Mit rejt egy elfeledett szekrény a pókhálós akadémiai könyvtár mélyén? Például egy kiváló japán fametszet-kollekciót.

Nem tévedés, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen közel száz évig porosodott – gyakorlatilag elfelejtve, a nagyközönség elől teljesen elzárva – egy kiváló távol-keleti metszetgyűjtemény. Az anyag a 19. század második felében, illetve a 20. század első évtizedében került az intézmény birtokába. Vagyis abban az időszakban, amikor Európa japán lázban égett, amikor Van Goghot megigézték az Edo-kor csodás grafikái és amikor Tornai Gyula (Artmagazin 2008/2. 56–64. o.) gésákat indult festeni a felkelő nap országába. A metszetekből rendezett kiállítás apropója a Magyarország és Japán közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 140. évfordulója, azaz 1869, ami éppen ennek az időszaknak a legelejére esik. Az itthon egyedülálló, nem nagy, de értékes japán gyűjtemény még nem publikált, fametszetes nyomtatott könyvekből és metszetekből áll. Az anyag főleg mintakönyveket, madár- és virágkompozíciós könyveket, valamint olyan legendás művészek fametszeteit tartalmazza, mint Hokusai, Hiroshige vagy Kono Bairei. A kötetek többsége a késő Edo-korszakban készült, de vannak köztük korábbról származó kiadványok is. Mivel ezek a könyvek közvetítették a japán művészetet a késő 19. századi Magyarország számára, a tárlat bemutatja a japonizmus korabeli hatásait is.

Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2009. szeptember 24. – 2009. október 22.