Wanted – Csók István

Révész Emese

Önámítás azt gondolni, hogy egy életmű az utókor számára a maga teljességében megismerhető. Ami távolról monolit tömbnek tűnik, az a figyelmes szemlélő számára feltárja valódi formáját, egy folytonos változásban lévő organizmust. Ilyen lélegző, pulzáló szerveződés minden festői életmű, térben, időben alakváltó tünemény. Alkotóelemei, maguk a művek, olykor rejtélyes és beláthatatlan utakat járnak be felragyogva, majd kihunyva. Némelyek folyvást láthatók, nemzedékek közös tudatát meghatározó ikonok, mások halvaszületett teremtmények, amelyek sosem lépik át a műterem küszöbét. Nagyobb részük azonban a jelenlét szürke mezőjében lebeg, leírások vagy reprodukciók raszterhálójában öltve testet, időszakos tárlatok gyorsan szétfoszló emlékképeiben bolyongva. 

Innen tekintve minden életműtárlat a megmutatás (felmutatás) múlandó diadala, amit a művek láthatóvá tételének gyönyörűsége leng be. Az elmúlt évek nagyszabású életműtárlatai sorra bebizonyították, hogy az ilyen vállalkozások lendülete rendre felszínre dob korábban lappangó (remek)műveket. Efféle bizakodás teremtette ezt az írást is, az együttműködés és segítőkészség reménye, amely nélkül aligha lehetséges a megálmodott tárlat megvalósítása.

A vállalkozás apropóját Csók István halálának 150. évfordulója nyújtja, amire emlékezve a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága 2011-re nagyszabású emlékkiállítást tervez Székesfehérváron és Cecén. A hely kiválasztását a festő Fejér megyei kötődése magyarázza, aminek köszönhetően a múzeum Csók festményeinek jelentős kollekcióját őrzi. E művekből mutat be reprezentatív válogtást a cecei Csók István Emlékmúzeum állandó tárlata. (Az emlékház felújítása miatt a kiállítás jelenleg ideiglenes helyen, szűkebb válogatásban látható.)

Csók életművéről hajlamosak vagyunk azt gondolni, aligha tartogat már meglepetéseket. Jelentős számú műve van közgyűjteményben, egyes képei a mai napig állandó szereplői a korszakot bemutató hazai és külföldi tárlatoknak. Csakhogy Csók igen termékeny alkotó volt, ami nem csupán átiratok és replikák sokaságát, hanem egyedi, egyszeri remek alkotások sokaságát is jelenti. A vándorlások éveiben Münchenben és Párizsban készült művei szétszóródtak, külhoni gyűjtőkhöz áramlottak. Hazatérve nagyszámú időszakos és külföldi vándorkiállítás vitte szét a szélrózsa minden irányába műveit.

Ebből adódóan az életmű jelentős része magántulajdonban van, sőt annak kulcsfontosságú darabjai is magángyűjtemények részei. (A Tavasz ébredésének pár évvel ezelőtt történt váratlan felbukkanása ékes bizonyítéka volt ennek.) A magántulajdonban levő képek töredéke az elmúlt évek aukcióin felbukkant ugyan, de számos művet utoljára Csók 1965-ben, a Műcsarnokban megrendezett életműtárlatán láthatott a nagyközönség. Legfőbb reményünk, hogy ezek a „rejtőzködő csodák” fél évszázad után ismét felfedik szépségüket: láthatóvá válnak egy kiállítás erejéig és végre korszerű módon mutathatja be azokat egy igényes monográfia.

A legfőbb keresett tárgy Csók fiatalkori főműve, az 1895-ben befejezett Báthory Erzsébet. (2. kép) A nagyméretű vászon 1945 elején tűnt el Székesfehérvárról. Vélhetően megsemmisült. Ám egy pár évvel később született dokumentum arra utal, hogy egy magyar hadifogoly 1945 nyarán látta a művet az ausztriai Spittal an der Drau városában, egy reneszánsz kastély falán. Noha az ez ügyben lezajlott hivatalos kutatások negatív eredménnyel zárultak, némi halvány reménnyel talán kecsegtetnek (az elszánt kincsvadászokat minden bizonnyal).

