Wanted – Nemes Marcell személyére, illetve egykori műgyűjteményére vonatkozó adatok, dokumentumok, információk

Németh István

A Szépművészeti Múzeum egy – eredetileg 2011 tavaszára tervezett, de előreláthatólag csak 2011 októberében megnyíló – nagyszabású emlékkiállítás keretében kíván méltó emléket állítani a 20. századi magyar polgári műgyűjtés legendás alakjának, Jánoshalmi Nemes Marcellnek. (A gyűjtőről lásd többek között Németh István „Legendák és tények Nemes Marcellről I–III” címen korábban megjelent cikksorozatát az Artmagazin hasábjain.) (1)

Mint ismeretes, Nemes Marcell (1866–1930) összességében több ezer tételt számláló, régi és modern festményekből, szobrokból és iparművészeti tárgyakból álló egykori kollekciója – részben még a gyűjtő életében, részben halála után – szinte teljesen szétszóródott.

Bár egyes művek későbbi sorsa viszonylag jól nyomon követhető – több mint félszázról tudjuk például, hogy jelenleg valamelyik amerikai közgyűjteményben található –, még az utóbbi években is újabb és újabb darabok bukkantak fel hazai és külföldi árveréseken, s az egykor kimutathatóan Nemes Marcell birtokában lévő műalkotások jelentős része azóta is lappang.

Mivel a Nemes-hagyaték 1931-ben, illetve 1933-ban Münchenben elárverezett régi külföldi műtárgyanyaga (néhány Herzog, illetve Hatvany által megszerzett képet leszámítva) túlnyomórészt már ekkor külföldi tulajdonba került, a továbbiakban az egykori Nemes-gyűjtemény olyan lappangó darabjaira szeretnénk felhívni a figyelmet, melyektől a gyűjtő esetleg már életében megvált, halála után az Ernst Múzeum 1933-as vagy 1934-es árverésén szerepeltek Budapesten, illetve kimutathatóan (vagy legalábbis sejthetően) ezt követően is Magyarországon maradtak.

Tudjuk, hogy Nemes Marcell a Tanácskormány által köztulajdonba vett festményei és szobrai közül, visszaszolgáltatásuk után jó néhányat áruba bocsátott a Magyar Studio 1921 februárjában megrendezett első művészeti aukcióján. (2) Mivel ezen műtárgyak közül több jelenleg is kimutathatóan magyar magántulajdonban van, nem kizárt, hogy az árverésen szereplő képek közül esetleg néhány további darab is itthon keresendő. (3) Az említett aukción 171. szám alatt került kalapács alá például négy Giovanni Battista Pittoninak (1687–1764) tulajdonított olajfestmény, melyek közül kettő, a Királyok imádása, illetve a Pásztorok imádása reprodukálva is volt az árverés katalógusában. (kép + kép) Amennyire tudni lehet, ez a KÖH nyilvántartásában a 18. század derekán működő olasz vagy osztrák festő műveként szereplő két védett festmény mindmáig hazai gyűjtő birtokában van. (4) Valószínűnek tűnik, hogy a Magyar Studio 1921-es árverésén ezekkel együtt szereplő másik két Pittoninak tulajdonított (sajnos nem reprodukált) mű, a Lábmosás, illetve Az utolsó vacsora annak idején szintén ugyanahhoz a tulajdonoshoz került, s könnyen elképzelhető, hogy az említett festményekhez hasonlóan szintén még mindig Magyarországon található.
Hogy csak a reprodukált műveknél maradjunk, ugyancsak Nemes Marcell gyűjteményéből került a Magyar Studio említett aukciójára Ottavio Betta dal Toldo ismeretlen északolasz festő által készített, 1580-ra datált képmása, a holland italianizáló festők első nemzedékéhez tartozó Cornelis van Poelenburgh (1594/95–1667) rézre festett alkotása, a Mária mennybemenetele vagy a Philips Wouwerman (1619–1668) művének tartott Fosztogató katonák. Néhány régi szobor is aukcióra került ekkor Nemes gyűjteményéből. Külön érdemes megemlíteni ezek közül egy Szent Margitot megörökítő 15. századi német munkák, vagy azt a szintén női szentet ábrázoló másik faszobrot, mely feltehetően egy 16. század első felében működő flamand szobrász alkotása.

