Ártatlan, színes díszalbumnak tűnik, pedig valójában egy tudományos (és enciklopédikus) igénnyel összeállított iparművészeti alapmű. Ha nem lenne ilyen gazdag és nehezen áttekintető a hazai művészeti albumpiac, akkor a Noël Riley és Patricia Bayer által szerkesztett Stílusok és formák fogalommá válna. 

A Riley–Bayer. Rendre ismétlődne a következő párbeszéd: – Mi az a Boulle-berakás? – Nem tudom, nézd meg a Riley–Bayerban! – Mi az a directoire stílus, mit jelent a giallo antico, minek van kabriol lába, milyen szék a kliszmosz, át lehet-e látni a lithyalin üvegen, hány személyes a tête-à-tête kávéskészlet, mi az a cseh Zwischengoldglas-technika? Stb. – Nem tudom, nézd meg a Riley–Bayerban!

A félezer oldalas kötet könyörtelen alapossággal követi végig az iparművészet elmúlt ötszáz esztendejét, a reneszánsz bútorládáktól Marimekko 2001-es rózsaszínű tévékészülékéig. A szerzők neves brit szakemberek, a Sotheby's kutatói és komoly közgyűjtemények (többnyire a Victoria & Albert Múzeum) muzeológusai. Némi angolszász elfogultság érződik is rajtuk: a szigetországban népszerű neoklasszicizmus elnyomja az empire-t, a neogótika a legizmosabb historizáló irányzat, az Aesthetic Movement árnyékában pedig alig látszik a fél világot székkel ellátó Thonet-cég, hogy a fájóan hiányzó Közép-Kelet-Európát ne is említsük.

De hát a Stílusok és formák nem az iparművészet világtörténete, hanem a kiemelkedő csúcsdarabok, a legszebbre csiszolt muranói üvegpoharak, a legfinomabbra poncolt augsburgi aranyserlegek és a legszebbre polírozott francia asztallábak képes gyűjteménye. Több hasonló, enciklopédikus kézikönyv létezik a nemzetközi könyvpiacon, de szűkebb illusztrációs anyaggal. A Stílusok és formák minden oldalpárjára esik vagy 10-20 színes fotó, rövid eligazító magyarázattal. Remekül használható kalauz a formatervezés és a stílusjegyek félezer éves történetéhez.

R. G.


Stílusok és formák. Főszerk. Noël Riley, szerk. Patricia Bayer. Glória, Budapest, 2004, 544 oldal, 9490 Ft