Kiállításajánló: Munch és az unheimliche

Rieder Gábor

Sigmund Freud 1919-ben – az első világháborús pusztítások nyomán – írta meg A kísérteties (Das Unheimliche) címet viselő híres tanulmányát. A bécsi pszichiáter a kísérteties fogalma alatt valami olyasmit értett, aminek rejtve kellett volna maradnia, mégis előbukkant. A pszichoanalízis atyamestere a német unheimlich szót használja, ami az otthonos melléknév fosztóképzővel nyomatékosított ellentéte: ismeretlen, riasztó, idegen, kísérteties. Azaz a kívül-belül jól ismert világ riasztó másik arca. A bécsi Leopold Múzeum őszi sikerkiállításához Freudtól kölcsönözte a címet. A tudatalatti szellemeit megidéző tárlat középpontjában a gyilkos skandináv rosszkedv első számú esztétikai propagátora, Edvard Munch áll – természetesen.

Munch a boldog békeidők fonákján zajló fekete századforduló egyik legnagyobb hatású dokumentaristája. Ötéves volt, amikor édesanyját elvitte a tuberkulózis, apját szorongásrohamok kínozták, nem csoda, ha Munch később így emlékezett vissza korai éveire: „A betegség, az őrület és a halál angyalai vették körbe bölcsőmet, és azóta is, egész életemben követnek.” Ráadásul a buzgó pietista apa kísértettörténetekkel szórakoztatta a kis Edvardot – ez így együtt meg is tette hatását. Munch expresszionista lázálmai a lélek számára már ismerősen otthonos borzalmait vetítették a vászonra. A Leopold Múzeum kiállításán szerepel – olajfestmény vagy grafika formában – a legtöbb Munch-klasszikus. Van egy fekete-fehér Sikoly Litográfia és egy krétával színezett Madonna. A főszenzáció az Oslótól kikönyörgött Szorongás, ami a Sikoly helyszínén játszódik, ugyanazon a véres felhőkkel övezett norvég fahídon, ahol a festőt letaglózta a természet üvöltése. Csak a szereplők mások: a koponyapofa helyett csupa zöld arcú, elegáns nyárspolgár. (A kuriozitáshoz hozzátartozik, hogy Munch megszámlálhatatlanul ontotta magából az azonos témák variációit. Azt se könnyű eldönteni, hogy a sok közül melyik a Sikoly.) A bécsi kurátorok szintén megszerezték a norvég Munch Múzeumtól a korai szimbolista Vámpírt és a szégyenlősen didergő kamaszlányt ábrázoló Pubertás ecsetvonásokká széthulló színvázlatát.

34 kiallitasajanlo1

Félicien Rops: Konkolyt vető Sátán (Sátániak sorozatból), színes litográfia, 30,4×21 cm, Musée provincial Félicien Rops, Namur

A harminctételes Munch-anyagot a freudi unheimlich más-más korszakokból származó illusztrációi egészítik ki, a 18. század végétől a 20. század elejéig. Ki más kerülhetett volna egyből Munch mellé, mint a nagy belga embergyűlölő, a szürreális látomások festője, James Ensor. Koponyái ott sorakoznak a tárlaton, akárcsak bizarr rajzairól ismert honfitársa, a dekadens és kifogástalanul romlott Félicien Rops grafikái, akitől a pornográfia és az ördögi szimbolika sem volt idegen. Rops egy gazdag belga gyáros gyermeke volt, de megbabonázta Baudelaire és a burzsoá konvenciókat gyűlölő dekadens szabadságeszmény. Párizs legjobb nevű grafikusaként rajzolta meg sátáni sorozatát az 1880-as évek elején, közte a fapapucsos – éppen a Notre-Dame-ra taposó – ördögfigurát, aki rubensi aktokkal hinti tele a várost. Persze bekerült a válogatásba még Egon Schiele Halál által kísért férfija, Piranesi börtönrajzai és Goya hátborzongató grafikái is. Ez utóbbi már vissza is vezet minket Freudhoz, aki A kísérteties mellett sokkal nagyobb hírnévre tett szert Álomfejtés című munkájával. Hiszen ha az értelem alszik, a tudat vagy a fantázia mélyéből elősereglenek a különös teremtmények, vagyis mindent elural az Unheimliche. Félelem és reszketés a bécsi Múzeumnegyedben...

34 kiallitasajanlo22

Edvard Munch: Szorongás, olaj, vászon, 94×74 cm, Munch Múzeum, Oslo © VBK Wien 2009 / The Munch Museum / The Munch Ellingsen Group / Munch-museet, Oslo; Francisco de Goya: Az ész álma szörnyeket kelt életre (A Caprichos-sorozat, 43/80 tábla), 1799, rézkarc, 32,5×24,7 cm, Oberösterreichisches Landesmuseum, Sammlung Kastner

 

Leopold Múzeum, Bécs, 2009. október 16. – 2010. január 18.