Primavera

Könyvkritika

„Azután néhány órára ledőltek pihenni mindhárman. Majd egész napjukat megint a pincében töltötték. De most már nem sokat boncoltak. Éppenhogy a felkar kétfejű izmát, a bicepszet és a lábikra háromfejű izmát, a tricepszet fejtették ki és mutatták meg Sandrónak. Rajzoltak, vázoltak naphosszat, sok gyertya, mécses és a két függőlámpa fényénél.” Az idézet egy illegális boncolási jelenet leírásából való, ami a Pollaiuolo fivérek vezetésével Sandro Botticelli okulására rendeztetett valamikor az 1460-as évek Firenzéjében, illetve egészen pontosan Láng György képzeletében.

 

Láng György: Primavera. Sandro Botticelli élete. Glória, Budapest, 2008, 340 oldal, 3290 Ft


Az 1908-ban született író eredetileg zeneszerzőnek és karnagynak tanult, hogy aztán, nem tudván ellenállni a képzőművészet szeretetének, elvégezze a Képzőművészeti Főiskolát is. E kettős érdeklődésből, ha tetszik polihisztorságból fakadt aztán az az írói pályafutás, melynek az olyan regényes művészéletrajzok az egyes állomásai, mint a Beethoven tavasza vagy a Primavera, Sandro Botticelli élettörténete. A szerző születésének százéves évfordulójára újra kiadott könyv „in medias res” kezdéssel a már felnőtt Botticelli egy börtönben végződő éjszakájának izgalmas leírásából kiindulva bontja ki a kora reneszánsz legnagyobb festőjének kalandos életútját, a gyerekkortól kezdve egészen az öregkorig, miközben sorra megismerjük a korszak legnevesebb festőit és szobrászait, s nem utolsósorban a század Itáliájának viharos történelmét. Láng tudatosan helyez a mai olvasó számára túlzottan is didaktikusnak ható képelemzéseket szövegébe, illetve kurziválja a korszak új művészeti stílusához, a reneszánszhoz köthető legfontosabb szakkifejezéseket. Ugyanakkor az egyes alkotókról vagy politikusokról írt, igen szárnyaló képzelőerőre valló jellemrajzai segítenek közelebb kerülni a 15. századi Firenze művészeihez, valamint pestissel és belviszályokkal sújtott mindennapjaikhoz, amelyek legalább olyan nehezek voltak, mint a mieink. Ha másért nem, ezért a felismerésért érdemes újra a kezünkbe venni ezt a regényt és – felülemelkedve a helyenként kissé idejétmúlt mondatokon – visszarepülni az időben ahhoz a tavaszi reggelhez, amikor megszületett a Primavera.

Káldi M. Katalin

Artmagazin 2010/2. 94.o.