A római művészet története követhetetlenül szövevényes. Eleve vegyes forrásból táplálkozott, hiszen a latin törzsek saját kultuszaikba hamar beillesztették az etruszk és görög elemeket; de mikor Róma világbirodalommá terebélyesedett, teljessé vált az esztétikai kakofónia. 

Az örökös eklektika hullámokban jövő hellén-retróval vegyült. A római művészetnek nincs szép íve, egységes karaktere, hanem a különböző görög iskolák folyamatos újrafelfedezéséből állt, fűszerezve az impérium más-más sarkából érkező hatásokkal. Ezért a tudósok is dadognak kínjukban. A festészetet például a hátborzongatóan csengő „pompeii stílus egy, kettő, három, négy”-gyel írja körül a szaktudomány. (És akkor még nem beszéltünk az afrikai „C” típusú terra sigillata edényekről.)

A Corvina népszerűsítő albumsorozatának olasz szerzője, Giandomenico De Tommaso merészen átvágta a gordiuszi csomót. Nem követte végig az ezeréves Róma szeszélyes sílusváltozásait évszázadról évszázadra, inkább egy műközpontú elemzésfüzért tett le az asztalra. Tökéletesen eltalálta a helyes arányt a latin kifejezések és az olvasmányos leírás, a szórakoztató anekdoták és a formai analízis között. Nem bonyolódik bele a kronológiába (és a történelembe), inkább élvezi a tárgyakat, fejtegeti a mitológiát, mint egy rajongó muzeológus. A remek képanyag segítségére van ebben, nagy felbontásban vezethet például végig Traianus oszlopának domborművein, az Ara Pacis faragványain, a kis-ázsiai mozaikokon vagy a provinciák amfiteátrumain.

Az építészetnél nem sokat időzik, viszont az iparművészet teljesen lázba hozza: faragott gemmák, üvegművészeti ritkaságok és ezüst remekművek (pl. a Seuso-kincs), vagyis az utolérhetetlen római luxus minden mennyiségben. A sorozat eddigi legjobb kötete! A széria következő albuma, az ókeresztény időszaktól a román korig mutatja be a művészet történetét. A szerzőpáros felmondja az összes kötelező leckét, a katakombafestészettől kezdve a bizánci mozaikokon keresztül a Karoling uralkodók épített örökségéig. Az ezredfordulóig követik a megszokott sémákat, utána viszont már engednek az olasz gyökereknek és inkább az itáliai emlékekre összpontosítják figyelmüket, az északi iskolákat háttérbe szorítva. Vagyis a romanikában elsősorban az antikvitás folyamatos újjászületését látják, nem pedig a barbár germán ízlés vagy az északi spiritualitás hatását. Ez elég modern szemlélet – de legalább annyira olaszos is.


Giandomenico De Tommaso: Római művészet. Corvina, Budapest, 2008. 360 oldal, 6000 Ft

Giulia Marrucchi – Riccardo Belcari: Az ókereszténységtől a román korig. Corvina, Budapest, 2008. 432 oldal, 6000 Ft