Három emelet boldogság
Korszerű lakás, 1960 – az óbudai kísérlet
Ha lesétálunk a Kiscelli Múzeumból a Bécsi út irányába, majd kicsit balra tartunk keresztezve a villamossíneket, érdekes helyre érkezünk: a szocialista utópia panelházaktól ölelt kis szigetére, amely nyomokban őrzi még a valaha volt két emelet boldogság emlékét, sőt három emeletét, mert itt Herskó János filmjének címével ellentétben háromemeletesek a házak. Ez az Óbudai Kísérleti Lakótelep. A Kiscelli Múzeum, amely a várostörténet emlékeit gyűjti, most saját közvetlen környezetének történetéből mutat be egy érdekes fejezetet, megteremtve az annyira áhított kapcsolatot múzeum és élet között. A terveket és egy bejárható, 1:1-ben megépített lakást, számos kortörténeti adalékkal a múzeumban nézheti meg a látogató, a megépült házakat pedig többé-kevésbé eredeti állapotban a Bécsi út, a Váradi, Érc, Selyem, Gyenes és Reménység utcák közti területen lehet körbesétálni.
Tervrajz vagy műalkotás?
Az építészeti tervekre nem úgy gondolunk, mint grafikákra, ezért némiképp kiesnek a művészettörténészek látóköréből. Pedig nemcsak az épületek tartanak szoros kapcsolatot az adott kor képzőművészetével, hanem az építészeti tervek kidolgozása is – és ez még az 1950-es évek építészeti terveire is igaz. A Kiscelli Múzeum kiállításán most olyan, eddig nem publikált és a szűkebb szakma előtt sem ismert homlokzat tervek láthatók, amelyek módosítják azt a képet, amely az ötvenes évek építészetéről a köztudatban él.
A műtárgyak különleges csoportját képezik az építészeti tervek – nem önálló grafikák, nem műszaki rajzok, ráadásul nem önmagukról szólnak, csak leképeznek egy másik alkotást. De ahogy egyre távolabb kerülnek tőlünk az időben, egyre szembeötlőbb finom kidolgozottságuk. A budapesti Operaház 130 éves tervei közül még az ereszcsatornákat ábrázoló bádogosterv is vizuális élmény.
Egy épület tervlapjai között gyakran találunk egy – esztétikai szempontból – kiemelkedő (többnyire perspektivikus) homlokzat-ábrázolást. Ezt a tervfajtát mindig is elsősorban a megrendelőnek szánták, ezért nemcsak dekoratívnak, de érthetőnek is kellett lennie, hogy vonzóvá tegye a laikus építtető számára az építészeti koncepciót. Leginkább talán a reklámgrafikához hasonlítható, abból a szempontból mindenképpen, hogy a korszakban általánosan elfogadott, fogyasztóbarát grafikai nyelvet mutatja.
A homlokzatokról készült ortogonális vagy távlati képek technikája lehet akvarell, tollrajz vagy akár lendületes, expresszív szénrajz is. Szernzőjük gyakran ismeretlen. Általában az adott épület tervezői vagy az építésziroda munkatársai közül a legügyesebb kezű kapta ezt a feladatot. Sokan később maguk is önállóan terveztek, például Schickedanz Albert, aki először Ybl Miklós irodájában dolgozott és készített számos, a jellegzetes SA szignó alapján azonosított távlatrajzot, vagy az 1930-as években Shaeffer Ferenc, aki Györgyi Dénes terveit tette látványossá nagyméretű grafitrajzaival.
Korábban az építészképzésben a szabadkézi rajz fontos szerepet játszott, ezért az építészek többsége könnyedén alkotta meg ezeket az ábrázolásokat, de nagyobb megrendelések esetén gyakran fordult elő, hogy inkább külső tervezőt, sőt festőművészt bíztak meg a homlokzat dekoratív (néha már festményszerű) megjelenítésével: így születtek Nádler Róbert Bazilika-ábrázolásai vagy a budai Királyi Palota tervezett kiépítését mutató akvarelljei. Ma is gyakorlat az építészirodától független, elektronikus grafikára szakosodott grafikustól megrendelni a látványtervek elkészítését.