Mivel korai főműveit Csók rendre megsemmisítette, többnyire csupán töredékeik, vázlataik ismertek. Az 1902-ben festett Bűnös asszony egyik utolsó monumentuma e csökönyös önpusztításnak. A szétvágott képből Csók (szokása szerint) a női főalakot tartotta meg: Mária Magdolna aktja utoljára az Ernst Múzeum aukcióján szerepelt 1923-ban. (6. kép)

A keresett képek között számos olyan található, amely Csók jól ismert, később többször megfestett témáinak első változataira vonatkozik. Az első változatok értéke nem csupán művészettörténeti, hanem esztétikai is, hiszen azok kivitelezése még őrzi a festői teremtés friss lendületét. Ilyen a Dolce far niente (Édes semmittevés) 1897-ből – amelyre a festő emlékirataiban külön kitér (3. kép), a népéleti témakörből a Pihenő sokácok és a Hímző sokác asszony első, remekbe szabott változata (8., 10. kép), vagy a lidó-képek köréből a tízes években készült Strandon és A homokban (29., 30. kép).

Kétségtelen, hogy Csók életművét a saját vagy idegen kezű replikák erősen devalválták. Egy jövendőbeli életműtárlat egyik legfontosabb feladata éppen e torz kép kiigazítása, az egyedi, kiváló művekben megtestesülő alkotó felmutatása. Az unalomig ismételgetett sokác-téma remek darabjai közé tartoznak a Tükör előtt, a Sokác menyecske, a Sokác lányok, az Aratáskor, a fauve-os hatásokat sejtető Öcsényi menyecske vagy az urbánus és népies elemeket szatirikusan ötvöző Magyar szoba (11., 12., 13., 19., 20., 25. kép). E művek ismételt bemutatása azért lenne fontos, mert igazolhatná, hogy Csók sokác-témája festőileg és gondolatilag progresszív volt a századelőn és eredeti formájában összhangban állt a korszak képi kísérleteivel és felvilágosult gondolataival.

A lappangó festmények között akad olyan mű is, amelynek lelőhelye a nagyszámú reprodukció ellenére is bizonytalan. Ilyen a Züzü-ciklus egyik legtöbbet reprodukált darabja, a Népszínház utca, amit Csók 1957-es monográfiája már lappangó műként közölt. A festő feleségének korai, neorokokó portréja Csók festői kvalitásainak ékes bizonyítéka (14. kép), ahogy a Vámpírok is az életmű kulcsfontosságú darabja (16. kép). Művészetének kevéssé ismert és méltatott szeletét alkotják grafikái. Csók szénrajzait a századelő művészeti lapjai – így Lyka Károly Művészete vagy az Új Idők – gyakran reprodukálták. Rajzai sok esetben nem az olajképek szoros értelemben vett előtanulmányai voltak, inkább azok monokróm, grafikus átiratai. Így nem csupán művészettörténeti értékkel bírnak, hanem autonóm kvalitásuk jogán is a korszak grafikatörténetének becses darabjai. Csók grafikái szétszóródtak, közgyűjteményben csak kevés található. A keresett művek között most két olyan rajzra hívjuk fel a figyelmet, amely jelentős festményekhez kötődik, de mind a Thámár, mind a Vámpírok a téma önálló feldolgozásának tekinthető (9., 16/b kép)

Végül az itt reprodukált művek egy része valódi kuriózum, olyan különleges darab, amely épp egy életmű rekonstruálásának „hiányzó építőköveit” alkothatja. Garay Jolán arcképe a századvég szalonfestészetének vonzáskörében született (1. kép), de kevés példa akad a Templomban vagy az Aratáskor naturalizmusára is (4., 19. kép). Más művek a kortársak meglepően erős hatását bizonyítják, így az 1912-es Aktok (27. kép) Rippl-Rónai dekoratív szintézisének, a Lidó pedig Vaszary oldott festőiségének egyéni tükrözése (34. kép).

Valamennyi keresett mű más-más tekintetben ugyan, de jelentősen kibővítené, gazdagítaná Csók festészetéről alkotott képünket. Éppen ezért számítunk az esetleges tulajdonosok jelentkezésére. Ha a művek kiállításra való kölcsönzése nem megoldható, úgy egy színes fotó is segítséget nyújt munkánkban. A készülő monográfiához a festmények mellett minden dokumentum (fotók, levelek) is értékes adaléka munkánknak. Természetesen köszönettel veszünk minden olyan megkeresést is, amely nem az itt reprodukált művekhez kötődik. 