A már említett műveken túl Nemes Marcell gyűjteményéből két angol festmény, George Morland (1763–1804) jelzett, 1792-ben készült Istálló ökörrel és sertésekkel c. alkotása, (155. sz.), illetve Edward C. Williams (1782–1855) egy tájképe (195. sz.) is szerepelt a Magyar Studio 1921-es árverésén, melyek jelenlegi őrzési helyét szintén jó lenne kideríteni. Számolnunk kell persze azzal, hogy a Nemes által a Magyar Studio árverésére bocsátott műtárgyak közül korántsem mindegyik feltétlenül Magyarországon talált gazdára. Tudjuk, hogy bizonyos képek az aukció után visszakerültek a gyűjtőhöz, aki ezek közül többet kivitt magával külföldre. Ilyen volt például Ferdinand Georg Waldmüller 1828-ban festett Női képmása, melyet Nemes Marcell idővel a müncheni képtárnak adományozott, (5) vagy az a Rembrandt körében készült, Jób szenvedéseit ábrázoló festmény, mely később a gyűjtő hagyatéki anyagának 1933-as aukcióján is szerepelt. (6) 

Az egykor Nemes birtokában lévő régi műtárgyak közül számos jelentős darab mindenesetre még jó ideig Magyarországon maradt. Ezt bizonyítja többek között a Nemzeti Szalon 1937 végén régi olasz mesterek műveiből rendezett tárlata is, ahol vagy tíz olyan mű szerepelt, melyek korábbi tulajdonosa Nemes Marcell volt.(7) Ezen képek közé tartozott például az a hagyományosan Paris Bordone-nak attribuált (de egyesek szerint Moretto da Brescia által festett) Női képmás, mely egészen 1945-ig kimutathatóan a Herzog család birtokában volt. Baumgarten Nándor tulajdonaként szerepelt ugyanezen a kiállításon egy Liberale da Verona alkotásának tartott Szent Sebestyén, míg Marco Palmezzano Szent Családját Tószeghy Richard kölcsönözte a tárlatra.

A Szépművészeti Múzeum 1946-os magángyűjteményi kiállításának a katalógusában ugyancsak több mint egy tucat kép esetében szerepelt korábbi tulajdonosként Nemes Marcell neve. (8) Közülük itt most csak egy-két olyan lappangó művet szeretnénk kiemelni, melyek reprodukálva is voltak a katalógusban. Az Agnolo Bronzino alkotásaként kiállított Szent Család (kép) mellett mindenképpen érdemes megemlíteni Aelbert Cuyp Sziklás táj tehenekkel című festményét, mely a jeles 17. századi dordrechti mester legkiválóbb művei közé tartozik, későbbi sorsáról ennek ellenére semmit sem tudunk.

Bár Nemes Marcell több száz tételt számláló modern magyar képgyűjteményének jelentős része a gyűjtő Münchenbe költözése után is Budapesten maradt, s itt is került később értékesítésre az Ernst Múzeum 1933-as, illetve 1934-es hagyatéki átverésén, (9) az aukciós katalógusokban csak kevés mű volt reprodukálva, s számos festmény azonosítása, illetve jelenlegi tulajdonosának kiderítése mindmáig problémát okoz. (10) Mindez Nemes híres Rippl-Rónai-kollekciójának egyes darabjaira is vonatkozik. Még az említett hagyatéki árverések katalógusában reprodukált képek között is akad néhány fontos, lappangó darab. Ezek közé tartozik Csók István Őszi rózsák c. festménye is, mely 6. szám alatt szerepelt Nemes magyar képgyűjteményének 1933-as aukcióján. Az 1934-ben árverésre bocsátott művek közül szintén keresett Fényes Adolf Parasztkorsók virággal c. képe, Lotz Károly kisméretű, fára festett kompozíciója, az Aktok, Magyar-Mannheimer Gusztáv Mitológiai jelenet címen elárverezett festménye, Perlmutter Izsák Csendélete, továbbá Rippl-Rónai pasztellje, a Kunffyné rózsás kalapban.

