Artmagazin 31
Az egész lapszerkesztésben azok a legjobb pillanatok, amikor a „minden mindennel összefügg”-elmélet az előre eltervezett kapcsolódásokon kívül csak úgy, magától is megmutatkozik. Amikor több, egymástól független interjúból is (márpedig ez a szám bővelkedik az interjúkban, beszélgetésekben) kirajzolódik mennyit keményedtek a viszonyok, lehet szó az orosz restitúciós álláspontról (beszélgetés Konsztantyin Akinsával), a régi Amerikáról (Seres László nagy kalandja a hippi-Amerikában), vagy az újról, a szeptember 11-e utániról (t.error), de a magyar festőkarrierek alakulása is tanulságos (beszélgetés Koncz Andrással). Érdekes különböző szempontokból látni a művészet funkcióváltásának következményeit Földes András és Wesselényi-Garay Andor cikkeiben, vagy a Laurent Le Bonnal készült beszélgetésben. Az egyes életművek sorsa is több mint tanulságosan bontakozik ki: P. Szűcs Julianna cikkéből Gulácsyé, Révész Emese Wanted-jából pedig az életműsors általános forgandósága mellett Csók Istváné, vagy a Tóth Ferenccel folytatott beszélgetésből Gustave Moreau-é. Végül Moreau esetében nem is az a legérdekesebb, hogy művei milyen hatást gyakoroltak még életében pályatársaira, vagy miként keltek új életre a pár évtizede megélénkülő figyelemnek köszönhetően, hanem az, hogy egy festő-tanár, otthon, a műtermébe zárkózva húsz év alatt mennyit kísérletezik, milyen apró lépésekben szakad el a konvencionális képtípustól, a barnás árnyalatoktól, a klasszikus ideáloktól és kompozíciótól, úgyhogy a tanítványai már az általa (jó, az impreszszionisták által is) kiküzdött alapokról startolva pár év elteltével „Vadak”-ként húzzanak el iszonyatos sebességgel minden festői pepecselés mellett. A lernai hidrából pár év alatt Lux, Calme et Volupté lehetett, azok voltak a szép idők.
5 Reflex
6 P. Szűcs Julianna: Megkésett recenzió
10 Artanzix
12 RiederGábor – Topor Tünde: Zsákmányművek – a nagy orosz művészeti krimi, – interjú Konsztantyin Akinsával
20 Kiállításajánló
22 Földes András: Vegyenek neonfestéket, feltalálták a legújabb művészeti stílust
30 Winkler Nóra: A metzénás – interjú Laurent Le Bonnal
35 Wesselényi-Garay Andor: Az új hely – múzeumláz az ezredfordulón
42 Kiállításajánló
44 Topor Tünde: Kasztrációs félelmek, tetovált képek a falakon – beszélgetés Tóth Ferenccel, a Gustave Moreau-kiállítás kurátorával
50 Kiállításajánló
52 Ketten ugyanarról: Izinger Katalin: Vonalak és fonalak Fáy Miklós: Megannyi Miss Marple
61 Hernádi Miklós: Festőélet Magyarországon 4.: Koncz András
64 Mesélnek a műkincsek – előadássorozat a BÁV-ban: A neoavantgárd fotográfia
66 Kishonthy Zsolt: „Szóltak a fiúk, hogy mennek valami fesztiválra Woodstockba…” – beszélgetés Seres Lászlóval
72 Kiállításajánló
74 Bordács Andrea: t.error – Félelem és reszketés…? Művek a média öngerjesztő folyamatáról
78 Révész Emese: Wanted – Csók István
82 Kovács Ágnes: Magyarok Münchenben 8. – Gróf Margitay Tihamér, aki a magyarok szalonjait festette
90 Gutenberg-galaxis
Megkésett recenzió
Olvasom egy másik művészeti folyóirat körkérdésére adott válaszok között lapunk főszerkesztőjéét is. „A 2008-as év kiállításai, művészeti eseményei között melyik okozott az Ön számára csalódást és miért?” – késztet tűnődésre a konkurencia. „A legnagyobb csalódást a KOGART Ház Gulácsy-kiállítása okozta, de nem közvetlenül, hanem közvetve – felel a megszólított –, mert úgy tűnik, itt a magyar művészettörténész-szakma a másik oldalára fordult, és megint elmulasztotta a lehetőséget, hogy megvitasson egy kiállítást, ami felvetette a létező összes fontos kérdést. Kezdve azon: vajon melyik Gulácsy-mű igazi, folytatva azzal, hogy ez a kérdés miért is nem megválaszolható a jelen pillanatban, végezetül pedig a hivatalos és a műkereskedelmi művészettörténet-írás közti konfliktusok, az eddigi kutatások értékelésének kérdését.”
Vegyenek neonfestéket, feltalálták a legújabb művészeti stílust
A történelem és ezzel párhuzamosan persze a művészettörténet is túlértékelt tudomány. Az, hogy az ember visszatekintve mondja meg, mi történt a múltban, olyan arrogancia, amit legfeljebb futballkocsmákban tolerálnak. Már lezajlott eseményekről osztani az észt nem nagy kihívás. Mennyivel többet nyert volna a világ, ha a művészettörténészek előre figyelmeztetik például Van Goghot, hogy felesleges levágnia a fülét, mert hamarosan a világ legmenőbb művészeként fogják számon tartani. Híres képéhez bőven elég lesz az is, ha egyszerűen betekeri hallószerveit egy kendővel. A művészettörténészek azonban akkoriban is jobbára csak a múlttal foglalkoztak, így a világ szegényebb lett a Két táncosnővel az ölemben pezsgőzöm a Moulin Rouge-ban című Van Gogh-festménnyel, és nyilván még rengeteg további művel.
Az új hely – Múzeumláz az ezredfordulón (1)
A kortárs muzeológiai közbeszédben az elmúlt évtizedet jellemző múzeumépítési hullám olyasfajta cunaminak tűnik, amit az amerikai építész, Frank O. Gehry által jegyzett Bilbao Guggenheim indított el. (2) Ez az érzet azonban feltétlen relatív. Perneczky Géza már 1991-ben is múzeumépítési boomról ír (3), vagyis egy tágabb fókuszú visszatekintésben a baszk főváros szerepe viszonylagossá válik. Mégis, ezzel együtt tényleg történt valami Bilbaóban, ez a valami azonban nem a funkció újrafelfedezéséhez és divatossá válásához, hanem az építészet és vele együtt az építész társadalmi szerepének megváltozásához köthető. (4) Az új múzeumok ugyanis elsősorban egy drámaian új jelenség, az építészetben az elmúlt tíz esztendő során kialakult sztárépítészet legfőbb képviseleti médiumaként váltak fontossá.
Mesélnek a Műkincsek
A nagy múltú BÁV Zrt. tavaly tavasszal indította útjára a nagy sikerű Mesélnek a Műkincsek című előadás-sorozatot. A Bécsi úti központban tartott esti rendezvényeken eddig már szóba került a rejtélyes Seuso-kincs ügye, a műkereskedelemben felbukkanó zsidó szakrális műtárgyak, az antik fegyverek, P. Bak János festészete, a nemzetközi műkincspiaci trendek és az ellopott remekművek sorsa is.