Monográfus és a kiállítás független kurátora: Révész Emese ([email protected], www.revart.eoldal.hu)

A kiállítás múzeumi kurátora: Gärtner Petra ([email protected]; Múzeumi telefonszám: 22/315-583)

Full 001665
Full 001666
Full 001667
Full 001668
Full 001669
Full 001670
Full 001671
Full 001672
Full 001673
Full 001674
Full 001675
Full 001676
Full 001677
Full 001678
Full 001679
Full 001680
Full 001681
Full 001646
Full 001647
Full 001648
Full 001649
Full 001650
Full 001651
Full 001653
Full 001654
Full 001655
Full 001656
Full 001657
Full 001658
Full 001659
Full 001660
Full 001661
Full 001662
Full 001663
Full 001664
full_000234.jpg
Wanted - Kernstok Károly elfeledett képei

Szemben a műkereskedelemben manapság tapasztalható érdektelenséggel, Kernstok Károly egyike volt azon művészeknek, akinek nevét és műveit jól ismerte a művelt közönség, képeit pedig szívesen vásárolták a tehetősebb polgárok és a haladó szellemű értelmiségiek. Jól példázza Kernstok kelendőségét, hogy 1911-es nagy, egész pályáját felölelő retrospektív tárlatának megnyitó napján összesen 9 képét kínálták eladásra, a többi már magánkézből, illetve múzeumokból került a tárlatra, az érdeklődő közönség pedig már másnap hiába kereste a megvásárolható műveket, hiszen azok mindegyike elkelt az első napon.

full_000909.jpg
Wanted - Lopott műtárgyak - mit tehetünk, mit tehetnek a hatóságok?

Az alábbiakban tájékoztatást adunk egy, a kortárs mûvészetet ért újabb szomorú eseményrôl. Veress Pál (Budapest, 1920 – Budapest, 1999) festô és grafikus ismert salakreliefjeinek egy szép sorozatát, valamint további három mûvét, összesen 16 alkotását vitték el ismeretlen tettesek 2006. szeptember 26-án. Az esemény több szempontból is tanulságos. Ugyanis azt a hazai aukciós és galériás mûkereskedelemben egyaránt tükrözôdô folyamatot mutatja, hogy a kereskedôk és gyûjtôk érdeklôdése egyre inkább a (klasszikus) kortársak felé fordul. E növekvô érdeklôdés – jogellenes és sajnálatos – mérföldköve a fenti eset. Emellett azért is fájó veszteség, mert a mûvész eddig egyben ôrzött hagyatékát fosztották meg több kiemelkedôen értékes darabjától.

full_000238.jpg
Wanted - Maga a mű "kerestetik"

A művészettörténet-kutatás, bár tudományos tevékenység, gyakran mégis a bűnügyi regények világára emlékeztet. Nyomozásaink kiindulópontjául rendszerint maguk a műalkotások szolgálnak, s ilyenkor ¬ mint a krimikben általában ¬ a „tettes” kilétét kell felderítenünk. Most induló cikksorozatunkban éppen fordított a helyzet. Olyan műalkotások reprodukcióit igyekszünk bemutatni, amelyekről már meglehetősen sokat tudunk. Ismerjük az alkotót, gyakran a mű keletkezésének évszáma, mérete, technikája és egyéb adatai is rendelkezésünkre állnak, nem ritka, hogy az egykori tulajdonosok kiléte is ismert, csupán egyetlen, ám a legfontosabb láncszem hiányzik: MAGA A MŰ „KERESTETIK”.