Még az Ernst Múzeum 1933-as hagyatéki árverésén szerepelt 42. szám alatt Rippl-Rónai József Ullmann doktort megörökítő portréja. Bár ez a mű az aukció katalógusában nem volt reprodukálva, a képet Dömötör István egy néhány évvel korábban publikált cikkéből ismerjük. (11) Említett tanulmányában egyébként Dömötör több olyan Rippl-Rónai-művet is közöl, melyek a képaláírások szerint akkoriban Nemes Marcell birtokában voltak. Ilyen volt például a festő által egész sorozatban megörökített Ostendei plage egyik változata, a Gyermektársaság Piacsek bácsival vagy a szintén több változatban készült Kövezők. Nemes Marcell gyakran adta kölcsön a Szépművészeti Múzeumban letétként őrzött modern magyar képeit különböző hazai és külföldi kiállításokra. Az 1927-es varsói, illetve krakkói tárlaton is szerepelt például Perlmutter Izsák már említett Csendélete, akárcsak a festő egy másik műve, a Leányka kecskékkel, mely szintén reprodukálva volt Déry Béla a magyar képzőművészet külföldi bemutatkozásairól írt korabeli beszámolójában. (12) Az egykori Nemes-gyűjtemény egy másik darabját, Mattyasovszky-Zsolnay László Lulu c. művét a Magyar Művészet 1928-as évfolyamának egyik reprodukciójából ismerjük. (13) Itt jegyezhetjük meg, hogy – mint ahogy ezt a közelmúltban több konkrét példa is igazolta – esetenként az egykori Nemes-gyűjtemény nem reprodukált darabjainak megtalálására is van azért némi esély. Számos egykor Nemes Marcell birtokában lévő festmény, illetve rajz hátoldalán található ugyanis a gyűjtő személyére, valamilyen korabeli kiállításra vagy aukcióra történő utalás (felirat, cetli, sorszám) melyek az ismert dokumentumokkal összevetve hozzásegíthetnek egy-egy kérdéses mű azonosításához.

Tudjuk, hogy az elsősorban műgyűjtőként, műkereskedőként és mecénásként ismert Nemes Marcell maga is festegetett, sőt képeiből halála után még kiállítást is rendeztek az Ernst Múzeumban. (14) Bár művei közül egy-két darab idővel közgyűjteménybe került, (15) alkotásainak túlnyomó része azóta is lappang, pedig Nemes képzőművészeti tevékenységének a rekonstruálásához jó lenne ezen aktok, csendéletek, illetve portrék közül legalább néhányat megtalálni. Sajnos a keresett képekről jórészt még reprodukciók sem készültek, így azonosításuk legfeljebb az említett 1933-as, illetve 1934-es hagyatéki aukció adatai alapján lehetséges. (16) Ugyancsak jó lenne kideríteni, mi lett a későbbi sorsa Nemes Marcell halotti maszkjának, melyet Kisfaludi Strobl Zsigmond készített az 1930 októberében elhunyt, s Klebelsberg Kunó által a nemzet halottjának nyilvánított műgyűjtőről.

Nemes Marcell széles körű mecénási tevékenységének érzékeltetése céljából, a Szépművészeti Múzeum tervezett kiállításán – az általa valamely hazai vagy külföldi közintézménynek adományozott műtárgyak mellett – néhány olyan festményt is szeretnénk majd bemutatni, melyek annak idején (részben már a gyűjtő halála után) valamilyen Nemes Marcell által létrehozott alapítványi díjban részesültek. Bár ezen művek többsége jól ismert a korabeli sajtóból, nem mindegyikről áll rendelkezésünkre reprodukció, s jó néhány lappangó darabnak eddig nem sikerült megtalálni jelenlegi tulajdonosát. Ezek közé tartozik például az a három kép is, melyek 1909 és 1912 között a Nemzeti Szalon 500 koronás Nemes Marcell-díját kapták: Kacziány Ödön Leselkedő halál, Jávor Pál Nyaraló színész (Gál Gyula arcképe) és Éder Gyula Csalogatás című festményeiről van szó.

