Artmagazin 31
Az egész lapszerkesztésben azok a legjobb pillanatok, amikor a „minden mindennel összefügg”-elmélet az előre eltervezett kapcsolódásokon kívül csak úgy, magától is megmutatkozik. Amikor több, egymástól független interjúból is (márpedig ez a szám bővelkedik az interjúkban, beszélgetésekben) kirajzolódik mennyit keményedtek a viszonyok, lehet szó az orosz restitúciós álláspontról (beszélgetés Konsztantyin Akinsával), a régi Amerikáról (Seres László nagy kalandja a hippi-Amerikában), vagy az újról, a szeptember 11-e utániról (t.error), de a magyar festőkarrierek alakulása is tanulságos (beszélgetés Koncz Andrással). Érdekes különböző szempontokból látni a művészet funkcióváltásának következményeit Földes András és Wesselényi-Garay Andor cikkeiben, vagy a Laurent Le Bonnal készült beszélgetésben. Az egyes életművek sorsa is több mint tanulságosan bontakozik ki: P. Szűcs Julianna cikkéből Gulácsyé, Révész Emese Wanted-jából pedig az életműsors általános forgandósága mellett Csók Istváné, vagy a Tóth Ferenccel folytatott beszélgetésből Gustave Moreau-é. Végül Moreau esetében nem is az a legérdekesebb, hogy művei milyen hatást gyakoroltak még életében pályatársaira, vagy miként keltek új életre a pár évtizede megélénkülő figyelemnek köszönhetően, hanem az, hogy egy festő-tanár, otthon, a műtermébe zárkózva húsz év alatt mennyit kísérletezik, milyen apró lépésekben szakad el a konvencionális képtípustól, a barnás árnyalatoktól, a klasszikus ideáloktól és kompozíciótól, úgyhogy a tanítványai már az általa (jó, az impreszszionisták által is) kiküzdött alapokról startolva pár év elteltével „Vadak”-ként húzzanak el iszonyatos sebességgel minden festői pepecselés mellett. A lernai hidrából pár év alatt Lux, Calme et Volupté lehetett, azok voltak a szép idők.
5 Reflex
6 P. Szűcs Julianna: Megkésett recenzió
10 Artanzix
12 RiederGábor – Topor Tünde: Zsákmányművek – a nagy orosz művészeti krimi, – interjú Konsztantyin Akinsával
20 Kiállításajánló
22 Földes András: Vegyenek neonfestéket, feltalálták a legújabb művészeti stílust
30 Winkler Nóra: A metzénás – interjú Laurent Le Bonnal
35 Wesselényi-Garay Andor: Az új hely – múzeumláz az ezredfordulón
42 Kiállításajánló
44 Topor Tünde: Kasztrációs félelmek, tetovált képek a falakon – beszélgetés Tóth Ferenccel, a Gustave Moreau-kiállítás kurátorával
50 Kiállításajánló
52 Ketten ugyanarról: Izinger Katalin: Vonalak és fonalak Fáy Miklós: Megannyi Miss Marple
61 Hernádi Miklós: Festőélet Magyarországon 4.: Koncz András
64 Mesélnek a műkincsek – előadássorozat a BÁV-ban: A neoavantgárd fotográfia
66 Kishonthy Zsolt: „Szóltak a fiúk, hogy mennek valami fesztiválra Woodstockba…” – beszélgetés Seres Lászlóval
72 Kiállításajánló
74 Bordács Andrea: t.error – Félelem és reszketés…? Művek a média öngerjesztő folyamatáról
78 Révész Emese: Wanted – Csók István
82 Kovács Ágnes: Magyarok Münchenben 8. – Gróf Margitay Tihamér, aki a magyarok szalonjait festette
90 Gutenberg-galaxis
SZERKESZTŐI BEKÖSZÖNŐ
Az egész lapszerkesztésben azok a legjobb pillanatok, amikor a „minden mindennel összefügg”-elmélet az előre eltervezett kapcsolódásokon kívül csak úgy, magától is megmutatkozik.
Zsákmányművek – A nagy orosz művészeti krimi – Interjú Konsztantyin Akinsával, az elkonfiskált műkincsek orosz-amerikai kutatójával
Csütörtökön nyílt a Ludwig Múzeum Permanens forradalom. Mai ukrán képzőművészet című csoportos kiállítása, az ukrán kortárs szcéna első nagyszabású magyarországi bemutatkozása. Az Artmagazin 2009-ben interjúzott Konsztantyin Akinsával, a hadizsákmányművekkel és az orosz avantgárddal foglalkozó művészettörténésszel, a kiállítás egyik kurátorával – most ezt az interjút elevenítjük fel archívumunkból.
Megannyi Miss Marple
A két részt valóban úgy kell érteni, hogy két rész, vannak a nemzetközi hímzők, ők a szigorú Az öltés művészete címet viselik magukon és a kiállításukon, öltenek és művészek, és vannak a magyarok, az ő címük költőibb: Ahogy a varrócérna kerüli a gombot. A kiállítás szervezői valamiért ragaszkodnak hozzá, hogy tudatosítsák bennünk, ez nem költészet, hanem mese, a Vacka Rádió című mesesorozat egyik dalából van az idézet.