full_000279.jpg
Wanted - Zichy Mihály

2007. december 14. és 2008. március 26. között Zichy Mihály műveinek nagyszabású bemutatójára készül a Magyar Nemzeti Galéria. A kiállítás apropóját a szentpétervári Ermitázzsal való együttműködés adja, melynek köszönhetően a világ egyik legnagyobb múzeuma mintegy száz darab grafikát kölcsönöz a gyűjteményében őrzött Zichy-anyagból. A Magyar Nemzeti Galéria és az Ermitázs Zichy-grafikáin és -festményein kívül – mely a bázisát adja a tárlatnak – szeretnénk hazai köz- és magángyűjtemények anyagát is bemutatni. A hagyatékból, mely a mai napig a leszármazottak tulajdonában van, számos fontos mű lesz látható, és több gyűjtő is jelezte már együttműködési szándékát. Azonban van néhány kulcsfontosságú alkotás, melynek eddig nem sikerült nyomára bukkanni, ebben kérjük olvasóink segítségét.

full_003532.jpg
Wanted – Az ismeretlen Balla Béla avagy az elmaradt siker anatómiája

"Rendszeresen nem végzett iskolákat. A négy elemi után kereskedő inas, majd nyomdász, üveges, pék, kőmíves és végül szabó lett. Azonban valamennyi foglalkozását hamarosan otthagyva, minden idejét önművelésre fordította. Festeni tizennyolcz éves korában kezdett s néhány évvel utóbb több aradi műbarát támogatásával Nagybányára ment..." - olvasható a pályakezdés művészregényt sejtető beharangozója a Szendrei-Szentiványi Lexikon megjelent első kötetében 1915-ben.

full_000415.jpg
Wanted – Borsos József

A Magyar Nemzeti Galéria Borsos József (1821–1883) biedermeier festő és fényképész munkásságát a jövő évben tervezi bemutatni. A szakma egyik nagy adósságát kívánjuk ezzel törleszteni, mert mind ez idáig nem volt olyan kiállítás, amely az œuvre-t – a lehetőségek szerint – teljes egészében bemutatta volna.

full_000233.jpg
Wanted – Vaszary János lappangó képei

A Magyar Nemzeti Galéria 2007 őszére tervezi Vaszary János festőművész gyűjteményes kiállításának megrendezését. A művész 1939-ben bekövetkezett halála óta egy alkalommal – immár több mint négy évtizede – találkozhatott a nagyközönség az életmű kiemelkedő darabjaival, a több mint háromszáz műtárgyat felvonultató Vaszary János emlékkiállításon, amely a Magyar Nemzeti Galériában 1961-ben volt látható.

full_000485.jpg
Wanted – Márffy Ödön festményei a Nyolcak időszakából

Idestova hét esztendeje, hogy Passuth Krisztina vezetésével megkezdődött a modern magyar festészet fauve-os gyökereinek feltárását célzó kutatás, amely a 2006 márciusában a Nemzeti Galéria Magyar Vadak kiállításához, majd 2008-200-ben e tárlat helyszínekhez adaptált változatainak egyéves franciaországi körútjához vezetett. Mindeközben magyar, angol és francia nyelvű tanulmánykötetek születtek, hazai és külhoni, magyar és nemzetközi konferenciák tűzték napirendjükre a kérdést. A munka szerves folytatásaként a kutatócsoport jelenleg a Nyolcak centenáriumi kiállításán dolgozik – amelynek Pécs ad majd otthont 2010 végén – abban a reményben, hogy az első magyar avantgárd csoport történetének újszerű feldolgozása hasonló érdeklődést fog kiváltani, mint a magyar Vadak bemutatása.

full_001088.jpg
Wanted – Nemes Marcell személyére, illetve egykori műgyűjteményére vonatkozó adatok, dokumentumok, információk

A Szépművészeti Múzeum egy – eredetileg 2011 tavaszára tervezett, de előreláthatólag csak 2011 októberében megnyíló – nagyszabású emlékkiállítás keretében kíván méltó emléket állítani a 20. századi magyar polgári műgyűjtés legendás alakjának, Jánoshalmi Nemes Marcellnek. (A gyűjtőről lásd többek között Németh István „Legendák és tények Nemes Marcellről I–III” címen korábban megjelent cikksorozatát az Artmagazin hasábjain.) (1)

full_000299.jpg
Wanted – Szocreál

A debreceni MODEM 2008 nyarán nagyszabású történeti kiállítás keretei között mutatja be a hazai szocialista realista képzőművészet sok vitára okot adó korszakát. Annak is a legbizarrabb, szocreál periódusát, az 1949 és 1956 közötti tematikus festészetet és szobrászatot.