1920. március 12-én alakult meg a Szinyei Merse Pál Társaság, melynek alapító tagjai (illetve tiszteleti tagjai) között Nemes Marcell is ott szerepelt. 1920. március 25-én Nemes 100 000 koronát, ugyanezen év december 31-én – a Szinyei Merse Pál Társaság taggyűlésén első ízben való megjelenése alkalmából – 400 000 koronát, majd 1923. február 13-án, a Társaság első kiállításának nagy sikere alkalmából újabb 500 000 koronát, azaz összesen 1 000 000 koronát adományozott a Szinyei Merse Pál Társaság tulajdonát képező alapítvány létesítésére azzal, hogy az alapítvány 200 000 korona értékű vagyonrészének évi tiszta hozadéka „Szinyei Merse Pál tájképfestészeti jutalom” címen, s 800 000 korona értékű vagyonrészének évi tiszta hozadéka „Jánoshalmi Nemes Marcell-féle külföldi képzőművészeti tanulmányúti díj” címen évről évre a Szinyei Merse Pál Társaság által adományoztassék. (17) Az ezt követő évek, illetve évtizedek során többek között olyan (lappangó?) művek kaptak Szinyei-tájképdíjat, mint Bornemisza Géza Tornác című festménye, Burghardt Rezső 1927-ben a magyar állam által a berlini Collegium Hungaricum számára megvásárolt Faluvége c. képe, Csánky Dénestől a Trágyahordás, Diener Dénes Rudolf 1936-ban készült Szentendrei dombok c. alkotása, Farkas István egy évvel később festett műve, a Kertben, Patkó Károlytól az 1923-ban készült Gyümölcsszedők vagy Szobotka Imre egykor Fruchter Lajos gyűjteményében őrzött tájképe, az 1930-ban készült Malom.
Az említett műtárgyak mellett keresünk minden olyan írásos, illetve tárgyi dokumentumot, melyek valamilyen formában kapcsolódnak Nemes Marcell személyéhez. Bár az elmúlt évek kutatásai során sikerült kideríteni, hogy a jeles műbarát 1908-as királyi tanácsosi oklevele vagy 1910-es nemesi oklevele (Nemes ekkor kapta a „Jánoshalmi” előnevet) jelenleg is fellelhetők Magyarországon, ugyanakkor semmit sem tudunk Nemes Marcell egyéb kitüntetéseinek (a bajor Szent Mihály Rend III. osztálya, Katolikus Izabella Rend, Francia Becsületrend stb.) vagy személyes levelezésének későbbi sorsáról.

Ezúton szeretnénk kérni minden intézményt, illetve magánszemélyt, hogy a tervezett emlékkiállítás katalógusának, s az ezzel párhuzamosan készülő Nemes-monográfia dokumentációs anyagának kiegészítése, illetve pontosítása céljából jelezzék, ha bármilyen Nemes Marcell személyéhez, illetve egykori gyűjteményéhez köthető (mű)tárgyról vagy írásos dokumentumról tudomásuk van.

Németh István
Szépművészeti Múzeum
Régi Képtár Osztály
Tel: (36-1) 46-97-122
Email: [email protected]


