Artanzix / 42

Rieder Gábor

Magyar fotó a fődíjas Párizsban

A világ talán legrangosabb fotós vására, a Paris Photo nemcsak Közép-Európát állította a célkeresztbe idén, nagy sikert hozva a pesti galériáknak, de a BMW által finanszírozott fődíjat is egy magyar fotográfus hozhatta el. A nyertes az Amszterdamban élő és dolgozó Ősz Gábor lett. A monokróm hatású képekkel induló Ősz a nyolcvanas években végzett a Képzőművészeti Főiskola festő szakán. A kilencvenes évek eleje óta Hollandiában él, ahol – az ecset helyett – a fényképezés különleges eljárásaival kísérletezik. A párizsi vásárra a Loevenbruck Galéria vitte ki Állandó napfény című munkáját, amely meggyőzte az Elektromos látomás témában meghirdetett díj zsűrijét. A 2002 és 2004 között készült Állandó napfény-sorozat a mesterséges fény és az építészet kapcsolatát elemzi. A képeken egy Amszterdam határában található üvegház látható. A növények zavartalan fejlődését segítő éjjel-nappal égő villanyfény sajátos módon képződött le Ősz akár több éjszakán át formálódó felvételein. „Amint a felhők visszaverik a fényt, mintha egy természetellenes, állandósult naplemente tanúi volnánk” – mondta a művész, aki egy lakókocsit használt camera obscuraként. A több éjjelen át exponált felvételekből Ősz sorozatokat hozott létre, egyiken-másikon még a lakókocsi ablakának szabálytalan alakja is látszik. A díjnyertes mű a mesterséges környezet és a fény egész sejtelmes viszonyára világít rá.

42 anzix1

Ősz Gábor: Állandó napfény, VI., 2004, 156×148cm © Galerie Loevenbruck, Paris, Collection Achmea, Pays-Bas © fotó: Ősz Gábor


Kína váza 17 milliárd Ft-ért

Egy testvérpár elhunyt szüleik londoni lakásában kallódó, koszos kínai vázára bukkant. Elvitték az alig ismert, főként hagyatéki árveréseket lebonyolító Bainbridge Aukciós Házba, ahol a porcelán dísztárgy – közel félórás licitharc után, november 11-én – 53 millió fontért kelt el. Ez minden idők legmagasabb leütési ára bármiféle kínai műtárgyért! A virágokkal és halakkal díszített, kettős falú vázán együtt látható a 18. századi pekingi porcelánművészet összes szakmai fogása, a csipkés falaktól kezdve az Európából importált színeken keresztül a domborműként megformált medalionokig. A virtuóz formabravúr Qianlong császár udvarában dívott, aki nemcsak félelmetes uralkodó volt, de kifinomult műértő is. (Rajongott a nyugati művészetért, a jezsuita misszionáriusokkal barokk díszkutat is építtetett magának.) A császári kemencékben kiégetett Bainbridge-váza feltehetőleg a Régi Nyári Palotából származik, amit a francia és a brit csapatok dúltak fel a Második Ópiumháború idején 1860-ban. Az idegen katonák által lerombolt palota helyreállítása a mai kínai kultúrpolitika egyik kiemelt feladata, minden, ami onnan való, számíthat a kínaiak érdeklődésére. A csillagászati ár mögött ezért a legtöbb elemző a kínai üzletembereket sejti, akik nemzeti büszkeségtől vezérelve semmi pénzt nem sajnálnak az idegenbe szakadt műkincsekért. Ezt a törekvést a Párt is támogatja: Pekingben működik egy állami nagyvállalat által alapított külön múzeum, amely értékes műtárgyakat hoz haza. Az Artinfo viszont megszellőztetett egy másik pletykát is. E szerint az őrült licitálás mögött a kínai műkereskedők állnak, akik újabb lökést akartak adni az amúgy is szárnyaló ázsiai műtárgypiacnak.

