrajza után (Örülök, ha egyik mondatot a másik után írhatom, Noran, Bp., 2009. 321 nagyméretű, illusztrált oldal), de mint mindig, szerencsére most is ömlött belőle a szó. Csak olyasmit kérdeztem, amit az önéletrajzában nem találtam.
A magyar festészet mesterei
„Keresse az újságárusoknál!” – meglepő könyvterjesztési stratégia. A művészeti albumok piacán utoljára a több mint száz részt megért Híres Festők című füzetsorozat vitte sikerre ezt a programot úgy egy évtizeddel ezelőtt. Míg azok valóban vékonyka újságnak néztek ki (rájuk volt írva, hogy hetilap) és pár száz forintba kerültek, a Kossuth Kiadó új kiadványai (A magyar festészet mesterei) mégiscsak albumok.Nem a legvastagabbak (nyolcvan oldal), de kemény táblába vannak kötve, a hagyományos négyzethez közelítő formátumot követik és albumhoz illő minőségű lapokból állnak.
Üvegművészet leporolva
A 12. századból már írásos forrásokkal rendelkező muranói üvegművészet erősen ellaposodott az utóbbi időben. A Velence melletti kis sziget hajdan a világ legfelső elitjét szolgálta ki luxusminőségű tükrökkel és üvegcsillárokkal, ma elsősorban a tömegturistának gyártja a tucat csecsebecséket. Azért is volt nagy meglepetés az idei Velencei Biennále kapcsolódó rendezvénye, a Glasstress, ami a legjobb kortárs művészek – videoanimációtól az installációkig terjedő – munkáit vonultatta fel. (Ebbe beletartoztak Jan Fabre maguk alá piszkító, párkányon üldögélő galambszobrai és Mona Hatoum tarka üveg kézigránátjai is.)
Kortársak a stadionban
A lerobbant hazai sportlétesítményeket nézve kissé hihetetlen: két különböző amerikai focicsapat – egymástól teljesen függetlenül – befektet a kortárs művészetbe. A Miami Dolphins egy helyi neo-pop festővel, Romero Brittóval díszítteti a stadion bejáratát az őszi idényre.
A reneszánsz Magyarországon
A magyar reneszánsz fő baja, hogy amit ismerünk belőle, az már nem létezik, ami pedig még megvan, az senkit sem érdekel. Ha valaki a korszakhoz pátoszmentesen próbál hozzányúlni, menthetetlenül mítoszokat rombol. Így tesz Mikó Árpád is, a Magyar Nemzeti Galéria kiváló reneszánszkutatója, aki a Corvina kiadó magyar korstílusokról szóló könyvsorozatának legújabb kötetét jegyzi.