Jegyzetek:
(1) Németh István: Legendák és tények Nemes Marcellről I. Miért lett nemes – a Nemes?, in: Artmagazin 2004. 4. sz. 4–10. o.; Németh István: Legendák és tények Nemes Marcellről II. Apostol vagy képkereskedő?, in: Artmagazin 2004. 5. sz. 4–15. o.; Németh István: Legendák és tények Nemes Marcellről III. A tutzingi várúr – a nemzet halottja, in: Artmagazin III (2005) nr. 1. 4–13. o.
(2) A Nemes Marcelltől köztulajdonba vett képzőművészeti alkotások visszaadása tárgyában 1921. február elején kelt okirat tételes műtárgylistát tartalmaz, melynek széljegyzeteiből kiderül, hogy mely darabok kerültek a Magyar Studio árverésére. Az irat 428/1922 sz. alatt található a Szépművészeti Múzeum irattárában. Az itt felsorolt 29 műtárgy mindegyike beazonosítható a Magyar Studio aukciós katalógusában szereplő egyes tételekkel, annak ellenére, hogy a katalógusban nem történik utalás a tulajdonos személyére. Lásd: Magyar Studio – Első művészeti aukció a Nemzeti Szalonban. 1921. február 10–13.
(3) Sebastiano Mainardi Mária a gyermekkel, a kis Ker. Szent Jánossal és három angyallal c. műve, s egy újabban kérdőjelesen Hans Leonhard Schäuffeleinnek tulajdonított Mária mennybemenetele 150-es, illetve 181-es szám alatt került árverésre a Magyar Studio 1921-es aukcióján. Évtizedekkel később mindkét mű felbukkant a Magyar Nemzeti Galéria magyar magángyűjtemények anyagából rendezett 1981-es kiállításán, s 66517., illetve 78215. azonosító szám alatt jelenleg is szerepelnek a KÖH nyilvántartásában.
(4) Lásd a védett műtárgyak adatbázisában KÖH azonosító 79563., illetve 79564. sz. alatt.
(5) Neue Pinakothek, München, Inv.no. 9396.
(6) Sammlung Marczell von Nemes. 2. Abteilung. Gemälde, Skulpturen, Textilien Kunstgewerbe und Möbel, Hugo Helbing München, 1933. november 2, nr. 69.
(7) Régi olasz mesterek kiállítása. Képek, szobrok magyar magángyűjteményekből, Nemzeti Szalon, Budapest 1937–38, nr. 9: Paris Bordone: Női képmás; nr. 14: Romagnai festő: Orsina de Grassi képmása; nr. 16: Jacopo Tintoretto: Férfi képmás; nr. 51: Liberale da Verona: Szent Sebestyén; nr. 56: Giovanni Santi: Krisztus; nr. 61: Marco Palmezzano: Szent Család; nr. 73: Filippo Lippi köre: Mária gyermekkel és Alexandriai Szent Katalinnal; nr. 110: Simone Pignani: Alexandriai Szent Katalin; nr. 137: Alessandro Magnasco: Tájkép; nr. 144: Giovanni Battista Tiepolo: Aeneas apotheózisa.
(8) Régi mesterek magyar magántulajdonban, Szépművészeti Múzeum, Budapest 1946, nr. 6: Jacopo Bassano: Pásztorok imádása; nr. 11: Paris Bordone: Férfi lanttal; nr. 12: Agnolo Bronzino: Szent Család; nr. 14: Barthel Bruyn: Férfi képmás; nr. 18: Baldassare Carrari: Szent Jeromos; nr. 22: Francois Clouet: Férfi képmás; nr. 26: Vittorio Crivelli: Madonna a gyermekkel; nr. 27: Aelbert Cuyp: Sziklás táj tehenekkel; nr. 50: Polidoro Lanziano: Krisztus és a házasságtörő nő; nr. 60: Németalföldi festő 15. sz.: A gyermek Jézus imádása; nr. 80: Romagnai festő 16. sz.: Orsina de Grassi képmása; nr. 94: Giovanni Battista Tiepolo: Aeneas apotheózisa; nr. 97: Giandomenico Tiepolo: Krisztus csodatétele.
(9) Jánoshalmi Nemes Marcell magyar képgyűjteménye, I. rész, Az Ernst-Múzeum Aukciói XLVII, Budapest 1933. december 3–4.; Jánoshalmi Nemes Marcell magyar képgyűjteménye II. rész. Az Ernst Múzeum Aukciói XLIX, Budapest 1934. április 23.
(10) Nemesnek egész sor olyan mű volt a birtokában Bruck Lajostól, Csók Istvántól, Fényes Adolftól, Góth Mórictól, Koszta Józseftől, Kosztolányi Kann Gyulától, Magyar-Mannheimer Gusztávtól, Mattyasovszky-Zsolnay Lászlótól és másoktól, melyeket reprodukció hiányában mindmáig nem sikerült azonosítani.
(11) Dömötör István: Rippl-Rónai József, in: Magyar Művészet 1927. 3. sz. 117–132. o.
(12) Déry Béla: Művészeti kiállítások külföldön az 1927. évben, Budapest, 1927, 136.
(13) Reprodukálva in: Magyar Művészet IV (1928) 391. o.
(14) Lásd: Ambrosi Gustinus (Wien) szobrászművész, Jánoshalmi Nemes Marcell festőművész, Az Ernst-Múzeum Kiállításai CXLII, Budapest 1933. október
(15) Lázár Béla arcképe, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz. 1954-5141; Önarckép, Kecskeméti Képtár, ltsz. 78.664; Porcelánpapagáj, Janus Pannonius Múzeum, Modern Magyar Képtár, Pécs, ltsz. JPM 72.364.
(16) Nemes Marcell saját alkotásainak tételes felsorolását lásd: EMA XLVII/1933, 90–99. szám alatt, illetve EMA XLIX/1934, 147–182. szám alatt.
(17) A Nemes Marcell-féle alapítvány alapítólevelének teljes szövegét közli: Jeszenszky Sándor (szerk.): A Szinyei Merse Pál Társaság Értesítője, 1. szám. 1925. február hó, Budapest, 1925, 30–34. o.