42 anzix2

A legdrágább kínai műtárgy. Áttört, dupla falú kínai porcelánváza, 18. század © Bainbridges Auction House © fotó: Bainbridges Auction House

Isztambuli árnyak

Áll a bál Isztambulban. A nyugati kurátorok egyre több elismerő szóval és karriert jelentő meghívással nyugtázták a török kortárs színtér fejlődését. A galériavilág virágzik, nyílnak az új múzeumok, dübörög az Isztambuli Biennále. Nem váratott magára sokáig a muszlim válaszlépés sem. A Tophane negyedben hagyományosan mecsetek, templomok, zsinagógák és az anatóliai vidékről beköltözött szegény muszlimok által üzemeltetett üzletek sorakoztak. 2008-tól ide áramlottak be a galériák, a maguk szekularizált értékrendjével, erkölcstelen képeivel és alkoholtól tocsogó megnyitóival. Szeptember végéig nem volt különösebb súrlódás a helyiek és az új jövevények között. Egyszer csak kitört a csetepaté, a galéria előtt műanyag poharakból borozgató kiállításnézőkre több tucat férfi támadt késekkel, botokkal, törött üvegekkel, paprikaspray-vel és rohadt naranccsal. Az Outlet Galériánál kitört verekedés átterjedt a Non és az Elipsis Galériákra is. Páran megsérültek, a rendőrség letartóztatta (majd elengedte) a feltételezett tetteseket. Egyesek az egyik galéria kirakatában álló szobrot hibáztatták, ami Kemal Atatürköt, Minden Törökök Atyját bukott angyalként ábrázolja. De a szekularizált Törökországot megteremtő politikus nem a legnagyobb bálvány az igazhitű vidékiek szemében. A politikai iszlamistákat sokkal inkább bántja a nyílt színi alkoholfogyasztás, és annak se örülnek, hogy a galériásoknak köszönhetően mennek felfelé a bérleti díjak. Nem lesz könnyű a békés együttélés megteremtése.

42 anzix3

A nemzetközi hírű Extrastruggle kollektíva által készített Kemal Atatür-szobor a Non Galériából © Non Galéria © fotó: Non Galéria


Törött BMW-vel Velencében

A neves zürichi művészettörténész, Bice Curiger, akire a következő nyáron megrendezendő Velencei Biennále főkurátori szerepét osztották, előállt koncepciójával. Az 54. biennále – kellően többértelmű – vezényszava az ILLUMInations. Az illuminálni ige jelenthet figyelemfelkeltő megvilágítást, a középkori kódexek esetében illusztrálást, a klasszikus festményeknél pedig fénykezelést. Ez utóbbira utalt Curiger, amikor a lagúnák városának neves szülöttjét, a drámai fénynyalábok egyik első nagy várzslóját, Tintorettót is megidézte programbeszédében. Persze ez alig több, mint hódolás a hely szelleme előtt, az „illuminations” hívószóban benne rejlik a nacionalizmus is. Nem negatív értelemben, Bice Curiger új életet akar lehelni a sokszor anakronizmussal vádolt Nemzeti Pavilonok intézményébe. Velencében jelen lenni komoly presztízskérdés, jövőre is jó pár új ország szerez magának pavilont, köztük Andorra, Banglades, Malajzia vagy a hosszú kihagyás után visszatérő Kongó és India. „Újra meg szeretném erősíteni – mondta a főkurátor – a nemzetközi kiállítás és a nemzeti résztvevők közti egység érzetét, ezért fel fogok tenni öt kérdést erről az összes ország és az ILLUMInations művészeinek.” Magyar részről a válaszokat Németh Hajnalnak kell megadnia, akinek zenei darabja és összetört BMW-je fogja hazánkat képviselni a biennálén. Az első intermédiás generációhoz tartozó művésznő Összeomlás – Passzív Interjú című munkája már végigturnézott több fontos hazai helyszínt, a Kiscelli Múzeumtól kezdve a Modemen keresztül a Műcsarnokig. A velencei projekt kurátora a médiaművészet nagy hazai kutatója, Peternák Miklós lesz.

42 anzix4

Németh Hajnal: Összomlás – Passzív Interjú, installáció © Műcsarnok © fotó: Glódi Balázs