A szépség hatalom

Winkler Nóra

Sok szempontból tud inspiráló lenni egy múzeum, de az azért ritka, hogy úgy hat, mint egy motivációs előadás. A bécsi Zsidó Múzeumba fárasztó és hektikus munkahónap után léptem be, mindössze annyi ambícióval, hogy csendben megtekintsek egy kiállítást, örüljek, hogy múzeumban vagyok. Szóval igazán nem vártam ezt a tettrekészséget kiváltó hatást.

Reggeli krém © Archiv / Archives Helena Rubinstein, Paris


Ez a múzeum, tematikájából adódóan egyfajta büszkeség-faktorral operál, de összevetve hasonlóakkal, például a San Franciscó-i vagy a New York-i Zsidó Múzeummal, egészen mások az energiái, attitűdje. Más az alaphelyzet, mást jelent zsidó életművekről, hatásról, alakokról beszélni Amerikában, ahol ehhez nem veszteségek kötődnek, hanem sikersztorik és kulturális befolyások, mint Ausztria közepén. Belépve a Dorotheergassén álló Eskeles-palota épületébe, hamar kiderült, a Rubinstein nem itt, hanem a Judenplatzon van, de azért megnéztem, ami náluk volt kiállítva. Ez a város butikjain, üzletein, nagyáruházain keresztül mutatta be, hogyan formálták az itt élő zsidó kereskedőcsaládok Bécsnek azt az arcát, portáljait, feliratait, homlokzatait, összességében vásárlós hangulatát, amit mi is jól ismerünk. Kauft bei Juden! a címe, igazán ez se élne meg Amerikában, vagy hosszabban kellene magyarázni, mi a múltja, tétje ennek a mondatnak.

Helena kedvéért gyakorlatilag rózsaszínbe burkolták a kiállítóteret A szépség feltalálója kiállításon, és mire az ember e női életút végére ér, ezt nagyon is indokoltnak érzi. Ekkora akarat és hatósugár mellett jót tesz a púderes világ, részint kiegyenlíteni, és nyilvánvalóan ide is tartozik, mert adta az anyagi alapot ahhoz, amit körben látunk.
Ez pedig egy meseszerű történet, amelyben a krakkói, nyolcgyerekes ortodox zsidó család sarja világgá megy, de úgy rendesen, csillogásban és pompában él, azzal a fontos elemmel, hogy nőről van szó, aki mindezt egyedül rakta össze. Most, hogy a háború előtti műgyűjtéstörténet grandiózus férfiairól megjelent az Elveszett örökség, külön izgalmas a selfmade Helena teljesítményében járkálni.

Enteriőr a bécsi Helena Rubinstein-kiállításon © Jüdisches Museum Wien / Wulz


Aki 1872 végén Chaimként született Gitel Schaindel és Naftoli Hertz Rubinstein házasságából – mintha a Hegedűs a háztetőnben lennénk –, és hamar nagyobb térre vágyott, mint amit a szerény rabbicsalád kínált. Bécsben a nagynénje szőrmeboltjában dolgozott, innen a „közeli” Ausztráliába utazott, ahol rokonok közvetítésével gyerekekre vigyázott, majd egy melbourne-i teaszalonban dolgozott. Elmesélése szerint a nők itt figyeltek fel szép bőrére, ő meg az anyukája által az útra csomagolt krémet mutogatta nekik, aminek annyira híre ment, hogy elkezdte maga kikevergetni az érdeklődőknek. Valaze néven árulta – a kiállítás szerint ez a magyar ‘válasz’-ból jött –, 1902-ben saját szalont nyitott, majd mellé még párat. 1908-ban, férje biztatására megpróbálta bevenni Európát, londoni üzletének tervezésére Goldfinger Ernőt kérte fel. A termékkínálat folyton bővült, a színekkel való bátorsághoz egy Gyagilev-féle orosz balettelőadás is kellett – bordó, narancs, sárga, arany, fekete szemfestékek követték az élményt. Sorra nyíltak az üzletek, Párizsban is, és minden új várost egy új, szuper elhelyezkedésű lakás kialakítása követett, tele jó ízléssel válogatott festményekkel, szobrokkal, passzent szőnyegekkel. Az első világháború elől családostul New Yorkba mentek, bolthálózata itt is nőtt, amit egy ponton eladott a Lehman Brothersnek, majd töredékáron visszavásárolta tőlük a tőzsdeválság után. Fényűző szalont nyitott a Fifth Avenue-n, és a MoMA-ban akkor nyíló Szürrealizmus kiállításon megvett egy Man Ray-fotót, amivel később a rúzsát reklámozta. Az egyik fotón Picassóval nevetgél, a másikon Frida Kahlo mellett áll, egy másikon a tel-avivi kortárs múzeum róla elnevezett pavilonjának átadásán vágja a szalagot. Az életét és az üzleti vonal alakulását bemutató dokumentumok, fotók mellett sok kis szelence, tégely és csomagolás is nézegethető, kedvencem a szépségszalonná alakított terem, ahol róla készült filmekben lehet elmélyülni.

Helena Rubinstein Schiaparelli-ruhában, Cecil Beaton felvétele © Archiv / Archives Helena Rubinstein, Paris


Rubinstein kora egyik leggazdagabb nője volt, nagyot mert álmodni és elég marketingérzékeny alkat lehetett, nemcsak amiatt, hogy beépítette a művészeti élményeket is az üzletbe, hanem mert magát sokszor orvosi köpenyben fotóztatta, miközben semminemű komolyan vehető bőrgyógyászati képzettsége nem volt. De azt hirdette, napi fél órát kell szánni a bőrre, és ez lelassítja az arcon az időt. Idősnek is látványos volt, tekintélyes, nagyasszonyos jelenléttel, bár némely portréján Gertrude Steinre emlékeztet, aki nem nevezhető szépségkirálynőnek.
Abszolút inspiráló, bármi lehetséges girlpower-történet az övé, pikáns benne a párhuzamosság Elizabeth Ardennel, aki vállaltan a WASP nők kozmetikus istennője volt. Kettejük rivalizásáról New Yorkban fut egy musical, ebből pár jelenetet vetítenek is a kiállításon, én látatlanban Helenának drukkolok.



Helena Rubinstein. Die Schönheitserfinderin, Jüdisches Museum, Bécs, 2018. május 6-ig.