Full 001116
Full 001115
Full 001114
Full 001113
Full 001112
Full 001111
Full 001110
Full 001109
Full 001108
Full 001107
Full 001106
Full 001105
Full 001104
Full 001103
Full 001102
Full 001101
Full 001100
Full 001099
Full 001098
Full 001097
Full 001096
Full 001095
Full 001094
Full 001093
Full 001092
Full 001091
Full 001090
Full 001089
full_000234.jpg
Wanted - Kernstok Károly elfeledett képei

Szemben a műkereskedelemben manapság tapasztalható érdektelenséggel, Kernstok Károly egyike volt azon művészeknek, akinek nevét és műveit jól ismerte a művelt közönség, képeit pedig szívesen vásárolták a tehetősebb polgárok és a haladó szellemű értelmiségiek. Jól példázza Kernstok kelendőségét, hogy 1911-es nagy, egész pályáját felölelő retrospektív tárlatának megnyitó napján összesen 9 képét kínálták eladásra, a többi már magánkézből, illetve múzeumokból került a tárlatra, az érdeklődő közönség pedig már másnap hiába kereste a megvásárolható műveket, hiszen azok mindegyike elkelt az első napon.

full_000909.jpg
Wanted - Lopott műtárgyak - mit tehetünk, mit tehetnek a hatóságok?

Az alábbiakban tájékoztatást adunk egy, a kortárs mûvészetet ért újabb szomorú eseményrôl. Veress Pál (Budapest, 1920 – Budapest, 1999) festô és grafikus ismert salakreliefjeinek egy szép sorozatát, valamint további három mûvét, összesen 16 alkotását vitték el ismeretlen tettesek 2006. szeptember 26-án. Az esemény több szempontból is tanulságos. Ugyanis azt a hazai aukciós és galériás mûkereskedelemben egyaránt tükrözôdô folyamatot mutatja, hogy a kereskedôk és gyûjtôk érdeklôdése egyre inkább a (klasszikus) kortársak felé fordul. E növekvô érdeklôdés – jogellenes és sajnálatos – mérföldköve a fenti eset. Emellett azért is fájó veszteség, mert a mûvész eddig egyben ôrzött hagyatékát fosztották meg több kiemelkedôen értékes darabjától.

full_000238.jpg
Wanted - Maga a mű "kerestetik"

A művészettörténet-kutatás, bár tudományos tevékenység, gyakran mégis a bűnügyi regények világára emlékeztet. Nyomozásaink kiindulópontjául rendszerint maguk a műalkotások szolgálnak, s ilyenkor ¬ mint a krimikben általában ¬ a „tettes” kilétét kell felderítenünk. Most induló cikksorozatunkban éppen fordított a helyzet. Olyan műalkotások reprodukcióit igyekszünk bemutatni, amelyekről már meglehetősen sokat tudunk. Ismerjük az alkotót, gyakran a mű keletkezésének évszáma, mérete, technikája és egyéb adatai is rendelkezésünkre állnak, nem ritka, hogy az egykori tulajdonosok kiléte is ismert, csupán egyetlen, ám a legfontosabb láncszem hiányzik: MAGA A MŰ „KERESTETIK”.

full_000279.jpg
Wanted - Zichy Mihály

2007. december 14. és 2008. március 26. között Zichy Mihály műveinek nagyszabású bemutatójára készül a Magyar Nemzeti Galéria. A kiállítás apropóját a szentpétervári Ermitázzsal való együttműködés adja, melynek köszönhetően a világ egyik legnagyobb múzeuma mintegy száz darab grafikát kölcsönöz a gyűjteményében őrzött Zichy-anyagból. A Magyar Nemzeti Galéria és az Ermitázs Zichy-grafikáin és -festményein kívül – mely a bázisát adja a tárlatnak – szeretnénk hazai köz- és magángyűjtemények anyagát is bemutatni. A hagyatékból, mely a mai napig a leszármazottak tulajdonában van, számos fontos mű lesz látható, és több gyűjtő is jelezte már együttműködési szándékát. Azonban van néhány kulcsfontosságú alkotás, melynek eddig nem sikerült nyomára bukkanni, ebben kérjük olvasóink segítségét.

