A magyar szecesszió bútortervezői

Rieder Gábor

A hazai bútorművesség hosszú-hosszú ideig engedelmesen követte a nemzetközi divatokat, az empire-től a tonettszékig. A századfordulón ütötte fel a fejét az egyénieskedés, ekkor született meg (építészeti intencióra) az első valóban nemzeti stílus, a magyaros szecesszió. Az ízig-vérig modern nyugati irányzat a népi motívumok beolvasztásával találta meg az utat a meglehetősen konzervatív ízlésű hazai polgárság szívéhez.

Spiegel Frigyes: Gong, 1899, kovácsoltvas, vörösréz (gong: bronz), Iparművészeti Múzeum, fotó: Kolozs Ágnes

Az Iparművészeti Múzeum több mint száz bútor felvonultatásával emlékezik erre a bútortervezői korszakra. A furcsa főcím („Kőszálon termett sajgó liliom”) Molnár Ferenc húszas években született vígjátékából, Az üvegcipőből való, ami egy rajongó cselédlány és egy éltes korú bútorrajzoló egymásra találásáról szól. A darab a ma már nem nem túl előkelő, akkoriban azonban ígéretes VIII. kerületben játszódik, és nem véletlen, hogy ottani bútorkészítő a színpadon is megjelenhetett. A szakma felemelkedése évtizedeken keresztül zajlott. Az 1880-as években induló művészeti mozgalmak a történeti stílusokat majmoló historizmus és az eklektika ellen léptek fel. A Huszka József által gyűjtött népi motívumkincsből kibontakozott egy új stílus: a magyaros szecesszió. Megteremtője, Lechner Ödön és követői (Komor Marcell, Jakab Dezső stb.) alkotásai indították el és tették elismertté az új formarendet. Az építészet után a bútortervezésbe is beszüremkedtek ezek a motívumok, hogy összhangba kerüljön a ház és berendezés. Az új stílus nem csak a polgárság körében hódított. Faragó Ödön szecessziós stílusban tervezte meg Erzsébet királyné budavári kerti szobájának bútorait. Bár ezek elpusztultak, a kurátorok megszerezték a londoni Victoria & Albert Museumban őrzött másodpéldányokat. A kiállításon szerepel a szecessziós bútortervezés összes létező irányzata. Hiszen a stílus nemzetközi kötődései (Párizstól Finnországig) is hatottak a hazai modern művészekre, például Spiegel Frigyesre vagy éppen a festészet területéről gyakran kiránduló Rippl-Rónai Józsefre. A Gödöllői Művésztelep tagjai, vagy az olyan művészek, mint Toroczkai Wigand Ede és Kós Károly viszont éppen a „tiszta forráshoz”, a népművészethez nyúltak vissza. Ráadásul a nemzetivé változtatott modern stílus megelőlegezte az art decót – Lajta Béla, Kozma Lajos vagy Maróti Géza késő szecessziós darabjai után ez nem kérdés. Nem árt ismét elővenni a szecessziót!

Iparművészeti Múzeum
2009. október 25. – 2010. március 28.  
 

Artmagazin 2009/ 4. 34.o. kiállítás ajánló