Épületvágyképek 1958-ból
Nem valószínű, hogy az állami lakásépítés, a típuslakások tervezése kapcsán valakinek is ilyen látványos, dekoratív megoldások jutnának eszébe, de az 1950-es, 60-as évek ebben a műfajban is tud meglepetést okozni. Sajnos nem maradt fenn túl sok a korszakban született látványtervekből, éppen ezért lehetnek érdekesek azok a homlokzattervek, amelyek a Kiscelli Múzeum októberben nyílt Korszerű lakás, 1960 című kiállításán láthatók. Az 1958-ban tervezett és a 60-as évek elején épült Óbudai Kísérleti Lakótelep történetét feldolgozó kiállítás fontos tárgyai a mintatelep egymástól különböző épületeit mutató homlokzat-tervek.
A telep megépítését egy 1958-ban lezajlott lakás-tervpályázat előzte meg, ahol már a pályázati kiírásban szerepelt az az elképzelés, hogy a díjazott terveket később kiállításon mutatnák be. A homlokzattervek nyilván a titkos tervpályázat eredményhirdetése után, 1959-ben készülhettek erre a kiállításra.
Az egyes tervek készítőiről sajnos semmit sem tudunk, alkotójuk lehetett maga az építész vagy a tervezővállalat egy másik munkatársa, ugyanabban a műteremben dolgozó építész, belsőépítész. A szerzőségre vonatkozó támpontot csak az adhat, ha egyes esetekben ismerjük az építész más munkáit is: Körner József több épülethomlokzatát is hasonló éjkék háttér előtt ábrázolta (például a Kiscelli Múzeum Építészeti gyűjteményében található, a Lágymányosi lakótelep épületeit mutató lapokon), Kiss E. László pedig máshol, a Városligeti (akkor még Gorkij) fasori bölcsőde tervén is ugyanezt a leheletszerű akvarelltechnikát alkalmazta, mint az óbudai lakóházát mutató lapon.
Az Óbudai Kísérleti Lakótelep házaihoz készült homlokzattervek – illetve talán alkalmazott grafikák – anyaga és technikája teljesen eltérő, többségük akvarell, de egyeseken temperafestést, máshol színes tust lehet felfedezni. Éppen ez az eltérő technika lehetett az oka annak, hogy az épületegyüttesről 1960-ban készült ismertető kiadványban más, egységes stílusban tartott grafikákon ábrázolták a lakóházakat. Az alaprajzok mellé mindegyik épületről készült egy monokróm távlati kép (perspektíva) – ezeket a vonalas rajzokat inkább a vázlatok lendületessége jellemzi. A reklámokhoz hasonló elemek, „vágyképek” itt sem hiányoznak, az utcarészletek menő autókat, napszemüveges „jó nőket” mutatnak a házak közelében, 1960-ban.
A kortárs grafika, illetve képzőművészet hatása más vonatkozásban is érződik a tervezésben. Az épületdekorációk formai elemei, falképek, virágtartók, de még a korban divatos tört mettlachi padlómozaikok mintázata is a stílusegységet erősíti. Annak ma már kevés látható nyoma maradt, hogy mindezek mellett, még a kerttervekben is felfedezhető a kor „rajzolata”. Nem csak a kert ábrázolása, maga a növényültetés módja, a növényszigetek körvonala, a térdfalak ívelt, aszimmetrikus vezetése is tipikus hatvanas évekbeli grafikai felfogást mutat.
Ugyanazt a merev struktúra nélküli világot, a síkon szinte úszó, lebegő formákat látjuk itt, mint amit mondjuk Miro vagy Gyarmathy Tihamér képeiből ismerünk. Erre is kínált példát az Óbudai Kísérleti Lakótelep kutatása: a Lakóterv III. iroda Dalányi László vezette Zöldterületi osztálya ilyen grafikus stílusú kertet tervezett a lakótelepre. Aszimmetrikus, törtvonalú térdfalai, többrészes, kör alakú homokozói nyomokban még ma is láthatók, ha a növények állapota már inkább egy romantikusan elvadult angolkertet juttat is eszünkbe...
Kiscelli Múzeum, Templomtér
1037 Budapest, Kiscelli u. 108.
Nyitva: 2011. október 5 – 2011. december 4.