full_003532.jpg
Wanted – Az ismeretlen Balla Béla avagy az elmaradt siker anatómiája

"Rendszeresen nem végzett iskolákat. A négy elemi után kereskedő inas, majd nyomdász, üveges, pék, kőmíves és végül szabó lett. Azonban valamennyi foglalkozását hamarosan otthagyva, minden idejét önművelésre fordította. Festeni tizennyolcz éves korában kezdett s néhány évvel utóbb több aradi műbarát támogatásával Nagybányára ment..." - olvasható a pályakezdés művészregényt sejtető beharangozója a Szendrei-Szentiványi Lexikon megjelent első kötetében 1915-ben.

full_000415.jpg
Wanted – Borsos József

A Magyar Nemzeti Galéria Borsos József (1821–1883) biedermeier festő és fényképész munkásságát a jövő évben tervezi bemutatni. A szakma egyik nagy adósságát kívánjuk ezzel törleszteni, mert mind ez idáig nem volt olyan kiállítás, amely az œuvre-t – a lehetőségek szerint – teljes egészében bemutatta volna.

full_000475.jpg
Wanted – Csók István

Önámítás azt gondolni, hogy egy életmű az utókor számára a maga teljességében megismerhető. Ami távolról monolit tömbnek tűnik, az a figyelmes szemlélő számára feltárja valódi formáját, egy folytonos változásban lévő organizmust. Ilyen lélegző, pulzáló szerveződés minden festői életmű, térben, időben alakváltó tünemény. Alkotóelemei, maguk a művek, olykor rejtélyes és beláthatatlan utakat járnak be felragyogva, majd kihunyva. Némelyek folyvást láthatók, nemzedékek közös tudatát meghatározó ikonok, mások halvaszületett teremtmények, amelyek sosem lépik át a műterem küszöbét. Nagyobb részük azonban a jelenlét szürke mezőjében lebeg, leírások vagy reprodukciók raszterhálójában öltve testet, időszakos tárlatok gyorsan szétfoszló emlékképeiben bolyongva. 

full_000485.jpg
Wanted – Márffy Ödön festményei a Nyolcak időszakából

Idestova hét esztendeje, hogy Passuth Krisztina vezetésével megkezdődött a modern magyar festészet fauve-os gyökereinek feltárását célzó kutatás, amely a 2006 márciusában a Nemzeti Galéria Magyar Vadak kiállításához, majd 2008-200-ben e tárlat helyszínekhez adaptált változatainak egyéves franciaországi körútjához vezetett. Mindeközben magyar, angol és francia nyelvű tanulmánykötetek születtek, hazai és külhoni, magyar és nemzetközi konferenciák tűzték napirendjükre a kérdést. A munka szerves folytatásaként a kutatócsoport jelenleg a Nyolcak centenáriumi kiállításán dolgozik – amelynek Pécs ad majd otthont 2010 végén – abban a reményben, hogy az első magyar avantgárd csoport történetének újszerű feldolgozása hasonló érdeklődést fog kiváltani, mint a magyar Vadak bemutatása.

full_000299.jpg
Wanted – Szocreál

A debreceni MODEM 2008 nyarán nagyszabású történeti kiállítás keretei között mutatja be a hazai szocialista realista képzőművészet sok vitára okot adó korszakát. Annak is a legbizarrabb, szocreál periódusát, az 1949 és 1956 közötti tematikus festészetet és szobrászatot.

full_000233.jpg
Wanted – Vaszary János lappangó képei

A Magyar Nemzeti Galéria 2007 őszére tervezi Vaszary János festőművész gyűjteményes kiállításának megrendezését. A művész 1939-ben bekövetkezett halála óta egy alkalommal – immár több mint négy évtizede – találkozhatott a nagyközönség az életmű kiemelkedő darabjaival, a több mint háromszáz műtárgyat felvonultató Vaszary János emlékkiállításon, amely a Magyar Nemzeti Galériában 1961-ben volt látható.