Szóltak a fiúknak, hogy mennek valami fesztiválra Woodstockba...
Seres László neve minden bizonnyal ismeretlen még a legtájékozottabb műértők körében is. Miskolcon nevelkedett, édesapja Seres János festőművész, a művésztelepen Kondor Béla és Lenkey Zoltán mellett, még szinte gyerekfejjel tanulta a rézkarc és a litográfia technikáját.
t.error – Félelem és reszketés…? – Művek a média öngerjesztő folyamatáról
2008 őszén a Műcsarnok MenüPont galériájában láthattunk egy kiállítást t.error – a félelmed egy külső tárgy címmel, ami a médiában és a mindennapjainkban is egyre erősödő erőszak és terror pszichológiai hatásaira fókuszált. A kiállítás az eredeti kurátori koncepció csak egy kis szeletét, leginkább a videoműveket mutatta be. Ám a két kurátornak, Erdősi Anikónak és Hetesi Attilának a New York-i Magyar Év keretén belül sikerült az eredeti elképzelést is megvalósítania.
Wanted – Csók István
Önámítás azt gondolni, hogy egy életmű az utókor számára a maga teljességében megismerhető. Ami távolról monolit tömbnek tűnik, az a figyelmes szemlélő számára feltárja valódi formáját, egy folytonos változásban lévő organizmust. Ilyen lélegző, pulzáló szerveződés minden festői életmű, térben, időben alakváltó tünemény. Alkotóelemei, maguk a művek, olykor rejtélyes és beláthatatlan utakat járnak be felragyogva, majd kihunyva. Némelyek folyvást láthatók, nemzedékek közös tudatát meghatározó ikonok, mások halvaszületett teremtmények, amelyek sosem lépik át a műterem küszöbét. Nagyobb részük azonban a jelenlét szürke mezőjében lebeg, leírások vagy reprodukciók raszterhálójában öltve testet, időszakos tárlatok gyorsan szétfoszló emlékképeiben bolyongva.
Magyarok Münchenben 8. – Gróf Margitay Tihamér – Aki a magyarok szalonjait festette
„Érdemen felül dicsőítették, azután reprezentatívját látták benne annak a művésztípusnak, aki nem a művészetért, csak a közönség kegyeiért harcolt.” (1)
Márffy Ödön
A Corvina tavaly elkezdte újra kiadni a rendszerváltás előtti kismonográfia-sorozatát. Az érdeklődés nem fogyott irántuk, viszont a belső és a külső egyaránt pókhálóssá vált. A két újrafazonírozott klasszikus (Munkácsy, Csontváry) után itt egy vadonatúj kötet, Márffy Ödönről.
A képi fordulat
A huszadik század végének egyik legnagyobb hatású művészettörténésze végre elérhetővé vált magyarul is. A szegedi egyetem fordítóműhelye meghívta egy előadás erejéig 2005-ben W. J. T. Mitchellt és magyarította a chicagói professzor néhány kulcsfontosságú írását.
Rómától a romanikáig
A római művészet története követhetetlenül szövevényes. Eleve vegyes forrásból táplálkozott, hiszen a latin törzsek saját kultuszaikba hamar beillesztették az etruszk és görög elemeket; de mikor Róma világbirodalommá terebélyesedett, teljessé vált az esztétikai kakofónia.
A metzénás
A köztéri művészetről francia szemmel Jeff Koons kapcsán. Interjú 2009-ből Laurent Le Bon kurátorral, aki a cikk megjelenése óta a metzi Pompidou Központ éléről a szeptemberben újra megnyíló párizsi Picasso Múzeum vezetői székébe ült 2014. június 3-án.
Kasztrációs félelmek, tetovált képek a falakon
Beszélgetés Tóth Ferenccel, a Gustave Moreau-kiállítás kurátorával
Vonalak és fonalak
A hímzést az ókorban „tűvel festésnek” nevezték. Ebben megnyilvánult még az a szándék, hogy a hímzőfonal finom vezetésével – ami nagy türelmet, aprólékos figyelmet követel – ugyanazokra a babérokra törjenek, mint a sokkal könnyedébben kezelhető ecsettel dolgozó festők.
Thonet
A modern építészet ikonja, Le Corbusier istenítette, úgy vélte, hogy egy olyan szék, amiből több kontinensen milliók fogytak el két rövid évtized alatt, az minden bizonnyal „nemes tárgy”. Pedig egy teljesen szimpla Thonet-székről beszélt csak: négy láb, egy körgyűrű, egy darabból készült íves karfa, plusz a nádazott ülőfelület. Teljesen egyszerű. A Thonet cég – a 19. századi bécsi IKEA – éppen ezzel lett híres, a biedermeier egyszerűséggel, amit a funkcionalitás, a strapabíróság és az olcsóság egészített ki.